A bajnoki rajt előtt szinte mindenki egyöntetűen hangoztatta, hogy a címvédő Bayern München a legnagyobb esélyes az aranyéremre, és a Schalke 04 vagy a Werder Bremen esetleg megszoríthatja a bajorokat, de ennek is kicsi a valószínűsége.
Nos, az előzetes esélylatolgatásokból semmi sem vált valóra, hiszen bár a bajorok végül ezüstérmesek lettek, de ők sem azzal az edzővel fejezték be a bajnokságot, mint akivel kezdték, a Schalke és a Werder pedig csak a középmezőnyben zárta a pontvadászatot. Végig versenyben volt viszont a dobogóért az előzetesen leírt Hertha BSC, és az a VfB Stuttgart is az élmezőnyben végzett, amelyet maximum az első ötbe kerülésre tartottak jónak.
A Wolfsburg elsősége elméletileg nem számít olyan nagy meglepetésnek, elvégre a Farkasok az előző pontvadászatban ötödikek lettek, és a nyáron alaposan megerősítették keretüket (a klub költötte a legtöbb pénzt, és két világbajnokot is szerződtetett), ám mivel a zöld-fehérek korábban semmilyen trófeát nem szereztek, győzelmük mégis szenzáció.
A Volkswagen gyár által szponzorált egyesület korábban éveken keresztül próbált kitörni az ambiciózus középcsapat skatulyájából, ám erőfeszítései nem jártak sikerrel - most viszont a német futball csúcsára jutott. Ebben a legnagyobb szerepe az edzőnek, Felix Magath-nak volt, aki teljhatalmat kapott az egyesület vezetőségétől (nem csak a vezetőedzői, hanem a sportigazgatói poszt is az övé volt), és csapata az esélytelenek nyugalmával, veszítenivaló nélkül játszhatta végig az idényt.
Grafite és Dzeko
A VfL otthoni formája egyenesen félelmetes volt, a Volkswagen Arenában 17 bajnokiból 16-ot megnyert a csapat, csupán az Eintracht Frankfurt tudott pontot szerezni Wolfsburgban, és a zöld-fehérek játszották a legoffenzívabb futballt is. Összesen 80 gólt szereztek, amelyből a Zvjezdan Misimovic, Edin Dzeko, Grafite "mágikus háromszög" 61-et vállalt; a két csatár a Bundesliga történetének legeredményesebb támadóduója lett, ők végeztek a góllövőlista első két helyén, Misimovic pedig a gólpasszok tekintetében bizonyult a liga legjobbjának.
A Bayernnél edzősködni rutinos trénereknek is rizikós, hát még kezdő klubedzőnek: Klinsmann meg is bukott
A Bayern München végül második lett, de ez az eredmény egyértelműen csalódást jelent a bajorok számára, hiszen az egyesület trófea nélkül zárta az idényt. Utólag már könnyen megállapítható, hogy Jürgen Klinsmann kinevezése rossz döntés volt. A volt szövetségi kapitány reformmódszerei klubszinten nem váltak be, de botorság lenne csak benne látni a gyengébb szereplés okát. Klinsmannak a Bundesliga egyik legszűkebb keretével kellett volna három porondon is helytállnia, ráadásul a tavaly nyáron visszavonult Oliver Kahnt sem sikerült megfelelően pótolni - a "kudarc" legalább annyira a vezetőségé (az élen Uli Hoenesszel), mint Klinsmanné. Hogy a nyáron érkező Louis van Gaal mennyire tud majd hatékonyan dolgozni az "FC Hollywoodnál", az a jövő zenéje.
A bronzérmes VfB Stuttgart számára összességében véve nagy sikernek számít a harmadik hely, főleg, hogy 14 forduló után a csapat csak a 11. helyen állt a tabellán. Akkor menesztették Armin Veh edzőt, akinek a helyére Markus Babbel került, és ami a Bayernnek nem jött be, az a stuttgartiaknak igen: a klubszinten teljesen tapasztalatlan szakemberrel a csapat remekelt. A hátralévő 20 mérkőzésen a stuttgartiak mindössze kétszer kaptak ki (a Wolfsburgtól és a Bayerntől), és még az aranyéremre is volt esélyük - azaz felülmúltak minden várakozást.
Utóbbi a Hertha BSC-ről is elmondható, ám Dárdai Pálék egy kicsit keserű szájízzel fejezték be a bajnokságot, köszönhetően annak, hogy az utolsó fordulókban a csapat lecsúszott a dobogóról, és így "csak" az Európa Ligában indulhat majd a Bajnokok Ligája helyett. Az idény előtt persze ezt az eredményt is elfogadták volna a berliniek, de mint tudjuk, evés közben jön meg az étvágy... A német fővárosban mindenesetre régóta nem látott futball-láz uralkodott tavasszal, és már önmagában ez is hatalmas eredmény a gárdától, amely egyáltalán nem játszott közönségszórakoztató focit - viszont az eredmények Lucien Favre mestert igazolták. A nemzetközi porondra való kijutást még a Hamburger SV harcolta ki, de a kikötővárosban sem maradéktalanul elégedettek, hiszen idény közben akár három trófea megszerzésére is volt esély (Német Kupa, UEFA-kupa, bajnoki cím), amiből semmi sem lett, és a csapat ugyanott fejezte be a bajnokságot, mint egy évvel korábban.
Hasonló helyzetben van a Borussia Dortmund és a Hoffenheim is: ha azt nézzük, hogy hol fejezték be az idényt, akkor elégedettek lehetnek, azonban menet közben mind a két együttesnél többre is volt esély. A dortmundiak az utolsó fordulóban csúsztak le a nemzetközi kupaszereplésről, ami kicsit elhomályosítja, hogy az együttes milyen sokat fejlődött az új edző, Jürgen Klopp keze alatt - és legnagyobb örömünkre ebben Hajnal Tamásnak is nagy szerepe volt. Ami a Hoffenheimet illeti, az újonc csapattól remek teljesítmény a hetedik helyezés - de ha még emlékszünk, hogy féltávnál Ralf Rangnick gárdája első helyen állt a tabellán, akkor mindjárt érthető, hogy mi a probléma. A csapaton persze nem segített az ősszel bombaformában futballozó csatár, Vedad Ibisevic súlyos sérülése - jellemző, hogy a támadó fél szezon alatt olyan teljesítményt nyújtott, hogy a Kicker osztályzatai alapján ő lett a bajnokság legjobb játékosa!
Ha Ibisevic nem sérül meg, lehet, hogy most a Hoffenheimről beszélne a futballvilág
Csak a középmezőnyben végzett három olyan klub, amely az elmúlt években rendre sokkal előrébb fejezte be a pontvadászatot, igaz, egyikük még "mentheti" az idényét a Német Kupa megnyerésével. A sorozat fináléjában a Werder Bremen és a Bayer Leverkusen csap össze, és amelyik csapat elhódítja a trófeát, az a gyengébb bajnoki szereplés ellenére is kiléphet majd a nemzetközi porondra. A Schalke 04-nek erre nem lesz lehetősége: a gelsenkirchenieknél a nyári edzőváltás nem vált be, a holland Fred Ruttent már a szezon közben menesztették, viszont a következő idényre sikerült megszerezni a Wolfsburgból bajnokot faragó Magath-ot - így aztán a Királykékek megint reménykedhetnek. Ez nagyon megy nekik...
A Hannovernek szokás szerint nem jövőre sem adatik meg a nemzetközi porondra való kilépés, Huszti Szabolcs volt együttese tulajdonképpen klasszikus középcsapat: a 2002-es feljutás óta most harmadszor végzett a 11. helyen, a 14. pozíciónál sohasem volt rosszabb, de a nyolcadiknál sem jobb. Viszont a Hannoveré volt a mezőny legrosszabb védelme.
A bennmaradás kiharcolásával maximálisan teljesítette célját a Köln, az Eintracht Frankfurt, a Bochum és a Mönchengladbach is - utóbbi együttesnek ehhez hatalmas tavaszi hajrá és egy edzőcsere is kellett. A kölniekben és a 'Gladbachban benne van a lehetőség az előrelépésre - a Kecskések a nyáron visszatérő Lukas Podolskitól várják a "csodát".
Nem jött össze viszont az élvonalbéli tagság megőrzése a Karlsruhénak és az Arminia Bielefeldnek: utóbbi évek óta borotvaélen táncolt, a KSC pedig a "második szezon-szindróma" nevű jelenség áldozata lett. A klub tavaly újoncként stabil középcsapat volt, ám eladta legjobbjait, és ennek eredménye a kiesés lett.
Az Energie Cottbus hívei pedig még reménykedhetnek: egy évvel korábban a 16. hely még kiesést jelentett volna, idén azonban osztályozót ér - a keletnémet együttes ellenfele a Nürnberg lesz, de ebben a párharcban nem a cottbusiak az esélyesek.