Totti, Ibra és a két kolumbiai középhátvéd

Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is összeállítottuk Európa öt legerősebb pontvadászatának álomtizenegyét. A válogatásnál (a mutatott teljesítmény mellett persze) mindössze két megszorítást alkalmaztunk: csak azokat a játékosokat vettük figyelembe, akik egész évben ugyanabban a bajnokságban szerepeltek, valamint a csapat hadrendjének lehetőleg az adott liga leggyakoribb vagy legeredményesebb formációját kellett mintáznia, azaz a valóságban is elképzelhető legyen egy ilyen összetételű gárda. Íme a Serie A 2007-es álomcsapata.

A 2006-os gárdát szemlélve kis ideig igencsak bajban éreztük magunkat, több szempontból is: teljes tavalyi csatársorunk külföldre igazolt, a középpálya három braziljából kettő, Fábio Simplício és Kaká teljesítménye is minimum hullámzó volt, jobbhátvédünk és kapusunk pedig kipakolta a terített betlit 2007-ben. Hát hogy lesz ebből álomcsapat? Nos, válaszunk egészen megnyugtató...

A kapuba rögtön egy igazi ász került a francia válogatott Sébastien Frey személyében, aki mindössze az év utolsó két bajnokijára kapott kimenőt a Fiorentinától. 35 mérkőzésen mindössze 27-szer kapitulált a nyáron hatodikként zárt, most pedig ötödik helyen álló Lilák portása, akinek teljesítményével még a bajnok és listavezető FC Internazionale brazil kapusa, Júlio César sem versenyezhetett (neki idén ráadásul nyolc mérkőzést ki kellett hagynia).

Előtte a védelem közepén érdekes módon két kolumbiai futballista szerepel: Iván Córdoba sorozatban harmadszor kap helyet év végi álomcsapatunkban, az elnyűhetetlen és az Interből szinte kirobbanthatatlan, tapasztalt profi ősszel ráadásul három gólt is szerzett - no meg egy öngólt, épp az első fordulóban, az Udinese ellen. Az ellen az Udinese ellen, amelynek védelmét honfitársa, a ragyogó tehetségű, 21 éves Cristián Zapata irányítja. Zapata minden lényeges tulajdonsággal rendelkezik, amivel Córdoba, teljesítményéről csak annyit: tavasszal csak egy mérkőzést hagyott ki az udinei Zebrák színeiben (nélküle a gárda három gólt kapott), ősszel pedig még elöl is besegített, amikor nagyon kellett, a Parma FC elleni, hosszabbításban szerzett győztes góljával. Ráadásul egyiküket sem szokás lecserélni, a páros összesen 66 meccse közül csak egyszer történt meg, hogy valamelyikük a lefújás előtt hagyta el a játékteret (Zapata ősszel a Lazio elleni idegenbeli 1-0-s győzelem első félidejében megsérült).

A hátvédsor két szélén már tősgyökeres olasz labdarúgókat találunk. Jobb oldalra került a 2007-es évet csúcsformában végigjátszó Christian Panucci, aki 34 évesen minden rutinját bevetve segítette az AS Romát a második helyre, ahol a legutóbbi bajnoki idény végén és most is tanyázik. Ősszel egy Genoa elleni győztes gól is fűződik a nevéhez, a tavaszi meneteléskor pedig csak egy olyan meccs volt, amikor a csapat egynél több gólt kapott vele a védelemben, már ha eltekintünk az utolsó két fordulótól, amikor a fővárosiak az ezüstéremmel a nyakukban, tét nélkül játszottak.

A bal oldalon Panucci druszája, a nála tíz évvel fiatalabb Cristian Molinaro szerepel, ezzel ő az egyetlen, aki a tavaszt még a Serie B-ben töltött Juventus FC-t képviseli. Ezt szabályainkból következően csak úgy érhette el, hogy ő ekkor is az élvonalban játszott kölcsönben, méghozzá az Öreg Hölgy épphogy bennmaradt, szintén fekete-fehér "fiókcsapatában", a Sienában. Egészen pontosan 31 mérkőzésen nyújtotta a tőle megkövetelt megbízható védőmunkát, hajszállal kiszorítva a kezdőcsapatból a veterán római Max Tonettót, akinek így "csak" cserepadunkon jutott hely - ugyanúgy, mint Frey kapus cseh csapattársának, Tomás Ujfalusinak, valamint az Interből Maiconnak és Javier "Il Capitano" Zanettinek, akikre amúgy szintén nyugodt szívvel bíznánk az elhárítást.

Van még valaki Iván Córdobán kívül, akire nem érvényes Roberto Mancini rotációs rendszere, így ahhoz kétségünk sem fért, hogy a középpálya közepén a védekező feladatokat Estebán Cambiassóra bízzuk. A kiváló argentin játékos hétvégi produkciója és győztes gólja a milánói városi rangadón még a leghangosabb kétkedőket is meggyőzné - ha lennének ilyenek.

Clarence Seedorf Inter elleni teljesítményét inkább ne firtassuk, az AC Milan holland középpályása ezzel együtt is simán befért a bal oldalra, pedig tavasszal hat találkozót is kénytelen volt kihagyni.

Az első igazán szoros küzdelem a másik középső középpályás posztjáért zajlott, ide végül Daniele De Rossi verekedte be magát Andrea Pirlo kárára - a fiatalabb futballista mellett szólt, hogy több bajnokin szerepelt és csapata sokkal jobb eredményeket ért el a Serie A-ban, mint vetélytársáé.

Cambiasso, Seedorf és De Rossi mellé egész nyugodt szívvel tehetünk egy igazi támadó szellemű játékost a jobb szélre, ő pedig az olasz labdarúgás elitjébe (és természetesen a válogatottba) idén berobbant Fabio Quagliarella.

.
A 24 éves, hatalmas lövőerejű, dinamikus labdarúgó ugyan hivatalosan már 2005 nyarán az Udinese játékosa volt, de előbb az Ascoliban, majd a Sampdoriában játszott kölcsönben egy-egy szezont, mielőtt idén nyáron végre Udinébe költözött. A Serie A negyedik helyén álló csapatban is remekül megy neki a játék, a 2007-es esztendőt 36 bajnoki meccsen szerzett 10 góllal zárta.

Az AS Roma brazil remek futballistája, Mancini ugyan választott - vérbeli balszélső nélküli - taktikánk áldozata lett, a Farkasok csapatkapitánya, az európai aranycipős Francesco Totti helye azonban megkérdőjelezhetetlen, akár fantasistaként, akár előretolt csatárként vesszük számításba. A válogatottságtól már visszavonult futballzseni ugyan álomcsapatunk tagjai közül a legkevesebb mérkőzést játszotta (a kispadot is beleértve), de nehéz lenne szavakkal leírni az ezeken nyújtott produkcióit. Inkább számokkal próbálkozunk: 27 mérkőzésen 23 gól a Serie A-ban, tavasszal öt, ősszel három, azaz összesen nyolc duplázással.

A Totti-féle AS Roma így is csak az FC Internazionale után kullogott egész évben, amelynek sikereiből Zlatan Ibrahimovic bizony igen tevékenyen kivette a részét. A zseniális bosnyák-svéd labdazsonglőr nem kevés gólpassza mellett 17-szer talált a kapuba és végre azt az alázatos játékot nyújtotta, amit a futballvilág évek óta elvárt tőle. Mivel a tavaszi idény utolsó öt fordulóját kihagyta, ráadásul néha az Inter rotációja is eléri, ugyanúgy 27 bajnoki áll a neve mellett, mint csatártársának, Tottinak. Ezért is bizonytalanodtunk el egy fél pillanatra, amikor a macedón Goran Pandevhez érkeztünk gondolatban, hiszen a Lazio támadója sokkal biztosabb csapattag tudott lenni a 2006-2007-es idényt harmadik helyen zárt, jelenleg viszont intenzíven szenvedő fővárosi gárdában - neki érdemei elismerése mellett a cserepadon a helye, Kakával együtt.

A Serie A álomcsapata 2007-ben: Frey (Fiorentina) - Panucci (AS Roma), I. Córdoba (FC Internazionale), Zapata (Udinese), Molinaro (Juventus FC) - Quagliarella (Sampdoria, Udinese), De Rossi (AS Roma), Cambiasso (FC Internazionale), Seedorf (AC Milan) - Totti (AS Roma) - Ibrahimovic (FC Internazionale).

A cserepadon: Júlio César (FC Internazionale), Maicon (FC Internazionale), Ujfalusi (Fiorentina), J. Zanetti (FC Internazionale), Kaká (AC Milan), Mancini (AS Roma), Pandev (Lazio).