Amikor a bajorok 1994 nyarán megvették a Karlsruhétől Oliver Kahnt, aligha gondolták, hogy több mint egy évtizedre megoldották az egyesület kapusproblémáit. A már akkor is válogatott futballista azonban a münchenieknél a világ legjobbjai közé nőtte ki magát, 14 éven keresztül volt kiszoríthatatlan a kezdő tizenegyből, miközben a csapatkapitányi pozíciót is betöltötte, és egyértelműen vezéregyénisége volt a csapatnak.
Kahn nemcsak fantasztikus védéseivel segítette a Bayernt, hanem állandó győzni akarásával szinte hajszolta társait, és mentalitásával állandóan azt sugallta: ő nem kaphat ki - ami nagyban hozzájárult a müncheniek sikereihez.
Persze nyilvánvaló volt, egyszer befejezi pályafutását, és amikor bejelentette, a 2007-2008-as idény után visszavonul, sokan azt gondolták, a klubnál egy rutinos hálóőrt igazolnak majd pótlására. A Bayern vezetői azonban más utat választottak, alighanem azért, mert tisztában voltak vele: ilyen szintű kapusból nem sok van, érkezhet bárki, az élő legendát nagyon nehéz lesz pótolni.
Éppen ezért inkább a saját nevelésű Michael Rensingben bíztak, és megpróbálták a Kahn-éra utolsó szezonjában úgy "felépíteni" őt, hogy a váltás a lehetőségekhez képest zökkenőmentes legyen. A Bayernnél közel másfél éve azt kommunikálták, Rensingben gondolkodnak, és mindenképpen ő kapja meg az egyes számú mezt.
Ehhez persze az is kellett, hogy alkalmasnak találják erre a szerepre, az 1984-es születésű kapus pedig az elmúlt években párszor már bizonyította, hogy tehetséges. 16 évesen, 2000-ben került Münchenbe, két évvel később már ő volt a bajorok tartalékcsapatának a hálóőre a harmadosztályban, a 2003-2004-es pontvadászatban pedig a Bundesligában is bemutatkozott - ráadásul egy olyan találkozón, amelyen nem kapott gólt.
Ezt követően már egyértelműen ő számított Kahn tartalékjának, és amikor kellett, akkor sikeresen ugrott be a helyére, nemcsak a bajnokságban, hanem a BL-ben is: a 2006-2007-es idényben például az AC Milan elleni, idegenbeli nyolcaddöntőn egészen parádésan védett, a Kickertől kettes osztályzatot kapott. Időközben a korosztályos válogatottban is bemutatkozott, és a Bayern menedzsere, Uli Hoeness odáig ment, hogy kijelentette: Rensing hamarosan nem csak a klubnál, hanem a válogatottban is Kahn örökébe léphet.
Rensing pedig úgy döntött, hogy kivárja az idejét, akkor sem keresett magának új csapatot, amikor Kahn úgy döntött, hogy még egy évig marad. Hoeness megtartotta a szavát, neki adta az egyes számú mezt (bár azért a biztonság kedvéért szerződtetett egy rutinos portást Hans-Jörg Butt személyében), akinek új szerepkört kell megtanulnia: most már nem csak egy "beugró", hanem állandó felelősség van rajta, és a jelek szerint az első komolyabb próbatétel kifogott rajta.
Amikor szükség lett volna rá, nem tudott bravúrokat bemutatni, sőt: a Werder Bremen ellen legalább két gólban benne volt, és a Kickertől a lehető legrosszabb, hatos osztályzatot kapta. Németországban pedig rögtön megindult a vita, hogy elég jó kapus-e ahhoz, hogy a Bayernben védjen.
A kérdés persze költői, hiszen ebben a szezonban szinte biztosan ő véd majd, ahhoz, hogy kitegyék a kezdőből, sorozatban kellene hibáznia, márpedig a Bayern van olyan jó, hogy csak ritkán kerüljön hasonló helyzetbe. Egyes pletykák szerint, ha nem javul, akkor a bajorok már a jövő nyáron új kapust keresnek - állítólag a hannoveri Robert Enke a kiszemeltjük.