- Sokak szerint bátor döntés volt, hogy otthagyta a megszokott környezetet, Olaszországot a Premier League kedvéért.
- Azzal egyetértek, hogy nem egyszerű új környezetbe kerülve dolgozni, főleg, hogy a nyelvtudásom sem tökéletes, de azért bátornak nem nevezném ezt a döntést. Tény, hogy az AC Milannak sokkal nagyobb a tradíciója, míg a Chelsea viszonylag új a sztárklubok között. Tisztában vagyok vele, hogy a Chelsea-nek is van történelme, de az Abramovics-éra új korszakot jelent az egyesületnél. A körülmények fantasztikusak, a stáb rendkívül profi, a futballisták is kiválóak - én erre az alapra akarok építeni.
- Mire gondol?
- Amikor a legmagasabb szintről beszélünk, akkor az apró dolgok is sorsdöntőek lehetnek. A Milannál szerzett tapasztalataimat felhasználva történelmet, egy új tradíciót akarok teremteni a Chelsea-nél. Roman azt szeretné, hogy a klubnak sokkal egyértelműbb "személyisége" legyen, egy olyan valami, amire hivatkozva ki tudja jelenteni: "Ez a mi identitásunk, ez a Chelsea". Azt mondta nekem, hogy ez a legfontosabb cél, hogy egyértelmű identitást találjunk a csapatnak. Ez nem bizonyos játékosok leigazolását jelenti őrületes összegekért, hanem azt, hogy a megfelelő focistákat kell megszerezni a megfelelő játékstílushoz.
- Akkor Roman Abramovics is beleszól majd az összeállításba, mint Silvio Berlusconi tette?
- Abramovicsról az a benyomásom, hogy imádja a futballt, a klubot és a játékosokat. Mindent tudni akar, ami a csapat körül történik, és nagyon szenvedélyes. Berlusconival hasonló volt a helyzet, de ő sokkal inkább a nyilvánosság előtt élte az életét. Vele nem beszéltem nap mint nap, mint Romannal - Silviónak azért más gondjai is voltak, elvégre egy országot kellett irányítania. De a legfontosabb, hogy mindig érezzem a tulajdonos bizalmát.
- A játékosokkal kapcsolatban mik a tapasztalatai? Nem jelent gondot, ha Carlónak szólítják önt?
- Számomra a fegyelem nem erről szól. Megvannak a szabályaim, amelyeket érvényesíteni fogok, de tisztelem a játékosokat, és ki akarom érdemelni az ő tiszteletüket. Ha Carlónak hívnak, az sem probléma, akár vacsorázni is szívesen elmegyek velük, bár tudom, hogy a kevés szabadidejüket inkább a családjukkal szeretnék eltölteni. Amikor David Beckham a Milanhoz igazolt, elvittem őt egy volt pármai klubtársam éttermébe. David akkor egyedül volt Olaszországban, együtt vacsoráztunk. Azt hiszem, később a családját is elvitte arra a helyre, annyira tetszett neki.
Egy emlék a Milan Ancelotti-korszakából: Carletto megénekelteti a San Siro közönségét
- Angliában gyakran az edzők is rivalizálnak egymással. Sir Alex Fergusont jól ismeri, hiszen amikor 2007-ben a Manchester Uniteddel játszottak, meghívta önt egy borozgatásra...
- Meg is lepődtem, mert Olaszországban a vesztes csapat edzője általában mérges szokott lenni. De Sir Alexszel megittunk egy pohár bort a mérkőzés után. Tudom, hogy a Premier League-ben Ferguson gyakran pszichikai hadviselést folytat a riválisokkal szemben, de ezzel nem foglalkozom. Számomra az angol bajnokság egyet jelent a színvonallal, és ugyanazok a csapatok lesznek a fő ellenfeleink, amelyekkel a Milannal a nemzetközi porondon küzdöttem. Szóval nem lesz egyszerű, de megpróbáljuk a bajnokságot és a Bajnokok Ligáját is megnyerni. Ez a célunk az új idényre.
Forrás: Guardian