Ipatinga városa Brazíliában az újonnan alapított települések közé tartozik, hiszen csak 1962-ban álmodták meg, mégpedig a helyi "Acélvölgy" részeként. Ebből is sejthető, hogy a Minas Gerais államban található város elsősorban a nehéziparáról híres, és futballcsapata is csak 1998 óta működik (más kérdés, hogy az Ipatinga FC azóta az élvonalig jutott), így aztán a városban tehetségesebb srácai általában az állam valamely másik városában kerestek maguknak csapatot.
Így tett az 1980. augusztus 1-jén született Alessandro Faiolhe Amantino is - akit manapság művésznevén, Manciniként ismerünk. Ő az állam fővárosában, Belo Horizontében kötött ki, az Atlético Mineirónál, amely kifejezetten patinás egyesületnek számít Brazíliában, és az egyik legsikeresebb a riói és Sao Pauló-i együttesek mellett. A gyors és jól cselező Manciniből jobbhátvédet szerettek volna faragni, és a fiatal futballista nem is nyújtott rossz teljesítményt ezen a poszton, alig múlt 18 esztendős, amikor már felkerült az első csapat keretéhez.
Az 1999-es országos bajnokságban már többször is becserélték, és az alapszakaszban megszerezte első találatát a felnőttek között. A Claudio Cacapa és Guilherme nevével fémjelzett együttes egészen a bajnoki fináléig verekedte magát, ahol ugyan vereséget szenvedett a Corinthianstól, de az ezüstérem így is hatalmas siker volt. Mancinit a bajnoki döntő harmadik mérkőzésén is becserélték, és meghívót kapott a brazil olimpiai válogatottba.
Kölcsönben is eredményesen
Ez már önmagában is nagy elismerés volt, hiszen a selecao bombaerős együttessel készült a 2000-es játékok selejtezőjére. A gárdában olyan futballisták szerepeltek, mint Fábio Aurélio, Edú, Alex, Cris vagy éppen Ronaldinho. A 2000 januárjában megrendezett preolimpicót a brazilok magabiztosan meg is nyerték, de Mancini az első csoportkör után kikerült a csapatból, és a második fázisban már nem is lépett pályára a tornán.
Klubjában is egyre kevesebb lehetőséget kapott: az Atlético ott volt a Libertadores-kupában, és egészen a legjobb nyolcig jutott, de a fiatal jobbhátvéd egyetlen találkozón sem szerepelt, noha mindegyik meccsen ott ült a kispadon. Az állami bajnokság megnyerése után az országos pontvadászatban többnyire csak csereként vetették be, és az Atléticónál a folytatásban nem is tartottak rá igényt, 2001 januárjában kölcsönadták a Portuguesának.
A Sao Paulo államban található együttesben az év első felében a paulista pontvadászatban játszott, és négy találatot is szerzett, majd az év második felében már a szintén Sao Pauló-i Sao Caetanóban futballozott. Mégpedig nem is rosszul: ugyan csak a bajnokik mintegy felén játszott, de csapatával eljutott a pontvadászat döntőjébe, és a finálé első meccsén az Atlético Paranaense ellen gólt is szerzett. Anyaegyesülete vissza is rendelte, továbbra is jobbhátvédet játszott - a legjobb brazil hagyományoknak megfelelően támadó felfogásban, és ennek megfelelően elég eredményesen.