A MU kétszeri legyőzése is kevés volt a Citynél

Amikor februárban, a Premier League 26. fordulójában a Manchester City idegenben 2-1-re nyerni tudott a városi rivális United ellen, akkor minden a lehető legideálisabbnak tűnt az egyesület háza táján - manapság mégis arról lehet olvasni, hogy a City tulajdonosa, Thaksin Shinawatra a szezon végeztével menesztetni akarja a trénert, Sven-Göran Erikssont. Pedig a svéd szakember a maga hibáival együtt is jó úton haladt afelé, hogy az egyesületből rendszeres európai kupaszereplőt varázsoljon - a tulaj szerint azonban mindent túl lassan tette.

A Manchester City a legutóbbi idényben a kiesés ellen küzdött, és végül a 14. helyen fejezte be a pontvadászatot - az új szezonban mégis a tabella első felébe várták a csapatot a szakértők.

Mindez két tényezőnek volt köszönhető: a klubnak új tulajdonosa lett a volt thaiföldi miniszterelnök, Thaksin Shinawatra személyében, aki nem sajnálta a pénzt az erősítésekre, ám talán ennél is fontosabbnak számított, hogy a kispadra az elismert szakembernek számító Sven-Göran Eriksson érkezett. A svéd mester ugyan ezt megelőzően utoljára bő hét éve dolgozott klubedzőként, ám ezen minőségében rendkívül sikeresnek számított - és a bajnokság elején úgy tűnt, hogy most sem okoz csalódást.

A rengeteg új igazolás ellenére ugyanis viszonylag gyorsan sikerült egy ütőképes együttest összehoznia, amely pazarul kezdte a bajnokságot (az első három fordulóban gólt sem kapott, és maximális pontszámmal állt), és a folytatásban is ott volt a középmezőny első felében. Kétségtelen tény, hogy Shinawatra pénzéből az egyesület minőségi labdarúgókat tudott vásárolni - Elano brazil, Vedran Corluka horvát, Martin Petrov és Valerij Bozsinov bolgár válogatott volt, Rolando Bianchi pedig a Serie A egyik leggólerősebb támadójának számított -, ám a múltban gyakran bebizonyosodott, hogy mindez nem garancia a sikerre.

Ráadásul Eriksson a klub utánpótlására is támaszkodott, a már angol válogatottban is bemutatkozott Micah Richards mellett Michael Johnsont és Joe Hartot is rendszeresen a kezdő tizenegyben szerepeltette, de Nedum Onouha is gyakran játéklehetőséghez jutott. Ehhez jött az a tény, hogy a városi rivális Manchester United ellen különösen jól ment a csapatnak, a Vörös Ördögöket mindkétszer le tudta győzni a City - amire emberemlékezet óta nem volt példa.

A második diadal, amely az Old Traffordon született, a 26. játéknapon történt, és akkor a csapat a hetedik helyen állt a tabellán, mindössze három ponttal lemaradva a negyedik Everton FC-től. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy egy jó hajrával a klub odaérjen a nemzetközi kupaszereplést érő helyekre, pedig Eriksson első szezonjában hivatalosan nem is ez volt a cél, hanem "csupán" a gárda helyzetének stabilizálása a középmezőnyben. A tulaj egy nyilatkozatában elmondta, hogy hosszú távra tervez, és az európai kvalifikáció csak a második idényben "kötelező".

Pár hónap alatt azonban alaposan megváltozott Shinawatra véleménye, hiszen két fordulóval a bajnokság vége előtt, amikorra biztossá vált, hogy a City nem jut ki a nemzetközi porondra, már úgy vélekedett: Eriksson kudarcot vallott. A csapat ugyan kilencediknél rosszabb már nem lehet (ami minimum öt pozíció javítást jelent az előző pontvadászathoz képest), de hatodiknál jobban sem végezhet, és Shinawatra szerint ez kevés, és mindenki biztosra veszi, hogy a svéd tréner a szezon végeztével távozik - még ha ezt hivatalosan senki sem erősítette meg.

Tény, hogy a tavasz korántsem sikerült olyan jól a klub számára, mint a bajnokság első fele. A MU elleni, idegenbeli diadalt követően lejátszott tíz bajnokiból ötöt elveszített az együttes, és éppen a könnyebbnek tűnő ellenfelekkel szemben botlott. A kiesőjelöltek közül a City nem bírt a Wigan Athletickel és a Bolton Wanderersszel sem, a Reading FC-től és a Fulham FC-től pedig kikapott. Utóbbi mérkőzés különösen kínos volt, elvégre 20 perccel a lefújás előtt még a manchesteriek vezettek...

Benjani Mwaruwari eddig nem váltotta be a reményeket, mindössze három gólnál jár

Eriksson dolgát a sérülések sem segítették, főleg az idény elején oly stabil védelem esett szét (Richards és Javier Garrido is kidőlt a sorból), de a tréner így is hozott erősen vitatható döntéseket: elég, ha csak arra gondolunk, hogy a legutóbbi két fordulóban a brazil Elanót jobbhátvédként szerepeltette. Az alapvetően támadó középpályás focista nem is nyújtott olyan rossz teljesítményt ezen a poszton, de azért megszokott pozíciójában alighanem nagyobb hasznára lehetett volna a csapatnak.

A tréner még a játékospiacon hozott rosszabb döntései miatt is kritizálható, a csatársort ugyanis négy új igazolás és temérdek elköltött pénz ellenére sem sikerült megfelelően felfrissítenie: a nyáron szerződtetett Bianchitól már a télen megváltak, a helyére megvették Benjani Mwaruwarit, aki eddig mindössze három gólra volt képes, de nem vált be a brazil Geovanni sem, míg Bozsinov nagyon hamar megsérült.

Az angol futballközvélemény a fentiekkel együtt is egyetért abban, hogy Eriksson menesztése a mintapéldája lenne annak, amikor egy futballhoz nem nagyon konyító tulajdonos rossz döntést hoz, mert azt hiszi, hogy a pénzzel a siker is megvásárolható. Mindez persze az esetleges új trénert aligha zavarja majd - a pletykák szerint a következő szezonban már Luiz Felipe Scolari költheti Shinawatra millióit. A kérdés csak az, hogy meddig...

www.infosport-focivilag.hu