Olli Kahn ritkán vezet villamost

A labdarúgás manapság már nem csak sport, hanem egyben a szórakoztatóipar része is, akárcsak a zene. Új sorozatunkban a két, nagy népszerűségnek örvendő terület kapcsolatát igyekszünk szemléltetni: hétről hétre bemutatunk egy olyan dalt, amelyiknek ihletője, vagy témája a futball. A műfaj a punktól kezdve a rockon keresztül egészen a popig terjed, a lényeg ugyanaz: a labdarúgáshoz fűződő kapcsolat.

Slágerlistás futballsztárok - gyűjtőcikk

A lipcsei Tamás-templom elsősorban arról nevezetes, hogy egykoron Johann Sebastian Bach volt a karnagya, de a székesegyháznak mind a mai napig híres gyermekkórusa is van, és a német könnyűzene ennek a kórusnak is köszönheti a Die Prinzen (magyarul Hercegek) nevű együttes létrejöttét.

A zenekar tagjai közül ugyanis hárman is ott kezdték zenei pályafutásukat, és a kórusban ismerkedtek össze, majd határozták el, hogy együttest hoznak létre. A gondolatot 1987-ben tett is követte, de akkor még Herzbubennek hívták őket, ám 1991-ben ezen változatniuk kellett - kiderült ugyanis, hogy az ország nyugati részén már létezik egy Wildecker Herzbuben nevű formáció, amely népzenét játszik, és a tagok nem akarták, hogy összekeverjék a két csapatot.

Ekkor jött a Die Prinzen elnevezés, és az első nagylemez már ezen a néven jelent meg Das Leben is grausam (Az élet szörnyű) címmel. A komolyzenei képzésnek, illetve a kórusműfajban való jártasságnak köszönhetően a zenekar különleges stílusban alkotott: jellemzőek voltak a többszólamú énekkel előadott dalok (sőt az első három lemezt külön a capella stílusban, vagyis hangszeres kíséret nélküli verzióban is kiadták), amihez rendkívül ironikus szövegek társultak.

Az átütő sikert az 1993-as Alles nur geklaut (Mindent úgy loptunk össze) című album, illetve single hozta meg - utóbbi egészen a negyedik helyig kúszott előre a német slágerlistán, a dal klipje pedig a hivatalos német zenei díjnak számító Echót is kiérdemelte, sőt 1993-ban a Die Prinzen lett a legjobb német pop/rock zenekar is. A banda népszerűsége azóta töretlen, bár zenei stílusuk kicsit rockosabb lett, és a dalszövegek is egyre szarkasztikusabbá váltak, gyakran kifejezetten társadalmi kritikai éllel.

A Bayern München kapusáról, Oliver Kahnról íródott szerzemény 2002 tavaszán, vagyis még a világbajnokság előtt jelent meg. A Die Prinzen alighanem maga sem gondolta, hogy az ellentmondásos személyiségnek számító hálóőr a torna után valóságos nemzeti hős lesz. A szöveg tipikusan jellemző a zenekarra, bár alapvetően egy Kahn-dicsőítő nóta, azért egy-egy mondattal odaszúrnak a kapusnak, és a szóvicceket sem hagyják ki: Kahn ugyanis németül csónakot jelent. A szerzemény egyébként nem jelent meg egyik nagylemezen sem, csak single-ként került forgalomba.