Klinsmann: Nekem a pálya mellett van a helyem

A Bayern München vezetősége nem kis meglepetést keltett azzal, hogy Jürgen Klinsmannt nevezte ki a csapat élére, de a bajoroknál biztosak benne, hogy a volt szövetségi kapitány valósággal forradalmasítja az európai klubfutballt. A szakember nyilatkozatából mindenesetre kiderül, hogy meglehetősen egyedi módon látja a modern labdarúgást.

- Állítólag napi 12 órát tölt el a Bayern München edzőközpontjában...
- Ha elhatározom magam valami mellett, akkor automatikusan teljesen átváltozom. Olyankor nem figyelek az órára.

- Akkor így dolgozik klubedzőként is?
- Amikor elkezdtem szövetségi kapitányként tevékenykedni, úgy éreztem: ez a munka igazi szórakozás, és teljesen kitölti az életemet. Az Egyesült Államokban lévő cégemnél is élveztem a munkát, de amióta irányíthattam a német válogatottat, tisztában vagyok vele, hogy nekem a pálya mellett van a helyem.

- Lehet ugyanazzal az intenzitással, amilyennel a 2006-os vébé előtt, illetve alatt tevékenykedett, a klubedzőséggel járó napi munkát is végezni?
- Tény, hogy gyakran munkamániásnak tűnök, de megtanultam, hogy beosszam az energiámat. A világbajnokság előtt mindent egyetlen hatalmas eseményre kellett kihegyeznünk, az volt a cél, hogy a vébére minden tökéletes legyen. Ez fizikailag és szellemileg is sokat kivett belőlem, és kötelességem volt, hogy a torna után ismét a családommal foglalkozzam.

- Mit jelent, hogy megtanulta beosztani az energiáját?
- Még egy lépéssel tovább jutottam a munkamegosztásban. A Bayern szakmai stábjánál sokkal jobban fel lehet osztani a feladatokat, mint a válogatott mellett. Négy erőnléti edzőnk is van, akik a saját felelősségükre dolgoznak, a két asszisztensem pedig előkészíti a napi munkát. Így nekem csak a konkrét edzésekre kell koncentrálnom, illetve a focisták egyéni fejlődésére.

- A Bayernnél egy olyan csapattal kellene BL-t nyernie, amely pénzügyi szempontból csak a második vonalba tartozik Európában...
- Számomra nem elfogadható érv, hogy anyagilag nem tudjuk felvenni a versenyt a nagy sztárklubokkal, szerintem a Bayernnek nem kell 100 millió eurós összegeket kifizetnie a szupersztárokért. Természetesen az olyan focisták, mint Kaká vagy Cristiano Ronaldo, kivételes labdarúgók, de a kontinens legjobb 15 csapata mind tele van fantasztikus focistákkal. És a munkamorál, a futballfilozófia, ami egy csapatot irányít, fontosabb, mint pár milliós transzfer. Az Internazionale az elmúlt évtizedben évről évre százmilliókat költött focistákra, de nemzetközi szinten igazán nagy sikert nem tudott elérni.

- Tehát ön szerint nem a drága játékosok döntenek, hanem a koncepciózus edzők?
- Számomra az a döntő, egy csapat követni tud-e egy filozófiát, amellyel definiálni tudja magát, és amelynek segítségével meg tudja oldani a problémákat. Ezen a szinten az edzők szerepe csökken. A döntések mindig a futballpályán születnek. Ha edzőként megpróbálom a játékosaim agyát megfelelően "programozni", és azt mondani, hogy így és így játsszál, akkor sohasem fognak megfelelő teljesítményt nyújtani. Az edző mindig csak egy segítő, aki hozzájárul, hogy a focista motiválni tudja, és tágabb kontextusban lássa magát. Segíthetem a focistákat a megfelelő erőnlét elérésében, az önbizalom megszerzésében. De a játékosnak magának kell meghoznia a döntéseit a pályán.

- A modern futballban ezek szerint a részletek a legfontosabbak?
- Így van, és ezért nem sorolom a Bayern Münchent a második kategóriába. Jöhet ide bármennyi millió, akár Oroszországból, akár az Egyesült Államokból, teljesen mindegy. Ha megfelelő kerettel dolgozhatok (és erre a Bayernnél 50 millió eurós átigazolások nélkül is megvan a lehetőségem), akkor el tudom érni, hogy a csapat folyamatosan fejlődjön. A játékosokkal olyan edzőközpontban dolgozhatok, ahol a megfelelő hatást gyakorolhatom rájuk, és cserébe én is elvárhatok valamit tőlük. Itt pontosan meg lehet állapítani, hogy egy-egy labdarúgó teljesítménye miért "döcög", min kell változtatni.

- A Bayerntől az utóbbi időben ritkán lehetett látni önbizalomtól duzzadó támadófutballt. Ezen akar változtatni?
- Ott akarunk lenni Európa legjobbjai között, és ehhez gyorsabban kell futballoznunk, kevesebb labdaérintéssel, különben a csatárokat azonnal lefedezik, nincs kinek passzolni, és csak feleslegesen járatjuk a labdát. Nem szabad elszalasztani azt a pillanatot, amikor egyetlen indítással, előre adott passzal helyzetbe lehet kerülni.

- Tehát akkor a célja az atlétikus futball, letámadással, sok futással, gyakori tempóváltásokkal?
- Így van, de ezt nem én találtam ki - a Bajnokok Ligája egyszerűen ezt követeli meg. Ráadásul ez nem csak a klubfutballt, hanem a válogatottak szereplését is meghatározza. Az elmúlt időszakban a BL-ben a 4-5-1-es szisztéma lett a legelterjedtebb, és mára a nemzeti tizenegyek többsége is ezt alkalmazza. Én azonban nem akarok ehhez a trendhez csatlakozni, nem akarok Luca Toni, Miroslav Klose és Lukas Podolski közül kettőt a kispadra ültetni. Ráadásul kíváncsi vagyok, hogy milyen állapotban lesz három-négy év múlva Didier Drogba vagy Fernando Torres, akiknek manapság állandóan egyedül kell küzdeniük a védőkkel!

- És akkor milyen taktikával szeretne játszani? Két védekező középpályással vagy eggyel, esetleg egy klasszikus irányítóval a két csatár mögött?
- Legalább két játékrendszert tökéletesen el kell sajátítanunk. A keret elsősorban a 4-4-2-re alkalmas, a középpályán rombusszal vagy a középpályásokkal egy sorban. Ehhez kell még legalább egy alternatívát begyakorolnunk. És mivel legalább két csatárral szeretnénk játszani, viszont nincsenek klasszikus szélsőink, így a másik alternatíva csak a 3-5-2 lehet. A Bundesligában sok ellenfelünk csak egy csatárral fog játszani, akik ellen nem akarok négy hátvédet a pályára küldeni.

Forrás: www.sueddeutsche.de

www.infosport-focivilag.hu