Egykor statisztaként kezelték, ma mindenki érte kapkod

Az átigazolási piacon általában a csatárok vagy a támadó középpályások a legkeresettebbek - ők a sztárok, ők szerzik a gólokat. Idén azonban a védekező középpályások is kifejezetten kapósak voltak, a legtöbb sztárklub igazolt, vagy igazolni szeretne erre a posztra. A jelek szerint egyre megbecsültebbek a korábban csak vízhordónak vagy zongoracipelőnek tartott játékosok.

A Real Madrid már 211 millió eurót költött új igazolásokra, akik a középhátvéd Raúl Albiol kivételével mind támadók. Karim Benzema, Cristiano Ronaldo vagy Kaká feladata egyaránt a gólszerzés, a védekezésből egyikük sem veszi ki a részét.

A madridiak mestere, Manuel Pellegrini azonban egy labdarúgót még mindenképpen szeretne igazolni, és kiszemeltje nem más, mint a Liverpool középpályása, Xabi Alonso - akit viszont a Vörösök nem akarnak elengedni.

A baszk futballista a védekező középpályások egy új típusának megtestesítője: miközben a védekezésből is maximálisan kiveszi a részét, és alaphelyzetben közvetlenül a védelem előtt játszik, a támadásépítésben is fontos szerepe van - akár távoli lövéseinek, akár hosszú, mértani pontosságú indításainak köszönhetően.

Idén nyáron az ilyen típusú futballisták kifejezetten keresettek a nemzetközi játékospiacon. Az FC Barcelona egy másik liverpoolit, az argentin Javier Mascheranót nézte ki, az Internazionale egyik első igazolása Thiago Motta volt a Genoából, a Juventus megszerezte a Fiorentina labdarúgóját, Felipe Melót, a Manchester City nyári költekezését az Aston Villa középpályásával, az angol válogatott Gareth Barryvel kezdte (akit egyébként korábban a Liverpool is csábított).

De akadt érdeklődés a római Daniele de Rossi, vagy az udinei Gaetano d'Agostino iránt is - előbbit a Chelsea-val hozták kapcsolatba, utóbbi kis híján a Juventusba szerződött, és a Real Madrid mindkettejük után érdeklődik. A jelek szerint a nemzetközi futballban egyre fontosabb szerepkört töltenek be a védekező középpályások - és közülük is azok a legjobbak, akik univerzálisabbak annál, mint hogy csak az ellenfél támadását állítsák meg, majd rögtön lepasszolják a labdát egy ügyesebb társuknak.

Nem véletlen, hogy többségük eredetileg más szerepkörben is játszott: Barry volt bal oldali középpályás, Xabi Alonso is sokkal támadóbb szerepkört töltött be a Real Sociedadnál. Taktikai szempontból nézve a középpálya, mint csapatrész nagyon sokáig nem különült el támadó-, illetve védekező szerepkörű futballistákra: a klasszikus 4-4-2-ben, vagy 4-3-3-ban többnyire olyan középpályások játszottak, akiket az angol szakzsargonban "box-to-box midfieldernek" szoktak nevezni - vagyis akik a két tizenhatos közötti teljes területet bejátszották.

Az 1990-es évek második felére azonban a középpályások is specializálódtak, és napjainkban nagyon sokszor nem három, hanem négy egységre bontják a csapatot - erre napjainak egyik legnépszerűbb játékrendszere, a 4-2-3-1-es szisztéma a példa. Ha azt nézzük, hogy ki volt az első futballista, akire már kifejezetten védekező középpályásként tekintettek, elsősorban Claude Makelelét kell említenünk.

A sok pengés sztár között Makelele (balra) végezte a piszkos munkát a Realban

A francia futballista a Real Madrid galaktikusai között töltött be nagyon fontos szerepet, ami tulajdonképpen csak akkor vált világossá, amikor már hiányzott a csapatból. A Real 2003-ban adta őt el a Chelsea-nek, és innentől kezdve a madridiak három éven keresztül semmilyen trófeát nem nyertek - pedig olyan focisták játszottak hétről hétre az együttesben, mint Raúl, Luis Figo, Zinédine Zidane vagy David Beckham.

Csak ekkor derült ki igazán, hogy Makelele milyen létfontosságú szerepkört töltött be: nélküle a madridiak sokkal nehezebben tudták megszerezni a labdát, és innentől kezdve a védekező, vagy labdaszerző középpályás, mint fogalom, bekerült a köztudatba. Olyannyira, hogy Angliában mind a mai napig gyakran csak "Makelele-role-nak", azaz "Makelele-pozíciónak" nevezik az ezen a poszton futballozó játékosokat.

Makelele azonban csak a labdaszerzésben volt egészen kiváló, erre specializálta magát, a támadásokhoz szinte semmit sem tett hozzá - igaz, nem is volt rá szükség Zidane-ék mellett. A modern labdarúgás egyik fő taktikai apostola, Arrigo Sacchi (aki egy ideig a Real Madrid sportigazgatója is volt) azonban éppen ebben látta a problémát.

"Tudtuk, hogy Zidane, Raúl vagy Figo nem védekezik, így be kellett tennünk valakit a védelem elé, aki ezt megteszi helyettük. De ez már egyfajta reakció volt, ami nem arra szolgált, hogy megsokszorozza a futballisták képességeit - márpedig az igazán jó taktika erre való. Az igazi feladat az, hogy taktikának köszönhetően a csapat több legyen, mint az egyes futballistáik egyéni képességeinek összessége. Az én szememben mindig az az irányító, akinél a labda van" - nyilatkozta később Sacchi, akinek elképzelése manapság egyre inkább kezd megvalósulni.

www.global-soccer.eu