A 2002-es feljutást követően kiharcolt 11. hely még kifejezetten jó eredménynek számított az egyesület ambiciózus elnöke, Martin Kind számára, és miután a csapat a következő idényben is bennmaradt a legjobbak között (vagyis megúszta az újonc együttesek számára leginkább veszélyesnek tartott második szezont), a hannoveriek vezetősége rendre az európai kupaszereplést, de legrosszabb esetben is az egyszámjegyű helyezést tűzte ki célul a gárda elé - amit eddig egyszer sem sikerült elérni.
Akárhogyan is nézzük, a Hannover '96 klasszikus középcsapatnak számít a Bundesligában: az elmúlt öt szezonban mindig a 10. és a 14. hely között fejezte be a bajnokságot. Mindez azonban Kindnek kevés volt, így aztán öt év alatt három edzőcsere is történt, és akkor még nem is beszéltünk a sportigazgatói pozíció körüli hercehurcáról.
Utóbbi pozícióban a korábban a Bayer Leverkusentől elcsábított Ilja Kaenziget 2007 januárjában váltotta fel Christian Hochstätter, aki egyelőre élvezi a vezetőség bizalmát, mint ahogyan a szakvezető, Dieter Hecking is - ő a 2006-2007-es szezon közben ült le a kispadra, és a legutóbbi pontvadászatban a 11. helyig vezette az együttest.
Miután a nyáron elméletileg sikerült orvosolni a csapat legnagyobb problémáját azzal, hogy a klub megvette a VfL Wolfsburg csatárát, Mike Hankét, így az elnök joggal várhatta el a szakvezetőtől, hogy végre megvalósítsa a vezetőség terveit, és a tabella első felébe vezesse a gárdát - az igazi célkitűzés azonban az európai kupaszereplés kiharcolása volt.
Eleinte úgy tűnt, hogy ez akár sikerülhet is, hiszen Hanke beváltotta a hozzá fűzött reményeket: a négymillió euróért megvett középcsatár az ősszel egymaga nyolc gólt ért el, és a jelek szerint kiválóan érezte magát a Hecking által favorizált 4-5-1-es formációban előretolt ékként.
A német válogatott futballista legjobb meccse a Werder Bremen elleni hazai találkozó volt, ahol mesterhármast vágott. Ezt a mérkőzést a 16. játéknapon játszották, a hannoveriek 4-3-ra verték a brémaiakat, és ezzel a diadallal feljöttek az ötödik helyre a tabellán. Azóta viszont kilenc lejátszott találkozón mindössze hat pontot gyűjtöttek, csak egyszer tudtak nyerni, és így 25 forduló után csak a tizedik pozícióban állnak.
A csapat az idén egyszerűen nem találja őszi formáját: Hanke például a tavasszal mindössze egy alkalommal volt eredményes, pedig minden meccsen kezdő volt - más kérdés, hogy legutóbb az MSV Duisburg ellen már az ötödik percben kiállították, így aztán a következő pár meccset biztosan kihagyja...
A hannoverieknek a védelmük az Achilles-sarkuk, hiszen a csapat eddig 42 gólt kapott, aminél több találatot mindössze a bielefeldiek kasszíroztak. Más kérdés, hogy éppen ebben a csapatrészben van a legtöbb sérültje a gárdának: a veterán balhátvéd, Michael Tarnat az idén már nem léphet pályára, de kidőlt a sorból Frank Fahrenhorst is - nem véletlenül vették kölcsön a télen a Bayern München francia bekkjét, Valérien Ismaelt, aki ugyan eddig nem nyújtott rossz teljesítményt, de olyan húzóemberré sem tudott válni, mint azt várták tőle.
Hankénak nem megy tavasszal, mindössze egy gólt szerzett, legutóbb pedig kiállították
De nem csak a védelemben, hanem a támadójátékban is akadnak problémák, és ezt már részben a trénernek is köszönhető a szakértők szerint. Az, hogy Hecking ragaszkodik a korábban említett, egycsatáros felálláshoz, az érthető (csak a Leverkusen ellen próbálta ki a 4-4-2-es formációt, a támadó részlegben Benjamin Lauth-tal, de a csapat 2-0-ra kikapott), az viszont már kevésbé, hogy miért váltogatja olyan sokszor az egyes poszton bevetett focistákat.
A középpálya jobb oldalán megfordult már Jirí Stajner, Sergio Pinto, Gaetan Krebs és Jan Rosenthal is, a játékmesteri pozícióban pedig (mivel az alaphelyzetben itt bevethető bolgár Csavdar Jankov még az ősszel megsérült) szerepelt Pinto, Rosenthal és Arnold Bruggink is. A legbiztosabb pontnak Huszti Szabolcs számít a bal oldalon - ez alapján aligha meglepő, hogy a támadó részlegből Hanke után ő a leghatékonyabb, öt gólpassz mellett nyolc találatot szerzett, amivel második a házi góllövőlistán.
Ebből még az sem von le sokat, hogy a magyar középpályás ötször büntetőből talált a hálóba... Más kérdés, hogy a Kicker ranglistája alapján a klubból a mezőnyjátékosok közül Hanno Balitsch, Hanke és Tarnat is megelőzi őt. A jelek szerint tehát a nagy cél, vagyis az európai kupaszereplés kiharcolása megint nem jön össze a hannoverieknek, bár az egyszámjegyű helyezést még elérhetik - és akkor a klub történetének legjobb szereplését produkálnák.
Az egyesület eddig ugyanis még sohasem végzett a tizedik pozíciónál előrébb, sőt, 1964 és 1974 között, azaz tíz idényen keresztül mindig a 11. helyet szerezték meg. Írtuk, hogy a Hannover '96 a klasszikus középcsapat...