Roberto Carlos: Aranylabdát kellett volna nyernem

A brazil balhátvédet éveken keresztül posztja legjobbjának tartották a világon, köszönhetően a válogatottban és a Real Madridban nyújtott teljesítményének. A királyi gárdától való távozását követően Roberto Carlos a török Fenerbahcéhoz igazolt, amellyel bejutott a Bajnokok Ligája legjobb 16 csapata közé, és a védő még két évig szeretné folytatni pályafutását.

- Mit gondol, még meddig futballozhat profi szinten?
- Még két évig szeretnék játszani Törökországban, és utána befejezem a pályafutásom.

- Miért hagyta ott az Internazionalét egy szezon után? Úgy érezte, hogy az olasz foci nem illik az ön stílusához?
- Angol edzőnk volt, aki szélsőként akart szerepeltetni, én viszont inkább eredeti posztomon, balhátvédként akartam játszani, már csak a brazil válogatott miatt is. A távozásom inkább ennek volt köszönhető, nem az olasz játékstílusnak.

- Nem gondolja, hogy még mindig szerepelnie kellene a selecaóban?
- Ha a brazil válogatottnál így gondolják, én készen állok. Ha meghívnának, azt mondanám, hogy csak a tétmérkőzésen szeretnék pályára lépni, a barátságos 90 perceken nem. Korábban sohasem volt sok szabadságom, most viszont élvezem, hogy ha a válogatott meccsek miatt nincs forduló a bajnokságban, akkor nem kell játszanom.

- Ki a legjobb játékos, akivel valaha együtt futballozott?
- Ellenfélként Luis Figóval gyűlt meg leginkább a bajom. Ami a csapattársakat, illeti, mindenképpen Zinedine Zidane-t kell említenem. A játéka minden társa dolgát megkönnyítette.

- Mi a különbség Zico és Fabio Capello edzésmódszereiben?
- Zico nem fektet olyan nagy hangsúlyt a futball taktikai aspektusára, sokkal több szabadságot ad a futballistáknak, és jobban kedveli a látványos futballt.

- Szerepet játszott a Fenerhez igazolásában, hogy több honfitársa is szerepel az isztambuliaknál?
- Igen, ez nagyon fontos volt, nem hiszem, hogy Törökországba szerződtem volna, ha nincs a Fenerbahcénál ennyi honfitársam. Igaz, nem csak a nemzetiségük számított, hanem az is, hogy remek játékosokkal szerepelhessek együtt.

- Milyennek ítéli a török futball színvonalát?
- A Fenerbahce szervezettsége egészen elképesztő, és akad néhány klub, amely hasonló színvonalon van. De tény, hogy kevesebb a jó csapat, mint a spanyol bajnokságban, és maga a játék is kevésbé látványos.

- Mit tart a pályafutása csúcsának?
- Egyértelműen a 2002-es esztendőt, amikor a Real Madriddal megnyertem a Bajnokok Ligáját, a brazil válogatottal meg a világbajnokságot. Azt hiszen, egy ilyen év után meg kellett volna nyernem az Aranylabdát vagy a FIFA World Player-választást.

- Hogyan lett önből balhátvéd?
- Eleinte balszélsőként szerepeltem első klubomnál, az Uniao Sao Joaónál, de egyszer, amikor a balhátvéd megsérült, az akkori edzőm, akit Adaílton Ladeirának hívtak, megkért arra, hogy húzódjak egy sorral hátrébb, én pedig vállaltam a dolgot. Ez 1988-ban volt, és azóta nem is játszottam más poszton.

- Melyik volt a pályafutása legfontosabb gólja?
- Azt hiszem, az 1997-es Tournoi de France-on szerzett szabadrúgásgól. Elég látványosra sikerült, és a róla készült felvételek bejárták a világot, ami jót tett a karrieremnek. Maga a mérkőzés nem volt fontos, de a gól óriási hatással volt a pályafutásomra.

- Visszavonulása után szeretne edzőnek állni?
- Igen, mindenképpen edző szeretnék lenni. Azt persze még nem tudom, hogy melyik csapatnál, majd meglátjuk, ki szeretne szerződtetni.

Forrás: www.uefa.com

www.infosport-focivilag.hu