Lelkesedés és rockrajongó tréner mentheti meg a Betist

A szezon rajtja előtt a Real Betis hívei abban bíztak, hogy csapatuk méltóképpen ünnepli majd a klub fennállásnak 100. évfordulóját, és végre nem a kiesés ellen, hanem az európai kupaszereplésért küzd majd. A nyári igazolások okot is adtak az optimizmusra, ám a sevillai zöld-fehérek reményei hamar elszálltak, és a gárda megint a tabella második felében tanyázik.

A Betis a legutóbbi pontvadászatban csak az utolsó fordulóban menekült meg a kiesés elől, de a nyáron az egyesület vezetősége mindent megtett annak érdekében, hogy a szurkolók ne a közelmúlttal, hanem a jövővel foglalkozzanak.

Mivel a klub 2007 szeptemberében ünnepelte fennállása 100. évfordulóját, a Betisnél szerették volna elérni, hogy a centenáriumi szezonban a gárda eredményesebben szerepeljen, és nem sajnálták a pénzt az erősítésekre. A zöld-fehérek több, mint 20 millió eurót költöttek olyan játékosokra, mint Ricardo, Mark González vagy Mariano Hugo Pavone. De a kispadra is egy ismert nevet szerződtettek az argentin Héctor Cúper személyében, igaz, vele a vezetők csak egyéves kontraktust kötöttek - mintha sejtettek volna valamit...

A felkészülési szezon ugyanis hiába sikerült remekül (a centenáriumi gálameccsen a zöld-fehérek az AC Milant verték 1-0-ra), a bajnoki rajt annál rosszabb volt. A sevillaiak öt mérkőzésen keresztül nyeretlenek maradtak, és bár a hatodik játéknapon az RCD Mallorca ellen megszületett az első győzelem, a következő diadalra megint hat meccset kellett várni.

A közönség, és főleg a vezetőség türelme pedig gyorsan elfogyott: miután a 14. játéknapon a Betis otthon kikapott 2-0-ra az Atlético Madridtól, a csapat pedig visszaesett az utolsó előtti helyre, Cúpert menesztették.

És hogy ki került a helyére? Természetesen a tartalékcsapat edzője, Francisco Chaparro, aki az előző szezonban az utolsó, sorsdöntő mérkőzésre is beugrott, és megmentette a gárdát a kieséstől.

A 65 esztendős szakember a Real Betis B-vel valóságos csodát tett, hiszen a harmadosztály élére vezette az együttest, és nem annyira szakmai tudásával, hanem egyéni motivációs módszereiről lett híres Spanyolországban.

A nagy rockrajongónak számító mester az öltözőben rendszeresen lelkesítő zenéket játszott le focistáinak (kedvencei között volt az I will survive és egy hasonló című spanyol dal, a Resistiré is - utóbbi jelentése: Ellenállok), vagy éppen könyvekből olvasott fel részleteket, esetleg támadni készülő farkasokról készült posztereket ragasztott ki a falra.

Az eredmény: a következő három mérkőzésből a Betis kettőt megnyert, a harmadikon pedig döntetlent ért el, vagyis hét pontot szerzett - vagyis csak néggyel kevesebbet, mint az ezt megelőző 14 bajnoki együttvéve!

A Sevilla FC elleni városi derbin ugyan még ez is kevésnek bizonyult, a nagyobb játéktudású ellenféllel szemben a zöld-fehéreknek nem volt esélyük, és a folytatásban azért jobban hullámzott a gárda teljesítménye, de egyértelműen jobban szerepel, mint Cúper irányítása alatt.

Ez a tabellán is látszik: a Betis utoljára éppen a sevillai rangadó elvesztése után állt kieső helyen, jelenleg pedig a 12. pozíciót foglalja el - ennél előrébb a jelenlegi pontvadászatban csak az első játéknap után állt.

Pedig Chaparro olyan sokat nem is változtatott az elődjéhez képest, legalábbis ami a szakmai dolgokat illeti. A Betis továbbra is a 4-2-3-1-es felállásban futballozik, bár néhány poszton azért az új tréner más játékost preferál, mint Cúper.

A bal szélen például Mark González sokkal több lehetőséget kap, mint az argentin trénernél, a karmesteri pálcát Capi kapta meg (így aztán a Cúper által ezen a poszton erőltetett, eredetileg középcsatár Rafael Sóbis a kispadra szorult), a védekező középpályás posztján pedig Alberto Rivera játszik sokkal többet, mint a szezon első felében.

A kulcsfigura azonban továbbra is a brazil Edú, aki a középpálya jobb oldalán futballozik ugyan, ám rengeteget húzódik be középre, és rendkívül eredményes. A középpályás már 12 találatnál jár a jelenlegi pontvadászatban, amivel vezeti a házi góllövőlistát, és külön érdekesség, hogy ebből a tucatnyi találatból hetet fejjel ért el - ezzel ő a Primera División legeredményesebb focistája, legalábbis ami a fejesgólokat illeti.

Ő ugyan Cúpernél is alapember volt, de az argentin mester irányításával nem tudott ilyen gólerősen futballozni: az edzőváltás előtt mindössze kétszer talált be, a többi gólját mind Chaparro keze alatt érte el. A jelek szerint tehát még a mai profi futballban is nagyon sokat jelenthet a motiváció, különösen Andalúziában...

www.infosport-focivilag.hu