Persze a klub már a tavaszi szezonban is bizonyította, hogy az argentin karmester nem feltétlenül szükséges a remek eredményekhez, hiszen a szakvezető januárban "tette lapátra" Riquelmét, a Villarreal CF pedig fantasztikusan hajrázott a Primera Divisiónban.
A sérüléséből felépült Robert Pires vezérletével a csapat az utolsó nyolc mérkőzésén egyetlen pontot sem veszített, és ennek köszönhetően egészen az ötödik helyen végzett. Ez a klub történetének második legjobb szereplését jelentette, ennél előrébb csak 2005-ben végzett a csapat, amikor harmadik lett, és kiharcolta a BL-szereplést - ahol aztán emlékezetes módon az elődöntőig menetelt, és ott az Arsenal ellenében maradt alul.
Az Ágyúsok elleni visszavágó hajrájában Riquelme büntetőt hibázott, és sokak szerint onnantól kezdve romlott meg a kapcsolata a szakvezetővel - más kérdés, hogy nélküle el sem jutott volna ilyen messzire a gárda.
A tény mindenesetre az, hogy a Villarreal már tavasszal is Riquelme nélkül menetelt, és a nyáron az is világossá vált, hogy Pellegrini továbbra sem tart igényt az argentinra. Sőt, a klub egy másik kulcsemberétől, az uruguayi Diago Forlántól is megvált, igaz, a csatárért az Atlético Madrid 21 millió eurót fizetett.
Ebből a pénzből, na meg a balhátvéd José Enriquéért (akit a Newcastle United vett meg) és a Valencia CF-től ingyen megszerzett, majd a Real Zaragozának rögtön eladott Roberto Ayaláért kapott 12 millióból viszont a klub alaposan bevásárolhatott a nyáron: összesen hat új futballista érkezett, és még így is hárommilliós nyereséggel zárta a transzferperiódust az egyesület.
Érkezett még a Recreativo Huelvának korábban kölcsönadott, és onnan visszatérő Santi Cazorla, aki a legutóbbi idényben a Don Balón osztályzatai alapján a Primera División legjobbja volt, illetve felépült sérüléséből a török Nihat Kahveci, aki térdszalag-szakadása miatt az előző pontvadászatban csak kilenc meccsen szerepelt - vagyis ő is szinte új igazolásnak számított.
A kérdés már csak az volt, hogy a viszonylag erős kerettel Pellegrini mit tud kezdeni. A bajnokság első két mérkőzése alapján nem nagyon lehetett eldönteni, hogy a Villarreal mire lehet képes, mert a gárda felemás eredményeket ért el: előbb idegenben legyőzte 3-0-ra a regionális riválisnak számító Valenciát, majd pedig otthon kikapott 5-0-ra a Real Madridtól!
Nihat Kahveci lendületben
A folytatás azonban már pozitív irányba billentette a mérleget, mert a következő négy meccsét úgy nyerte meg az együttes, hogy még csak gólt sem kapott, és tíz összecsapásból nyolcszor begyűjtötte a három pontot.
Ennek köszönhetően végig ott volt az élmezőnyben, így az újonc Almería ellen azzal a tudattal léphetett pályára, hogy ha megint nyer, akkor az első helyre ugrik a tabellán. Ugyan a bajnokság első fordulóját követően a Villarreal már állt az első helyen, de az még másmilyen elsőség, mint amilyen a mostani lehetett volna. A szurkolók legnagyobb bánatára azonban a feltételes mód megmaradt, hiszen az előző négy mérkőzésén még csak gólt sem szerzett Almería kiharcolt egy 1-1-es döntetlent az El Madrigál-stadionban, így a Villarreal maradt a második helyen.
Ez persze még mindig a klub történetének legjobb eredményét jelenti, ami ékes bizonyítéka annak, hogy Pellegrini remekül érti a szakmáját - és a csapat taktikája alapján az is érhető, hogy a szakember nem tart igényt Riquelmére.
A Villarreal ugyanis a 4-4-2-es felállás azon variációját alkalmazza, amelyben a középpálya közepén két védekező felfogású labdarúgó szerepel, és széleken játszanak az offenzívabb futballisták. Könnyen belátható, hogy a Riquelme által preferált irányítói pozíció ebben a rendszerben nem nagyon fér el, és mivel a szisztéma működik, így nincs is rá szükség.
A nyári átigazolások közül egyébként a balhátvéd Joan Capdevila helye a legbiztosabb kezdők között: ő eddig egyetlen másodpercet sem hagyott ki a pontvadászatban. Rajta kívül még a középhátvéd Fabricio Fuentes és a védekező középpályás Marcos Senna mondhatja el magáról, hogy minden meccsen ott volt a kezdő tizenegyben, de Pascal Cygan és Robert Pires is alapembernek számít a csapatban.
A fluktuáció a csatársorban a legnagyobb, részben kényszerű okokból, hiszen a szezont parádésan kezdett, 11 forduló alatt hét gólt szerzett Giuseppe Rossi (egy másik nyári szerzemény) az Atlético Madrid elleni bajnokin térdsérülést szenvedett, és bár a szalagszakadást megúszta, így is legalább hat hetet kell kihagynia.
De mivel rajta kívül még olyan támadók állnak Pellegrini rendelkezésére, mint Nihat, Jon Dahl Tomasson vagy Guillermo Franco, addig ez sem jelent olyan nagy gondot - nem csoda, hogy a Villarreal 13 forduló alatt 26 találatot ért el, éppen ugyanannyit, mint az FC Barcelona Thierry Henryval, Lionel Messivel és Ronaldinhóval.