Vágólapra másolva!

Grafite: Nem kritizálom Dungát

2009. július 05. 13:43

A szezon legnagyobb meglepetése Európában alighanem a VfL Wolfsburg bajnoki címe volt. A klub elsősorban fantasztikus csatárkettősének köszönhetően nyerte meg a Bundesligát: a bosnyák Edin Dzseko és a brazil Grafite összesen 54 találatot szerzett. Utóbbi gólkirály is lett, azonban a válogatottba így sem tudott bekerülni, ami kissé csalódottá teszi.

- Mi segítette abban, hogy ilyen gyorsan sikerült beilleszkednie a Wolfsburgnál?
- Minden tökéletesen klappolt, jobban, mint ahogy valaha is gondoltam. Mintha mindenki, aki az utóbbi időszakban a klubhoz szerződött, tökéletes döntést hozott volna. A Wolfsburg célja az volt, hogy az élre kerüljön, és ez hamarabb összejött, mint ahogy számítottak rá. Az én esetemben azt hiszem a tapasztalat sokat segített: 30 éves vagyok, és ez már a harmadik idényem Európában.

- A Franciaországban eltöltött időszak megrövidítette a németországi beilleszkedését?
- Létfontosságú volt. Ha egy brazil futballista átigazol Európába, bármekkora sztár is volt otthon, mindent elölről kell kezdenie. Be kell vallanom, hogy a Ligue 1-ben töltött első pár hónapban sokat gondoltam arra, hogy inkább hazatérek Brazíliába. Nagyon hálás vagyok a Le Mans vezetőinek, játékosainak, azt hiszem, nagyon sokat segítettünk egymásnak.

- A német bajnokságban sok brazil szerepel. Ennek mi az oka ön szerint?
- A brazilokat mindig is nagyra becsülték a Bundesligában, köszönhetően az olyan kiváló játékosoknak, mint Giovane Élber, Lúcio vagy Zé Roberto. Az európai edzők gyakran aggódnak, hogy a brazil focisták a pályán kívül nem viselkednek megfelelően, de a fentiek mind pozitív példát mutattak. A Wolfsburgnál néha viccesen azt mondták nekem, hogy félig biztos német vagyok, mert mindig pontosan érkezem az edzésre!

- Össze lehet hasonlítani ezt a szezont a Sao Paulónál eltöltött legsikeresebb időszakával?
- Nehéz megmondani. 2005-ben nagyon jól ment a játék, még a válogatott keretbe is bekerültem. De a mostani szezon talán még többet jelent a számomra, mert nagyban hozzájárultam a Bundesliga megnyeréséhez. Négy évvel ezelőtt volt egy térdsérülésem, és így csak keveset játszhattam abban a csapatban, amely megnyerte a Libertadores-kupát, majd a klubvilágbajnokságot is.

- Gondolja, hogy az a sérülés akadályozta meg abban, hogy megragadjon a válogatottban?
- Azt hiszem, így volt. Közel voltam ahhoz, hogy bekerüljek a 2006-os világbajnokságra utazó keretbe. De a futball már csak ilyen, a sérülésekkel együtt kell élnie minden játékosnak.

- Bízik benne, hogy még felhúzhatja a címeres mezt?
- Amíg Dunga ki nem hirdette a Konföderációs-kupára utazó keretet, optimista voltam. Abban reménykedtem, hogy elvisz a tornára, hogy közelebbről is szemügyre vegyen, és kicsit szomorú voltam, amikor kiderült, hogy nem számít rám. Persze, szó sincs arról, hogy kritizálni akarnám: fantasztikus csatárokkal rendelkezik, ráadásul az eredmények is őt igazolták.

- A brazil válogatottban kevés olyan erőszakos csatár van, mint ön. Ez segíti a helyzetét?
- Bízom benne. A jelenlegi keretben csak Luís Fabiano az a támadók közül, aki nemcsak technikás, hanem rendkívül erőszakos futballista. De mindegy, én nem tehetek mást, mint hogy teszem a dolgomat, a választás Dunga feladata.

- Az ön játékstílusa is sokat változott az évek során. Korábban kevesebb gólt szerzett, és nagyobb mezőnymunkát végzett.
- Így van, sohasem értem el olyan sok találatot, mint most. Ez elsősorban a csapat taktikájától függ, na meg hogy kivel játszol együtt. A Sao Paulónál ott volt Luís Fabiano, aki igazi gólvágó, előtte pedig a Goiásnál Dimba volt a társam a támadósorban, aki szintén tipikus befejező csatár. Edin Dzseko viszont hozzám hasonlóan nagyon mozgékony, és kettőnk között jobban megoszlik a gólszerzés.

- Ez a legjobb csatárduó, amelyben valaha szerepet kapott?
- Fantasztikus támadópartnereim voltak, hiszen együtt játszhattam Luís Fabianóval, Márcio Amorosóval és Túlióval is. De azt hiszem, a számok magukért beszélnek: a Bundesliga történetében nem volt olyan csatárkettős, amely olyan sok gólt ért volna el, mint mi, még Uli Hoenesst és Gerd Müllert is megelőztük, ami hatalmas megtiszteltetés. Dzseko a saját ifjúkori önmagamra emlékeztet, mindent megtesz azért, hogy megszerezze a labdát.

- A bajnoki cím megszerzésével úgy érzi, hogy elérte karrierje csúcsát? Vagy van még valami, amit szeretne elérni?
- Az Európában elért siker hatalmas teljesítmény, de én még szeretnék nyerni valamilyen trófeát a válogatottal is. Azt hiszen, már csak ez hiányzik ahhoz, hogy a visszavonulásomat követően azt mondhassam: "mindent elértem, ami csak lehetséges volt a számomra."