Kubala az Espanyolban, Ferenc császár Hamburgban

A mai modern labdarúgásban ugyan egyre kevésbé jellemző, de még mindig akadnak olyan játékosok, akikről egyértelműen asszociálunk valamelyik klubra, hiszen leginkább egy adott egyesülethez kötődnek - a múlt nagy klasszisai esetében pedig ez fokozottan igaz. Kubala Lászlóról az FC Barcelona, Franz Beckenbauerről a Bayern München, Johan Cruyffról az Ajax Amsterdam, majd az FC Barcelona, Denis Law-ról a Manchester United jut eszünkbe - pedig egyikük sem ezeknél a csapatoknál fejezte be profi pályafutását, hanem megfordultak "anyaegyesületük" nagy riválisánál is.

Kubala László pályafutása már önmagában is felér egy kisebb regénnyel, hiszen a budapesti születésű támadó három különböző ország válogatottjában is szerepelt (felhúzhatta a csehszlovák, a magyar és a spanyol címeres mezt is), ám a világ labdarúgásában elsősorban az FC Barcelona klasszisaként ismert. A Kuksi becenévre hallgató csatár 1950-ben írt alá a katalán egyesülethez, de a magyar szövetség által a FIFA-tól kikövetelt eltiltás miatt csak egy évvel később mutatkozhatott be a Barca színeiben.

Rövid idő alatt a szurkolók első számú kedvence lett a gránátvörös-kékeknél, köszönhetően látványos és gólerős játékának. Négy bajnoki címet nyert a barcelonai együttessel, ám 1960-ban összekülönbözött a legendás trénerrel, Helenio Herrerával, aki kitette őt a csapatból. Herrerát ugyan hamarosan menesztették, de Kubalával már nem nagyon számoltak a Barcánál, és a támadó 1961 nyarán be is fejezte pályafutását, hogy a klub utánpótlásánál vállaljon munkát.

A csatár azonban úgy érezte, hogy még megállná a helyét az élvonalban, éppen ezért 1963-ban váratlan húzásra szánta el magát - aláírt a Barcelona helyi riválisához, az RCD Espanyolhoz!

Egy szezont le is húzott a kék-fehéreknél, és teljesítménye nem is volt rossz: 29 bajnokin hétszer volt eredményes. Mind a két, Barca elleni találkozót végigjátszotta, bár ezeken nem talált be, és egy év után végleg szegre akasztotta futballcipőjét - de ettől még a tény tény marad: Kubala, akit később minden idők legjobb FC Barcelona-játékosának választottak meg, az RCD Espanyolból vonult vissza.

A Manchester United hívei számára Denis Law az egyik legnagyobb idolnak számított, nem véletlenül: a skót támadó 1962 és 1973 között 309 mérkőzést játszott a Vörös Ördögök színeiben, és ezeken 171 gólt szerzett. Utóbbi szám azt jelenti, hogy Sir Bobby Charlton mögött ő a második a klub góllövőinek örökranglistáján.

A nemes egyszerűséggel csak Királynak becézett focista két bajnoki címet és egy BEK-et nyert a MU-val, 1964-ben pedig ő kapta meg a France Football Aranylabdáját - az idő tájt ő volt az angol gólkirály is. A hetvenes évek elején azonban már egyre kevesebb lehetőséget kapott a klubnál, részben sérülései miatt, az 1972-73-as idényben például mindössze 12 bajnokin vetették be.

Mivel Law az 1974-es világbajnokságon még mindenképpen játszani akart a skót válogatottban, éppen ezért egy szezon erejéig visszatért korábbi klubjához, a Manchester Cityhez. A Cityvel egyrészt bejutott a ligakupába, ahol aztán csapata 2-1-re kikapott a Wolverhampton Wandererstől, de az igazi "sztori" a bajnokság legutolsó mérkőzése volt - ahol a két manchesteri gárda egymással csapott össze.

A Unitednek a kiesés elkerülése érdekében mindenképpen nyernie kellett volna, ám a City 1-0-ra győzött - köszönhetően Law sarkalással elért találatának.

A csatár a gólt követően látványosan nem örült, majd egyszerűen lesétált a pályáról - és klubmérkőzésen soha többé nem lépett pályára...

Franz Beckenbauer neve nem csak a német labdarúgással, hanem a Bayern Münchennel is szinte egyet jelent. A Császár ugyan tizenévesen a város másik ismert egyesületében, az 1860 Münchenben kezdett el focizni (amely akkoriban sikeresebbnek számított), de az egyik edzésen történt incidenst követően átigazolt a Bayernhez - amellyel aztán sikert sikerre halmozott.

Eredményeinek még a felsorolása is szédítő: négy bajnoki címet, három BEK-et, Világkupát és KEK-et nyert a bajorokkal, és akkor a válogatottal elért diadalokat (világ- és Európa-bajnoki cím), illetve az egyéni elismeréseket (Aranylabda) nem is említettük.

1977-ben az Egyesült Államokba, a New York-i Cosmosba szerződött, ahol Pelével együtt rengeteget tett a sportág amerikai népszerűsítéséért, de alighanem mindenki biztos volt abban, hogy ez már csak amolyan levezetés a számára. Így aztán nem kis meglepetést jelentett, amikor 1980-ban visszatért a Bundesliga - de nem a Bayern, hanem a Hamburger SV színeiben folytatta.

Két idény alatt "mindössze" 28 bajnokin szerepelt a hamburgiaknál, miközben előbb ezüst-, majd aranyérmet nyert a kikötővárosiakkal, és az UEFA-kupa döntőjébe is eljutott a csapattal. A legfurcsábban azonban alighanem 1981. március 21-én érezhette magát - amikor is élete során először és utoljára, tétmérkőzésen a Bayern ellen lépett pályára.

Világsztárok: Johan Cruyff és Franz Beckenbauer

A labdarúgás történetének egy másik korszakos egyénisége, Johan Cruyff Beckenbauer kortársa és egyik legnagyobb ellenfele volt. A holland zseni az Ajax Amsterdam saját nevelésű focistájaként robbant be a nemzetközi futballba, és az amszterdami gárdával öt bajnokságot, három BEK-et és egy Világkupát nyert, majd 1973 nyarán az FC Barcelonába igazolt.

A katalánoknál aztán rögtön az első idényében bajnokságot nyert (a Barca ezt megelőzően 14 éve nem végzett az élen a Primerában), más kérdés, hogy a folytatásban a további nagy sikerek elmaradtak. Ezzel együtt a szurkolók valósággal istenítették a hollandot, aki 1978-ban egy kupagyőzelemmel búcsúzott a Barcelonától, és ő is elment "levezetni" az Egyesült Államokba.

Legalábbis majdnem mindenki ezt gondolta, de Cruyff 1981-ben megint Spanyolországban tűnt fel - igaz, nem a Barcában, hanem a másodosztályú Levante UD-ben.

Itt mindössze tíz bajnokin szerepelt, majd hazatért az Ajaxba, és ezt már valóban mindenki pályafutása utolsó állomásának tartotta. Cruyff azonban sohasem volt egyszerű egyéniség, és amikor az Ajax 1983-ban nem hosszabbította meg szerződését (annak ellenére, hogy az amszterdamiak a vezérletével két év alatt két aranyérmet nyertek), a sértődött zseni aláírt a nagy rivális Feyenoordhoz. Rotterdamban már csak egyetlen idényt töltött el, de ennek során 33 mérkőzésen 11 gólt szerzett, és ott is bajnokságot nyert.

www.infosport-focivilag.hu