A benini seriff és az elbukott brazil projekt

A közelmúltban a magyar labdarúgásban ismét felmerült a "légiós-vita", vagyis az a kérdés, hogy jót tesz-e labdarúgásunknak, hogy a honi egyesületek az utóbbi időben nagyon sok külföldi játékost igazolnak, gyakran egzotikus országokból. A vitában mi nem szeretnénk állást foglalni, viszont egy kis kelet-európai körképet adva arra rávilágíthatunk, hogy egyáltalán nem egyedülálló, magyar jelenségről van szó.

Az már régóta nem számít különlegességnek, ha egy kelet-európai klub külföldi futballistát igazol, ugyanakkor sokáig unikum volt, ha a volt szocialista tömb valamelyik csapata nem a térség egy másik országából szerződtetett légióst, hanem Nyugat-Európából, Dél-Amerikából vagy Afrikából.

A kelet-európai légiósdömpinget érthető módon a gazdagabbnak számító orosz, illetve ukrán klubok indították el: ezek a csapatok a tehetős tulajdonosoknak, támogatóknak köszönhetően megengedhették maguknak, hogy a drágábbnak számító, ugyanakkor kifejezetten neves külföldieket is megvegyék.

A folyamat 2004 táján kezdett ipari méreteket ölteni Oroszországban és Ukrajnában. A Sahtar Doneck akkor szerződtette a brazil Elanót, Matuzalemet és Jadsont, a Szpartak Moszkva pedig már egy évvel korábban nyolcmillió eurót fizetett az argentin Fernando Cavenaghiért.

Az ukránoknál odáig fajult a dolog, hogy a helyi szövetség a 2005-2006-os pontvadászat előtt kénytelen volt hozni egy olyan szabályt, hogy a bajnokságban egy csapatban egyszerre csak nyolc légiós lehet a pályán. Ennek köszönhetően a két ukrán sztárklub igyekezett elcsábítani a tehetséges hazai focistákat a többi gárdától, aminek az lett a következménye, hogy a többi egyesület is rákapott az egzotikus légiósokra. A csúcsot jelenleg a Metalurh Doneck tartja, amelynek keretében akad tunéziai, spanyol, holland, brazil, argentin, elefántcsontparti, nigériai és török focista is.

Ami Oroszországot illeti, az idei pontvadászatban mindegyik klubnak minimum tíz külföldi focistája volt, bár többségük azért a Szovjetunió volt tagállamaiból, illetve Kelet-Európából érkezett. Az orosz klubok mintha kicsit visszavettek volna az egzotikus légiósok szerződtetéséből: ebből a szempontból a rekordot alighanem a 2005-ös esztendő jelentette.

Akkor a Dinamo Moszkva Portugáliában tartott nagybevásárlást, és a 21. fordulóban, 2005. augusztus 27-én történelmi mérkőzésre került sor az orosz pontvadászatban. Az FK Moszkva elleni derbin ugyanis a Dinamo 11 légióssal állt fel! A csapat összeállítása a következő volt: Nuno - Tanasijevic, Ribeiro, Frechaut, Enakarhire, Costinha, Maniche, Szeitaridisz (Gyan, 46.), Prohorenkovs (Polovincsuk, 46.), Danny, Derlei.

Vagyis a kezdő tizenegyben helyet kapott hat portugál, egy szerb-montenegrói, egy nigériai, egy brazil, egy görög és egy litván, de az egyik csere (Baffour Gyan) is ghánai volt, és csupán a szintén csereként beállt Dmitrij Polovincsuk volt kakukktojás, mint orosz. Szintén 2005-ben a Rubin Kazany 34-es keretében mindössze 17 orosz szerepelt, de közülük öten egyáltalán nem léptek pályára a pontvadászatban, az utolsó előtti játéknapon pedig a Torpedo Moszkva ellen úgy nyert 5-1-re az együttes, hogy az öt találatot öt különböző nemzetiségű játékos érte el - és egyik sem volt orosz.

Betalált a jamaicai Damani Ralph, a brazil Calisto, a cseh Tomás Cízek, az uruguayi Andrés Scotti és a norvég Jörgen Jalland is... A példa viszont ragadós volt jó néhány másik kelet-európai országban is. A lengyeleknél például a Pogon Szczeczin kissé extravagáns tulajdonosa, bizonyos Antoni Ptak 2006 telén vette a fejébe, hogy "brazilosítja" a klubot, és a már meglévő négy brazil mellé igazolt még 16-ot!

Az új dél-amerikai focisták többsége hazája alacsonyabb osztályaiból érkezett, de azért volt köztük ismertebb név is: az egykori válogatott középpályás, Amaral, aki fénykorában játszott a Fiorentinában is. 2006. április 11-én pedig Lengyelországban is új rekord született, a GKS Belchatów elleni bajnokira ugyanis a Pogon 11 légióssal állt ki.

A szczecziniek összeállítása a következő volt: Peskovic - Valdir, Batata II, Matheus, Amaral (Kazmierczak, 46.), Cleison, Fabinho (Mineiro, 38.), Anderson (Matlak, 55.), Júnior, Andradina, Wagner. Vagyis a kezdő csapatot a szerb kapuson kívül csak brazilok alkották! A brazil projekt kudarccal végződött, a légiósok többségét elzavarták, de a Pogon tavaly így is kiesett az élvonalból.

Ehhez hasonló extrém esetek azért manapság nem jellemzőek a régió futballjára, de az egzotikus légiósok szerződtetésének szokása a mai napig él Kelet-Európában. A szerb Crvena Zvezda például az UEFA-kupában a Bayern München ellen öt légióssal kezdett, és a külföldiek között akadt szenegáli, ecuadori, portugál, kolumbiai és argentin.

Vagy vegyük a moldáv bajnokságban egyeduralkodó Seriff Tiraspolt, amelynek 25-os keretében mindössze hét moldáv nemzetiségű játékost találunk, akad viszont öt Burkina Fasó-i, három-három román és brazil, két togói és egy-egy nigériai, illetve bosnyák. A Seriffben kezdte például európai karrierjét a benini Razak Omotoyossi, akit az év elején adtak el a svéd Helsingborgs IF-nek, és jelenleg ő vezeti az UEFA-kupa góllövőlistáját!

Omotoyossi európai karrierje a Seriff Tiraspolból indult, jelenleg pedig a Helsingborgsban lövi a gólokat

Ha pedig közelebbi példát akarunk említeni, akkor elég Kolozsvárig menni. A CFR Cluj magyar nemzetiségű tulajdonosa, Pászkány Árpád 2002 januárjában vette meg az egyesületet, amely akkor a harmadosztályban szerénykedett - jelenleg viszont nagy fölénnyel vezeti az élvonal küzdelmeit.

Mindezt elsősorban a légiósainak köszönheti: a CFR a nyáron 12 új focistát igazolt, akik között csak három román volt. A külföldiek többsége Portugáliából érkezett, a 27-es keretben összesen kilenc luzitán akad (a románok tízen vannak), de találkozhatunk brazil, svéd, argentin, bolíviai, chilei és nigériai focistával is.

www.infosport-focivilag.hu