Carragher: Meghalnék, ha elhagynám az Anfieldet

A Liverpool FC-ben jelenleg két olyan játékos szerepel, akit a szurkolók élő legendának tartanak, de a nemzetközi színtéren közülük csak Steven Gerrardot sorolják a világklasszisok közé. Pedig a csapat saját nevelésű védője, Jamie Carragher is nagyon fontos tagja a gárdának, a gyakran csak Mr. Liverpoolnak becézett hátvéd el sem tudja képzelni, hogy valaha más csapatban játsszon, és nagyon szeretné megnyerni pályafutása első bajnoki címét.

- Még pár napig tart az átigazolási időszak, de Jamie Carragherről sohasem lehet olvasni, hogy valamelyik klub érdeklődne iránta...
- Igen, valószínűleg nem is lesz ilyen hír az újságokban. Én sohasem akarok elmenni Liverpoolból, megszakadna a szívem, meghalnék, ha elhagynám az Anfieldet.

- És mi a helyzet a liverpooli erősítésekkel?
- Előfordult, hogy ha leigazoltunk egy olyan játékos, aki az én posztomon is tud játszani, akkor úgy éreztem, nincs értelme mindent beleadni az edzésen, a fizetésemet úgyis megkapom. De általában személyes kihívásnak tekintem az ilyen helyzeteket, és arra gondolok: itt egy újabb játékos, aki kiszoríthat a kezdők közül.

- Pedig úgy tűnik, hogy alapember a csapatban.
- Az utóbbi időben, Rafa Benítez keze alatt talán tényleg így van, de én ennek ellenére is hétről hétre aggódom a helyem miatt. Ezért is nem szeretek kihagyni egyetlen találkozót sem. A szezon elején például Martin Skrtel kiválóan játszott, és amikor Daniel Agger rehabilitációja is gyorsan haladt, a drukkerek azt kérdezgették tőlem, hogy fogok-e játszani a következő idényben, mások meg azt jósolták, hogy megint jobbhátvéd leszek. Ilyenkor persze csak annyit válaszolok: "majd meglátjuk, mi lesz", de magamban azt gondolom: "menjetek a fenébe".

- Úgy tűnik, tényleg elég komolyan veszi a dolgot...
- Tudom, hogy őrültség, de a labdarúgás nagyon fontos a számomra, állandóan csak a focira gondolok. Minden meccsünket felveszem, aztán otthon megnézem, és keresem a saját hibáimat. Aztán meg arra gondolok: ezt minek is csinálom?

- Gondolja, hogy a Liverpool az idén végre bajnok lehet?
- Van, amikor az jár a fejemben: vajon elég jó játékos vagyok ahhoz, hogy bajnokcsapatban szerepeljek? De aztán végignézem, hogy más, bajnokságot nyert együttesekben kik játszottak, és azt gondolom: ez a focista nyert két-három aranyérmet, de nem férne be a csapatunkba. Elég kínos, hogy az elmúlt években csak egyszer voltunk olyan helyzetben, hogy januárban még mindig versenyben voltunk az aranyért (2002-ben Gérard Houllier irányítása alatt, amikor a Liverpool végül második lett - a szerk.). Éppen ezért nem is tudom, hogy a következő hónapokban mennyire leszünk idegesek, mert még nem voltam ilyen szituációban. De már önmagában az is jó dolog, a Manchester United megkezdte ellenünk a pszichológiai hadviselést - korábban még idáig sem jutottunk el.

- Mi a véleménye a nagy rivális Manchesterről?
- Gyerekkoromban az Evertonnak szurkoltam, de sohasem utáltam a Manchester Unitedet, mindig is tiszteltem őket. Egy kiválóan működő klubról beszélünk, és azt gondolom, hogy nekik is tisztelniük kell minket. A Unitednél nem szálltak el maguktól, ami a Chelsea-ről szerintem már nem mondható el. A Manchesterben nincs olyan focista, akiről azt gondolnám: utálom őt. Mindannyian rendes srácok, és bízom benne, hogy ők is így vélekednek rólunk.

- A cél akkor a bajnoki cím?
- Semmiképpen sem szeretnénk, hogy úgy alakuljanak a dolgok, mint a múltban, amikor szinte esélyünk sem volt az aranyéremre. Minden évben küzdeni akarunk az elsőségért - lehet, hogy nem nyerjük meg, de a tűz közelében akarunk lenni, ez a minimum. Elegem van abból, hogy a negyedik helyért harcolunk. Most mindenkiben benne van, hogy bajnokok lehetünk, és nem lennék elégedett, ha csak másodikak lennénk.

- És mi a helyzet a válogatottal?
- Nagyon sokan nekem estek, amiért kritizáltam a szurkolókat, aztán nem sokkal később mást sem olvastam, mint hogy a drukkereknek nem lenne szabad kifütyülniük Ashley Cole-t. Azt hiszem, én voltam az első, aki kimondta ezt. Nem történhet meg még egyszer, ami Andorrában történt Steve McClarennel. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy a nagy tornákon az angol szurkolók mindig fantasztikusan bíztattak minket.

- Fabio Capello sem tudja meggyőzni arról, hogy ismét felhúzza a címeres mezt?
- Amikor korábban a külföldi fociról beszélgettünk a srácokkal, mindig mondtam a többieknek: képzeljétek el, milyen lenne Capello keze alatt játszani. Akárhová megy, bármelyik csapatnál dolgozik, mindig nyer. Egyszerűen látszik rajta, hogy nyerő típus, ami McClarenről nem volt elmondható. De a válogatottságot lezártam magamban. Az, hogy rendre csak a kispadon kaptam helyet, csak a végső lökést adta meg. Őszintén szólva inkább a liverpooli karrierem miatt aggódtam, és az volt bennem, ha nem szerepelek a válogatottban, akkor amíg a többi csapattársam hazamegy a nemzeti csapatához, a hét végén én leszek a frissebb.

- Melyik volt a kedvenc Liverpoolja?
- Azt hiszem, a mostani előtt a legerősebb Liverpool, amelyben szerepeltem, a 2002-es gárda volt, amelyik ezüstérmes lett az Arsenal mögött. Az a csapat azonban nem nyert semmit, márpedig a lényeg a trófeák száma. Nem számít, hogy melyik csapat volt jobb vagy rosszabb. Ha idén nem nyerünk semmit, akkor az emberek továbbra is úgy vélik majd, hogy Rafa legnagyobb pillanata az isztambuli BL-győzelem volt - pedig az az együttes nem is volt olyan jó.

Forrás: www.guardian.co.uk
www.infosport-focivilag.hu