Mezőnyben is használható futballkapusok Reinától Camposig

A kapusok feladata a labdarúgásban sokkal összetettebbé vált az elmúlt években, hiszen az igazán jó hálóőrnek ma már gyakran a védelem utolsó tagjaként kell helyt állnia, így nem árt, ha lábbal is jól bánik a labdával. Jó néhány kapus valószínűleg a mezőnyben is megállná a helyét a pályán - de csak kevesen mondhatják el magukról, hogy ki is próbálták magukat ebben a szerepkörben.

Pár évvel ezelőtt a Liverpool edzője, Rafa Benítez nem kis megrökönyödést okozott azzal, hogy a Kaiserslautern elleni edzőmérkőzésen pályára küldte kapusát, José Reinát - de középpályásként!

A Vörösök mestere mindezt részben kényszerűségből tette, hiszen sérülések miatt valakit mindenképpen be kellett küldenie, a kispadon azonban már nem volt megfelelő alternatíva, ugyanakkor alighanem az is közrejátszott döntésében, hogy húzása biztosan vezető hír lesz másnap a sportújságokban...

A Manchester United menedzsere, Sir Alex Ferguson 2001 nyarán szintén a mezőnyben szerepeltette kapusát, Fabien Barthezt egy előkészületi találkozón. A manchesteriek Szingapúrban léptek pályára, és Ferguson úgy vélte, ennél jobb alkalma nem lesz, hogy teljesítse a francia kívánságát, aki régóta szeretett volna legalább egyszer csatárként szerepelni. A MU már 7-1-re vezetett, amikor Barthez a 14-es mezben beállhatott, és majdnem gólt is szerzett...

A jelenleg az angol utánpótlás-válogatottat irányító Stuart Pearce a 2004-2005-ös pontvadászat utolsó fordulójában a Manchester City edzőjeként viszont végső elkeseredésében szánta el magát hasonló döntésre. A Citynek mindenképpen nyernie kellett volna a Middlesbrough ellen ahhoz, hogy kvalifikálja magát az UEFA-kupára, de a csatárok képtelenek voltak betalálni.

Pearce tehát öt perccel a lefújás előtt a középpályás Claudio Reyna helyére becserélte a kapus Nicky Hartot, és az addig a háló előtt álló David Jamest előreküldte a csatársorba! A váratlan húzás kis híján bejött, hiszen az utolsó percben James tizenegyest harcolt ki - azonban a büntetőt Robbie Fowler kihagyta. Lehet, hogy azt is Jamesnek kellett volna elvégeznie...

James itt is előrement, de majdnem gólt kapott csapata az eladott labdájából

Ami Jamesnek nem sikerült, az az angol bajnokság történetében már néhány hálóőrnek igen. 1962-ben például a Reading portása, Arthur Wilkie a Halifax Town elleni bajnokin az egyik védésnél kézsérülést szenvedett, és nem tudta folytatni a játékot. Cserélni viszont akkoriban még nem lehetett, így Wilkie helyére egy mezőnyjátékos állt be, a kapus pedig előrement a csatársorba, a jobbszélre. És ha már ott volt, akkor rögtön két gólt is szerzett, alaposan hozzájárulva csapata 4-2-es győzelméhez!

Hasonlóan járt a Manchester City kapusa, Harry Dowd két évvel később. Ő 1964. február 8-án, a Bury ellen törte el az ujját az egyik vetődésnél, így nem maradhatott a kapuban. Mivel azonban amúgy is híres volt arról, hogy szeret cselezgetni, így a pályán maradt, mégpedig a csatársorban - a helyét a háló előtt a támadó Matt Gray foglalta el. Mindketten remekül látták el új feladatukat is: Gray nem kapott gólt, Dowd pedig hét perccel a lefújás előtt megszerezte az egyenlítő találatot.

Akadtak olyan kapusok is, akik már az első perctől kezdve elhagyták megszokott posztjukat, és a kezdő sípszó idején is a mezőnyben kaptak lehetőséget. 1967-ben például a Hartlepool Unitednek olyan sok volt a sérültje, hogy edzője addigi első számú kapusát, Ken Simpkinst kénytelen volt csatárként szerepeltetni a Port Vale elleni bajnokin.

A húzás azonban bejött, hiszen a csapat 3-2-re nyert, és a győztes találat Simpkis nevéhez fűződött. A későbbi 25-szörös északír válogatott kapus, Alan Fettis pedig az 1990-es évek elején többször is csatárként lépett pályára a Hull City színeiben, szintén sérüléshullám miatt. A Hull akkori mestere, Terry Dolan rendre Fettist cserélte be az utolsó percekre, és a hálóőr előbb az Oxford United, majd a Blackpool ellen is eredményes volt.

A skót Aberdeen kapusa, Bobby Clark szintén válogatottnak mondhatta magát, összesen 17 alkalommal húzhatta fel a címeres mezt, ám az 1969-70-es idényben kétszer is a mezőnyben játszott: a Rangers elleni idegenbeli mérkőzésen még csak csere volt, de a következő fordulóban, a St. Johnstone elleni hazai találkozón a kezdő tizenegyben szerepelt - középpályásként.

A spanyol José Francisco Molina meglehetősen eseménydús pályafutást tudhat maga mögött. Molina az Atlético Madrid kapusaként az 1995-96-os bajnokságban elnyerte a Primera División legjobb hálóőrének járó Zamora-díjat, nem csoda, hogy Javier Clemente meghívta őt a válogatottba.

1996. április 24-én a spanyolok Norvégia ellen játszottak barátságos mérkőzést, és a kapuban Andoni Zubizarreta állt, Molina pedig a kispadon ücsörgött, és aligha gondolta, hogy játéklehetőséghez jut - arra pedig végképp nem számított, hogy bal oldali középpályást kell majd játszania.

Molina a 2000-es Eb-n is játszott a norvégok ellen, de akkor a rendes posztján szerepelt

Pedig így történt: a hajrában Clemente már az összes mezőnyjátékosát becserélte, amikor Molina klubtársa, a hátvéd Juan Manuel López megsérült, és nem tudta folytatni a játékot. Clemente pedig nem tehetett mást, mint hogy becserélte Molinát, aki bő negyedórán keresztül játszhatott a mezőnyben élete első válogatott mérkőzésén.

A műfaj koronázatlan királya azonban természetesen a mexikói Jorge Campos volt, aki nem csak kapusként, hanem csatárként játszott klubjában, az UNAM-ban. Amikor a klubhoz került, a Pumas első számú kapusa a válogatott Adolfo Rios volt, így Campos többnyire a mezőnyben szerepelt, mégpedig nem is rosszul, hiszen az 1989-90-es idényben például 14 gólig jutott - kis híján gólkirály lett a bajnokságban.

Egy szenzációs Campos-gól

Később többnyire kapusként szerepelt, de jó néhányszor előfordult, hogy ha elöl a társainak nem ment a gólszerzés, akkor edzője becserélt egy másik hálóőrt, Campost pedig előreküldte a csatársorba. A rikító színű mezeiről is elhíresült játékosnak egy alkalommal még a mexikói szövetségi kapitányt is sikerült meggyőznie arról, hogy csatárként szerepeltesse: 1995. március 29-án, a Chile elleni barátságos találkozón Miguel Mejia Barón a második félidőben előreküldte Campost, akinek azonban a címeres mezben nem sikerült betalálnia - ráadásul a mexikói labdarúgás élő legendája, Hugo Sánchez is megorrolt rá, mondván, ez tiszteletlenség volt az "igazi" csatárokkal szemben...

www.infosport-focivilag.hu