A briteknél szinte mindenki szövetségi kapitányt keres

Utoljára 24 évvel ezelőtt fordult elő, hogy egy nagy nemzetközi eseményt (Európa- vagy világbajnokságot) a Brit- vagy az Ír-szigetről érkezett válogatott nélkül rendeztek, ám a 2008-as kontinensviadalon ismét nem lesz képviselője a kontinens azon részének. Nem csoda, hogy az öt szóba jöhető válogatott közül (Anglia, Skócia, Észak-Írország, Wales és Írország) három is új szövetségi kapitányt keres, és a másik kettőnél sem biztos a szakvezető állása.

Elöljáróban mindenképpen érdemes megjegyezni: Írország ugyan nem Nagy-Britannia része, hanem önálló ország, ám az ír labdarúgás szorosan kapcsolódik a brit futballkultúrához. A nemzeti csapatban szereplő játékosok többsége Angliában keresi kenyerét, így aztán véleményünk szerint az ír válogatottal kapcsolatos eseményeket is érdemes ebből a szempontból együtt vizsgálni az Egyesült Királyság többi nemzeti együttesével.

Az 1984-es kontinensviadal óta a labdarúgás mindegyik nagyobb viadalán volt legalább egy olyan képviselője a régiónak: az angolok csak az 1994-es világbajnokságot hagyták ki, de azon a tornán ott volt Írország, míg akadt olyan vébé is, ahol három nemzeti csapat képviselte a szigeteket: az 1990-es világbajnokságon az angol, az ír és a skót gárda is jelen volt.

A jövő évi Európa-bajnokságról azonban hiányoznak majd ezek a válogatottak, hiszen mind az öt elbukta a selejtezőket. Mindez alighanem Wales esetében jelenti a legkisebb meglepetést, hiszen az ország reprezentánsai utoljára 1958-ban voltak ott egy nagy nemzetközi tornán. Ugyan a walesiek azóta is több kiváló futballistát adtak a világ labdarúgásának (John Toshacktól Ryan Giggsig), egyszer sem kvalifikálták magukat Eb-re vagy vébére, és most sem okoztak szenzációt: csak ötödikek lettek selejtezőcsoportjukban, és mindössze Ciprust, illetve San Marinót sikerült megelőzniük.

A szövetségi kapitánynak még 2004-ben kinevezett John Toshack ennek megfelelően rengeteg kritikát kapott, ugyanakkor munkaadói továbbra is bíznak benne - köszönhetően részben azért, mert a nemzeti tizenegynél jelenleg generációváltás zajlik.

A nagy öregek, mint Giggs, John Hartson vagy Robbie Savage, már nem állnak a csapat rendelkezésére, és Toshack keze alatt rendkívül alacsony átlagéletkorú válogatott alakul: az utolsó, Németország elleni Eb-selejtezőre meghívottak között négy tizenévest is helyet kapott, és egyedül Carl Robinson múlt 30 esztendős.

A fiatal walesi csapattól nagy eredmény volt a németek elleni 0-0 az utolsó Eb-selejtezőn

A walesiek az írekkel voltak egy csoportban, és bár Írország válogatottja a harmadik lett Csehország és Németország mögött, az utolsó két Eb-selejtezőn már nem Steve Staunton ült a kispadon, a szakvezetőt ugyanis a Ciprus elleni, hazai 1-1-es döntetlen után menesztették. Sokak szerint csak idő kérdése volt, hogy az egykori sokszoros válogatott védőt mikor rúgják ki, hiszen már a 2006-os kinevezését is elhibázott döntésnek tartották, némi joggal, Stauntonnak ugyanis semmiféle edzői tapasztalata nem volt korábban.

Ezzel együtt persze a csehek és a németek megelőzése bravúr lett volna - ám a Cipruson elszenvedett 5-2-es vereség, vagy az a tény, hogy San Marinót hazai pályán csak egy utolsó percben szerzett góllal tudta legyőzni együttese, nem mellette szólt. Az ír szövetség egy háromtagú bizottságot nevezett ki az utód megtalálására, akinek elméletileg a február 6-i, Brazília elleni barátságos mérkőzésen kellene debütálnia a kispadon - a hírek szerint a jelöltek között van Kenny Dalglish, David O'Leary, Graeme Souness és Gérard Houllier.

Az északír válogatott sem volt ott nagy tornán az 1986-os vébé óta, de most sokáig úgy tűnt, hogy a csapat nagy meglepetést okozhat, hiszen a kvalifikációs sorozat elején vezette csoportját Dánia, Spanyolország és Svédország előtt. A sikeredző, Lawrie Sanchez azonban menet közben elfogadta a Fulham FC ajánlatát, és utódja, Nigel Worthington nem tudta megismételni elődje jó eredményeit, és így a gárda lemaradt az Eb-ről.

Worthingtont eredetileg csak ideiglenesen nevezték ki, és szerződése a kvalifikációs sorozat végeztével lejárt, ám a jelek szerint a szövetség továbbra is bízik benne, és új kontraktust ajánl neki - bár az északírek állítólag a Finnországból távozott Roy Hodgsont is megkörnyékezték. Nem csak Észak-Írország állt nagyon közel a sikerhez, hanem Skócia is, amely egészen az utolsó mérkőzéséig versenyben volt a továbbjutásért, pedig csoportjában három olyan gárda is szerepelt, amely a legutóbbi vébén bejutott a legjobb nyolc közé - köztük a világbajnokság első két helyezettje, Olaszország és Franciaország.

Az utolsó találkozón a taljánoktól elszenvedett hazai vereséggel ugyan elszálltak a remények, de alighanem így is kevesen számítottak rá, hogy a szövetségi kapitány, Alex McLeish lemondott posztjáról, hogy elfogadja a Birmingham City ajánlatát (jellemző, hogy elődje, Walter Smith is egy klub, jelesül a Rangers FC kedvéért hagyta ott a válogatottat, ráadásul a selejtezősorozat közben).

McFaddenék az utolsó akadályon buktak el, így az olaszok lesznek ott az Eb-n

A jelek szerint a skót nemzeti tizenegy kispadja nem valami vonzó, hiszen az Everton FC mestere, David Moyes, illetve az egykori kiváló középpályás, Gary McAllister is kizárta magát a jelöltek közül - ugyanakkor Souness, vagy a Derby Countytól a minap kirúgott Billy Davies alighanem elfogadná az esetleges felkérést.

A skót csapat élén tehát várhatóan skót edző marad, Angliában viszont a közvélemény ismét külföldi szövetségi kapitányt szeretne. A háromoroszlánosoknak történetük során eddig csak egy, nem angol mesterük volt, és a svéd Sven-Göran Erikssont követő Steve McClaren kudarca ismét a külföldiek szakemberek felé irányította az érdeklődést. Jelöltben pedig nincsen hiány, hiszen az angol szövetségi kapitányi poszt alighanem a világ egyik legjobban fizetett állása, legalábbis ami a válogatottak irányítását jelenti.

Az FA elnöke, Brian Barwick egyelőre húzza az időt, miközben boldog-boldogtalan tanácsot ad neki: akad, akivel ő maga konzultál (mint például Sir Alex Ferguson, Sir Trevor Brooking, Sir Bobby Robson vagy Sir Bobby Charlton - illusztris névsor), mások pedig kéretlenül szólnak bele a vitába (elsősorban Michel Platinit érdemes említeni). Egyelőre a portugál José Mourinho számít az első számú jelöltnek, de szóba került Fabio Capello, Jürgen Klinsmann és Marcello Lippi is.

www.infosport-focivilag.hu