Futball egy másik bolygóról: Argentína-Venezuela 4-0

Az Albánia legyőzése utáni jó hangulatban kezdtem keresgélni a neten az Argentína-Venezuela világbajnoki selejtezőt, és a Google második találata mindjárt egy igen jó minőségű élő közvetítést adott. Sajnos csak a 35. perc környékén, Messi első gólja után kapcsolódtam be, de amit utána láttam, azt nem fogom elfelejteni.

Argentína újra a régi! Tizenöt év után ismét tátott szájjal bámultam azt a stílust, amibe annak idején beleszerettem: a fantasztikusan gyors, ötletes, rövidpasszos, egyérintős játékot, amivel tényleg lefocizták a pályáról az egyébként derekasan küzdő Venezuelát (amely komolyabb helyzetig sem jutott). Nagyon örülhettünk az Albánia elleni meccsen saját sikerünknek, ám itt valami egészen mást lehetett látni: futballt egy másik világból, egy másik bolygóról.

Az igazán felejthetetlen élményt azonban az egyéni teljesítmények jelentették, és olyan is régen volt már, hogy nem magyar meccsen hangosan kiabálok egy-egy gólnál. A négy törpéből - Messi, Agüero, Tevez és Saviola - ugyanis az első három egyszerre volt a pályán, akikkel egyenként sem nagyon lehetett mit kezdeni, összjátékban pedig egymás gondolatát is kitalálták. Csodálatos a Barcelona, de ezt a meccset nézve még inkább azt éreztem, hogy bárcsak Dani Alves mellett más is rendszeresen képes lenne kényszerítőzni Messivel. Ha ez egyáltalán lehetséges, Messi önmagánál is jobb volt egy klasszissal, és nem is érdemes leírni, amit művelt, inkább meg kell nézni, akárcsak Agüero pimasz, csodálatos gólját.

Minden gól külön, hosszabban itt.

Tizenöt éve Maradona még maga is játszott a csapatban, most az oldalvonal mellett láthattuk, kapitányként első tétmérkőzésén. Először aggódó, vigyázó tekintettel állva, később már önkívületben ugrálva. Mert amit látott, az neki is nagyon tetszett, akárcsak a zsúfolásig megtelt River Plate stadion közönségének. Argentína jobb, mint valaha.

A következő előadás: Bolívia-Argentína, 2009. április 1.