Voltaire-t idézett a beszívott futballzseni

A labdarúgás manapság már nem csak sport, hanem egyben a szórakoztatóipar része is, akárcsak a zene. Új sorozatunkban a két, nagy népszerűségnek örvendő terület kapcsolatát igyekszünk szemléltetni: hétről hétre bemutatunk egy olyan dalt, amelyiknek ihletője, vagy témája a futball. A műfaj a punktól kezdve a rockon keresztül egészen a popig terjed, a lényeg ugyanaz: a labdarúgáshoz fűződő kapcsolat.

Ezt hívják furcsa egybeesésnek: a quartos kollégák a minap készítettek egy összeállítást "Tíz fiatal brit zenekar a süllyesztőből" címmel, amelyben a bemutatott bandák között megtalálható a The Others nevű formáció is. Sőt, a cikk az alábbi mondattal fejeződik be: "Ha muszáj választani egy számot, akkor legyen a Stan Bowles, annak legalább a témája kúl".

Ez utóbbiban maximálisan egyetértünk, és ezúttal nem is vesztegetnénk túl sok szót a zenekar bemutatásra, hiszen azt már megtették olyanok, akik nálunk jobban értenek a témához. Inkább a dal címadójáról, Stan Bowles-ról írnánk pár mondatot, hiszen a hazánkban valószínűleg kevéssé ismert futballista Angliában kultikus figurának számít, mégpedig a George Best-féle vonal folytatójaként: olyan focistaként emlegetik, aki hatalmas tehetség volt, azonban életmódja miatt nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket.

A manchesteri születésű támadó középpályás a Manchester Cityben kezdte pályafutását, és mindössze 19 esztendősen, 1967-ban bemutatkozott a felnőttek között, ám sportemberhez méltatlan viselkedése miatt 1970-ban elküldték a klubtól. Ezután rövid ideig megfordult a Bury FC-ben, a Crewe Alexandrában és a Carlisle Unitedben is, és úgy tűnt, hogy eltűnik a süllyesztőben, azonban 1972 szeptemberében megvette őt a Queen's Park Rangers, és ezzel mindkét fél nagyon jól járt. Bowles ugyanis 315 bajnokin 97 gólt ért el, tagja volt az 1976-ban bajnoki ezüstérmet nyert csapatban, és még az angol válogatottba is bekerült. A címeres mezt ötször húzhatta fel, és egy gólt is szerzett, ám többször nem vetették be - elsősorban kaotikus magánélete miatt. Bowles ugyanis amikor csak tehette, a fogadóirodákban töltötte az időt, többször is megtörtént, hogy csak az adott bajnoki előtt háromnegyed órával esett be az öltözőbe.

Valószínűleg ez volt az oka annak is, hogy hiába vette őt meg 1979-ben a BEK-győztes Nottingham Forest, ennél a klubnál nem futott be fényes karriert, a csapat legendásan szigorú mestere, Brian Clough ugyanis nem tűrte az efféle viselkedést. Bowles pályafutását a Leyton Orientben folytatta, majd a Brentfordban fejezte be, jelenleg pedig az egyik angol tévétársaság szakértőjeként dolgozik.

Életrajzi könyve nagy sikert aratott Angliában. Az egyik legkedveltebb sztori vele kapcsolatban, hogy amikor a QPR-ral 1973 májusában a friss FA-kupa-győztes Sunderland AFC ellen játszott, pár perccel a kezdés után telibe trafálta az oldalvonal mellett egy asztalkára kihelyezett trófeát. Mint később kiderült, nem véletlenül: a QPR focistái fogadtak, hogy ki találja el elsőként a kupát, és Bowles a fogadásokat nem szerette elveszíteni... Persze azért futballozni is tudott, a QPR szurkolói 2004-ben őt választották meg a klub történetének legjobb játékosának.