A holland labdarúgás tulajdonképpen az 1960-as évek második felében indult hatalmas fejlődésnek, és Hollandia akkor lépett a sportág vezető nagyhatalmai közé - ahol mind a napig vitathatatlan a helye.
Ennek megfelelően a németalföldi szakemberek is kapósak lettek külföldön, és a fejlődésnek megfelelően elsősorban Európán kívül alkalmaztak előszeretettel holland mestereket: ahogyan az elmúlt évszázad első felében az angol, majd mondjuk a magyar edzők dolgoztak nagy számban Afrikában vagy Ázsiában, úgy az 1980-as évektől a hollandok lepték el a "fejlődő országok" kispadjait.
Nigériában például egy időben szinte csak németalföldi trénerben bíztak a labdarúgó-szövetségben: miután az 1989-ben a Szuper Sasok élére került Clemens Westerhof kijuttatta az 1994-es világbajnokságra a csapatot, a következő években dolgozott a nigériai válogatott élén még Johannes Bonfrere (kétszer is) és Thijs Libregts is - kevesebb sikerrel.
A "második hullám" az ázsiai együtteseket érintette, ami elsősorban Guus Hiddink áldásos tevékenységének köszönhető: a szakember a 2002-es világbajnokságon egészen a negyedik helyig vezette a házigazda Koreai Köztársaság válogatottját, amivel egyrészt nemzeti hős lett Dél-Koreában, másrészt pedig kikövezte az utat a holland trénereknek a Távol-Keleten.
A koreai csapatot azóta már három honfitársa is irányította (Jo Bonfrere, Dick Advocaat és Pim Verbeek), miközben a kínaiak a 2002-es vébét követően Arie Haantól várták a csodát - mindhiába. Hiddink a 2006-os tornán már Ausztrália kispadján ült, és a Socceroosszal is sikeres volt - nem csoda, hogy az ausziknál jelenleg is holland mester dolgozik Verbeek személyében.
Guus Hiddink egyik legnagyobb edzői sikere volt, hogy kijuttatta a Ausztráliát a 2006-os vébére
Európában viszont inkább csak klubedzőként voltak keresettek a hollandok, a válogatottak élére nem nagyon kerültek. Az egyik kivételt John Boskamp jelentette, aki az 1990-es évek végén olyan jól dolgozott a grúz Dinamo Tbiliszinél, hogy a válogatott irányítására is felkérték, de egy évig sem volt szövetségi kapitány.
Egy évvel később egy másik volt szovjet tagállam, Észtország is a holland iskolában látta a megoldást: az észtek a korábban a holland korosztályos válogatottaknál tevékenykedett Arno Pijperst szerződtették a válogatott élére, miközben a tréner az FC Flora Tallinn mestere is lett. Ő négy éven keresztül volt szövetségi kapitány Észtországban, munkáját pedig honfitársa, Jelle Goes folytatta egészen 2007 júniusáig.
Jelenleg (természetesen Hollandián kívül) öt olyan ország is akad Európában, ahol a válogatottat holland edző irányítja, és közülük ketten a kontinensviadalon is ott lesznek csapatukkal. Leo Beenhakker a lengyel, Hiddink pedig az orosz gárdát juttatta ki az Eb-re, ami a két szakembert ismerve nem is olyan nagy meglepetés: mind a két tréner rendkívül elismertnek és sikeresnek számít, és mint az eredmények is mutatják, remekül értik szakmájukat.
És a magyar szurkolók reménysége: Erwin Koeman
Nem csoda, hogy a kisebb futballnemzetek (és ma már sajnos Magyarország is ide tartozik) abban bíznak, hogy egy holland edzővel maguk is a fejlődés útjára léphetnek, még ha nem is tudnak ilyen neves és drága szakembert szerződtetni.
Kazahsztánban ez működik is, elvégre a kazah együttes a 2008-as Eb-selejtezők előtt szerződtette a volt észt szakvezetőt, Pijperst, akinek vezérletével a csapat története legjobb eredményét érte el a kvalifikációs sorozatban. A gárda kétszer is döntetlent játszott Belgiummal, hazai pályán pedig Szerbiát is legyőzte, aminek köszönhetően Örményországot és Azerbajdzsánt is meg tudták előzni csoportjukban - Pijpersszel pedig 2010-ig szerződést hosszabbították.
Az új magyar kapitány, Erwin Koeman mondta:
Albániában még csak reménykednek abban, hogy a tavaly decemberben szerződtetett Haan hasonlóan sikeres lesz. Az egykori kiváló középpályás, aki szövetségi kapitányként már dolgozott Kínában és Kamerunban is, a horvát Otto Baricot váltotta a kispadon, akinek elődje pedig a német Hans-Peter Briegel volt, vagyis az albánok már hozzászoktak a külföldi mesterhez. Arról nem is szólva, hogy azért olyan trénert kerítettek a nemzeti csapat élére, akinek már van némi rutinja szövetségi kapitányként...