Amilyen jól kezdődött az idény a Bayern München számára, olyan rosszul zárta az egyesület az őszi szezont. A nyári sztárigazolásokat követően (érkezett többek között Franck Ribéry, Luca Toni és Miroslav Klose, akik nemzetközi szinten is klasszisnak számítanak) még a riválisok többsége is azt gondolta, hogy a bajorok díszlépésben nyerik majd a Bundesligát, és eleinte úgy tűnt, hogy valóban ez a helyzet: tíz forduló után a gárda előnye hat egységnyi volt a pontvadászatban.
Elég volt azonban egy-két rosszabb eredmény, hogy az idilli hangulat eltűnjön, a vezetőség a rotációs szisztéma miatt kritizálta a trénert, Ottmar Hitzfeldet, és az év végére alaposan visszaesett a müncheniek teljesítménye.
A csapat az utolsó hét bajnokijából mindössze kettőt tudott megnyerni, ráadásul ebből a hét találkozóból négy is gól nélküli döntetlennel végződött - ami nem nagyon volt összeegyeztethető a vezetőség által elvárt látványos támadófutballal.
Tagadhatatlan, hogy a Bayernnek meglehetősen sok sérültje volt az ősz végén, hiszen Marcell Jansen, Lúcio, Philipp Lahm, Bastian Schweinsteiger és Hamit Altintop is kidőlt hosszabb-rövidebb időre, ám a keretet még így is elég erősnek tartották ahhoz, hogy több pontot szerezzenek. A védekezéssel nem is volt probléma, elvégre az ősszel a bajorok kapták a legkevesebb gólt a Bundesligában, 17 mérkőzésen mindössze nyolc alkalommal került a hálójukba a labda, ami kiemelkedően jó teljesítménynek számít, a támadójáték azonban a sztárok ellenére is hagyott kívánnivalót maga után.
A 31 szerzett gól sem rossz (csak a Werder Bremen és a Hamburger SV ért el többet), de eloszlása nem volt valami egyenletes: míg az első tíz találkozón 27 alkalommal talált be a gárda, addig az utolsó hét bajnokin mindössze négyszer! Ezeken a meccseken szinte kizárólag Ribéryn múlt a bajorok eredményessége: az utolsó hat bajnoki találatból hármat a francia szerzett, további kettőt pedig ő készített elő.
Nem csoda, hogy a Kicker értékelése alapján ő volt az egyesület legjobbja a bajnokság első felében, és hiába ért el egyaránt kilenc gólt a két csatár, Toni és Klose, az osztályzatok alapján csak a hetedik, illetve a nyolcadik pozíciót foglalták el a csapaton belül.
Mindezek alapján kissé meglepőnek tűnhet, hogy a klub már decemberben bejelentette, hogy leigazolta a brazil Sao Paulo FC fiatal középhátvédjét, Brenót, aki már januárban csatlakozott a kerethez. A focista az előző esztendő nagy felfedezettje volt hazájában, és első idényében a felnőttek között rögtön a bajnokság egyik legjobbja volt, miközben klubjával aranyérmet szerzett.
Brenóra a Bayern új dél-amerikai játékosmegfigyelője, Giovane Élber hívta fel a klub figyelmét - az egykori kiváló csatár jelenleg ugyanis ilyen pozícióban próbálja segíteni a bajorokat. A Bayern 12 millió eurót fizetett a védőért, és a klub így megválhatott a francia bekktől, Valérien Ismaeltől, illetve saját nevelésű fiatal hátvédjét, Mats Hummelt is kölcsönadhatta a Borussia Dortmundnak.
Az igazi nagy szenzációt azonban nem Breno leigazolása jelentette, hanem a leendő új szakvezető személye. Az már decemberben eldőlt, hogy a jelenlegi mester, Ottmar Hitzfeld szezon végén lejáró szerződését nem hosszabbítják meg, és természetesen rögtön megkezdődtek a találgatások arról, hogy ki lesz a Bayern edzője a következő pontvadászatban.
Repkedtek a nevek José Mourinhótól kezdve Marco van Bastenig, de aki a megoldás lett, arra szinte senki sem gondolt. Január elején ugyanis a müncheniek a saját honlapjukon bejelentették, hogy szerződést kötöttek a volt német szövetségi kapitánnyal, Jürgen Klinsmannal. Mindez azért ért mindenkit váratlanul, mert az Egyesült Államokban élő szakember viszonya a klubbal, ahol egykoron játékosként is megfordult, meglehetősen ellentmondásos volt, a Nationalelf irányítójaként többször is konfliktusba keveredett a Bayern menedzserével, Uli Hoenesszel, ráadásul semmiféle tapasztalata nincsen klubedzőként.
A müncheniek tehát mindenképpen nagy rizikót vállaltak a kinevezésével, de ezért akadnak érvek Klinsmann mellett is. Az új tréner egyrészt a válogatottból jól ismeri a Bayern német focistáit, több nyelven is beszél, ami a légiósok szempontjából nagyon fontos, és a válogatott élén is a látványos támadójáték híve volt - ami szimpatikus lehet a bajorok számára. Arról nem is beszélve, hogy a személye talán csökkentheti azt az ellenszenvett, ami a Bayernnel szemben kétségtelenül létezik a német futballközvélemény jelentős részében.
A tavaszi szezont azonban még Hitzfelddel csinálja végig az egyesület, és az elvárások meglehetősen magasak a csapattal szemben. Ha a Bayern nem nyeri meg a bajnokságot, és a német kupa, illetve az UEFA-kupa közül valamelyiket, akkor a szezont alighanem kudarcként könyvelik majd el. És ebből a szempontból rögtön a következő hetek sorsdöntőek lehetnek, hiszen kedden a csapat a legjobb négy közé jutásért játszik a Német Kupában a Wuppertal ellen, a második tavaszi fordulóban február 10-én a bajnokságban a nagy rivális Werder Bremen lesz az ellenfél, majd jön az Aberdeen FC elleni párharc a nemzetközi porondon.