Elöljáróban annyit mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy a fenti esetek akkor fordultak elő, amikor a sportág szabályai még nem engedélyezték a cserét, így a játékosoknak nem volt sok választásuk: ha csak lépni tudtak, akkor is inkább a pályán maradtak, hogy ne hozzák emberhátrányba csapatukat. Főleg a kapusok voltak nehéz helyzetben, így aztán ők csak a lehető legritkább esetben jelezték, hogy nem tudják folytatni a játékot.
Ennek megfelelően cselekedett a legendás csehszlovák hálóőr, Frantisek Planicka is az 1938-as világbajnokságon, a brazilok elleni negyeddöntőben.
A mérkőzésről sok mindent elárul, hogy a krónikákba "bordeaux-i csata" néven került be, és mind a mai napig a vébék történetének egyik legdurvább összecsapásaként emlékeznek rá. A magyar játékvezető, Hertzka Pál nem nagyon tudta megfékezni az indulatokat, pedig három játékost is kiállított (ez egészen a legutóbbi tornán lejátszott portugál-holland meccsig vb-rekordnak számított), és sérülésekben sem volt hiány: a braziloktól Leónidas és Peráció, a csehszlováktól pedig Oldrich Nejedly volt kénytelen mérkőzés közben kiállni.
Planicka azonban ezt nem tehette meg, pedig a második félidőben kéztörést szenvedett. A források arról megoszlanak, hogy a sérülést Peráció vagy a kapufa okozta-e, de annyi bizonyos, hogy a portás hatalmas fájdalmak közepette védett a második játékrészben, illetve a kétszer tizenöt perces hosszabbításban Gólt nem kapott, ám két nappal később, amikor az 1-1-re végződött meccset újrajátszották, már nem tudott játszani, és a csehszlovákok kikaptak 2-1-re - Planicka pedig többé soha nem szerepelt a válogatottban.
Tizenhat esztendővel később, az 1954-es világbajnokságon egy másik kapusnak kellett nem teljesen egészségesen védenie - igaz, erről ezúttal egyik ellenfél sem tehetett. Az Ausztria-Svájc negyeddöntőt ugyanis rekkenő hőségben rendezték (a feljegyzések szerint Lausanne-ban közel 40 Celsius-fok volt a találkozó idején), és a jelek szerint az esélyesebbnek tartott sógorok portása, Kurt Schmied nem szeretett sapkában védeni, mivel szűk negyedóra alatt olyan napszúrást kapott, hogy alig állt a lábán.
Mindez alapján nem meglepő, hogy ezt követően a helvétek hat perc alatt (a 16. és a 23. minutum között) három gólt is szereztek. Az osztrákok masszőrje, Josef Ullrich ezt követően a kapu mögé szaladt, és egyrészt igyekezett frissítővel, illetve borogatással enyhíteni Schmied kínjait, másrészt pedig megpróbálta szavakkal segíteni, merre is mozogjon.
A kapus legnagyobb szerencséjére csapattársai is összekapták magukat, és még a szünet előtt öt gólt berámoltak a svájciaknak, így a félidőben 5-4 volt az állás az osztrákok javára. Az öltözőben aztán Schmiedet sikerült annyira rendbe hozni, hogy a második játékrészben már biztosabban álljon a lábán, és akkor már csak egy gólt kapott, az osztrákok pedig 7-5-re diadalmaskodtak.