A klub a legutóbbi pontvadászatban meglehetősen nagy fölénnyel nyerte meg az olasz pontvadászatot, és hamar kiderült, hogy az együttesnek a jelenlegi idényben sem nagyon lesz riválisa a Serie A-ban. Az Inter ugyan gyakran nem játszott meggyőzően, ám ezzel együtt is ellentmondást nem tűrő magabiztossággal gyűjtötte a győzelmeket, a vereség pedig szinte ismeretlen fogalommá vált a csapat szurkolói számára. Az év végére a gárda állandósította a hétpontos előnyét az első számú üldözővel, az AS Romával szemben, és a klub elnöke, Massimo Moratti azt sem titkolta, hogy az elsődleges cél már nem a campionato, hanem a Bajnokok Ligája megnyerése.
Érdekes látni egyébként, hogy az Internél hogyan változott a hozzáállás a legrangosabb európai kupasorozathoz. A klub először csak az 1998-1999-es idényben indult el a Bajnokok Ligájában, majd újabb három szezont kihagyott, és csak 2002 óta állandó résztvevője a legrangosabb európai kupasorozatnak. Mindez persze összefüggésben van azzal, hogy a milánóiak sokáig képtelenek voltak megnyerni az olasz bajnokságot, ami alapján az sem meglepő, hogy Morattinak sokáig a scudetto volt az elsődleges célja.
A fekete-kékek azonban mintha el lettek volna átkozva: a 2001-2002-es idényben például az utolsó fordulóban csúsztak le az első helyről, és estek vissza a harmadik helyig, és hiába írták évről évre a szakértők, hogy az Internek van a legerősebb kerete a Serie A-ban, az AC Milan vagy a Juventus FC mindig eléjük került.
A calciopoli-botrány tükrében ráadásul utólag már van mire fogni az elmaradt bajnoki címeket, de azt azért túlzás lenne állítani, hogy az Inter csak a Moggi-féle üzelmek (maradjunk az irányított bíróküldések kifejezésnél) miatt maradt le mindig az elsőségről. Az mindenesetre tanulságos, hogy a gárda éppen azután vált egyeduralkodóvá a Serie A-ban, hogy a Juventus FC és az AC Milan is megszabadult a fenti jogosulatlan előnyöktől.
A 2006-is bajnoki címet még csak a zöld asztal mellett gyűjtötte be az együttes, tavaly viszont már a pályán is a legjobbnak bizonyult, így aztán Moratti figyelme a scudetto után a másik hőn áhított trófea, a BL felé fordulhatott. A presidente ugyanis mindenképpen édesapja, Angelo Moratti nyomdokaiba szeretett volna lépni: ő volt az, aki összehozta az 1960-as években a "Grande Intert", amely 1964-ben és 1965-ben is BEK-et nyert.
Így aztán miközben az Inter ebben a szezonban is menetelt a Serie A-ban, a klubnál a Bajnokok Ligája lett a fő beszédtéma, azonban itt a csapat már a legjobb nyolc közé kerülésért rendkívül kemény ellenfelet kapott. A Liverpool FC a legutóbbi három idényből kétszer is a döntőig jutott a sorozatban annak ellenére, hogy hazája bajnokságában elmarad a várakozástól - és a Vörösök most is odaérhetnek a fináléba, köszönhetően annak, hogy kiverték a milánóiakat.
A 3-0-s összesítés és a kettős liverpooli győzelem könnyed angol továbbjutást sejtet, de a párharc nüanszokon dőlt el: az első meccsen az Anfielden az utolsó percekig gól nélküli döntetlenre álltak a csapatok, arról nem is beszélve, hogy az Inter a két találkozó 180 percéből 100-at emberhátrányban játszott végig - az első meccsen Marco Materazzi, a visszavágón pedig Nicolás Burdisso kapott piros lapot.
Az igazán izgalmas események azonban csak a kiesés után következtek: a meccset követő sajtótájékoztatón ugyanis Roberto Mancini teljesen váratlanul bejelentette, hogy a szezon végén távozik a klubtól - annak ellenére, hogy szerződése még négy évig az Interhez köti. A hír szinte mindenkit sokkolt, és ennél nagyobb meglepetést már csak az okozott, amikor egy nappal később a tréner a Morattival való megbeszélését követően visszavonta lemondását, és kijelentette, hogy kitölti szerződését a csapatnál, mivel szeretné megnyerni a BL-t az Interrel. Az eseménysor magyarázatát (ha egyáltalán van neki) valószínűleg sohasem fogjuk megtudni, de az olasz lapok természetesen több feltételezéssel is előálltak.
Ezek közül az a legvalószínűbb, hogy Mancini ezzel a lépéssel 19-re lapot kérve megpróbálta megerősíteni a saját pozícióját a klubnál - és úgy tűnik, hogy ez bejött neki. A hírek szerint a tréner a nyáron nagytakarítást rendez a kereten belül, amelynek során olyan sztárok távozhatnak, mint Luis Figo, Patrick Vieira, Hernán Crespo, Adriano vagy Álvaro Recoba. Utóbbi kettő már most is kölcsönben szerepel, de Mancini végleg meg akar válni tőlük.
A csapaton belül egyébként is feszült a hangulat (elegendő példa erre Zlatan Ibrahimovic reakciója, amikor lecserélték a Palermo ellen), és bizony alaposan hozzájárul az Inter gyengébb eredményeihez. Aligha lehet véletlen, hogy a szezon során a milánóiak már kilenc piros lapot kaptak (négyet a BL-ben, ötöt a bajnokságban), ráadásul ezeket kilenc különböző focista gyűjtötte be.
Persze akadnak olyan vélekedések is, amelyek szerint Mancini a lemondásának visszavonása ellenére is távozik nyáron, és a drukkerek egy része bizony ennek örülne a legjobban. Pedig a szakember vezérletével a csapat idén harmadszor lehet bajnok, és harmadszor nyerheti meg az olasz kupát (hiszen ebben a sorozatban ott van az elődöntőben) - de van, akinek ez is kevés.