Igaz persze, hogy manapság már egyre kevesebb csapat játszik két támadóval, az edzők taktikai repertoárjában legalább annyira népszerű és elterjedt a három- vagy az egycsatáros felállás. Az utolsó olyan ékpár, amelyet klasszikusnak nevezhetünk, talán az Andy Cole, Dwight Yorke duó volt. A két játékos az 1998-99-es idényben fantasztikusan futballozott a Manchester Unitedben, néha úgy tűnt, mintha telepatikus képességük lett volna arra, hogy megérezzék, hol is helyezkedik a másik. A legemlékezetesebb góljuk alighanem az FC Barcelona elleni BL-mérkőzésen szerzett találat volt, amelyet Cole ért el egy elképesztő összjátékot követően, de a két támadó rengeteg alkalommal szolgálta ki egymást, mint az alábbi összeállításból is kiderül.
A Manchester United szurkolói jelenleg Wayne Rooney és Dimitar Berbatov kettősét nézhetik a leggyakrabban, a 11 bajnoki fordulóból nyolc alkalommal mind a ketten ott voltak a kezdő tizenegyben. A gólok számára nem is lehet panasz, Rooney hét, Berbatov pedig négy alkalommal volt eredményes, ám a tizenegy találatból csak egynél adta a gólpasszt a csatárduó másik tagja: a Wigan Athletic elleni találkozón (a MU 5-0-ra nyert), a harmadik gólt Rooney szerezte Berbatov átadása után. A bolgárnak eddig ez az egyetlen gólpassza a bajnokságban, míg Rooney egyetlen gólt sem készített elő a Premier League-ben. A Bajnokok Ligájában mindkettejüknek van már egy-egy gólpassza, amelyet egyaránt Luis Valenciának címeztek.
Az Internél a Diego Milito, Samuel Eto'o duót tartja ideálisnak José Mourinho: mind a két futballista a nyáron érkezett a milánóiakhoz, így aztán érthető, hogy még nem érzik annyira egymást. Eddig öt bajnoki mérkőzésen voltak mindketten kezdők, azonban egyetlen gólpasszt sem adtak egymásnak. A milánóiak harmadik támadója, Mario Balotelli viszont a jelek szerint az előkészítésben legalább olyan jó, mint a gólszerzésben, ő három asszisztnál jár, és mindkét társához passzol a stílusa.
A sztárklubok közül az FC Barcelonát tartják a leginkább támadó szelleműnek, hiszen a csapat rendre három csatárral rohamoz; Josep Guardiola a 4-3-3-as játékrendszer híve, amelyben Zlatan Ibrahimovic és Lionel Messi alapembernek számít. A bal szélen ideális esetben Thierry Henry játszik, de a francia sérülése miatt ebben a szezonban mindössze három bajnokin lépett pályára, nem csoda, hogy sem gólja, sem gólpassza nincs. Ennek köszönhetően a Barcelona támadójátéka kissé féloldalas (a klasszis teljesítmény nyújtó Daniel Alves is a jobb oldalt erősíti felfutásaival), ám a jelek szerint Messi és Ibrahimovic remekül megérti egymást. Az argentin már két gólpasszt is adott a svédnek, aki ezt eddig egy alkalommal viszonozta. Ibrahimovic egyébként máris ugyanannyi gólpasszal áll a bajnokságban, mint amennyit Eto'o az előző szezonban összesen szerzett a katalánoknál, ráadásul a kameruni a 2008-2009-es bajnokságban egyetlen egyszer sem szolgálta ki Messit, aki a mostani idényben bajnoki góljainak felét Xavi átadásából érte el.
Ebben a szezonban a Chelsea-nél a legnagyobb az összhang a csatárok között. A londoniaknál az előző szezonban Didier Drogba és Nicolas Anelka közül általában csak az egyik játszott, hiszen a csapat többnyire 4-3-3-as felállásban szerepelt. Carlo Ancelotti azonban visszatért a kétékes taktikához, és a jelek szerint ez maximálisan bejött, Drogba és Anelka úgy futballozik, mintha évek óta ismernék egymást. Ketten együtt már 14 gólt szereztek a bajnokságban, Anelka eddig egy gólpasszt adott Drogbának, az elefántcsontparti viszont három alkalommal hozta elronthatatlan helyzetbe a franciát. Ahogy mondani szokták, egy jó edző mindig a játékosai képességeihez szabja a taktikát, Drogba és Anelka pedig látszólag nagyon élvezik, hogy az utóbbi évek gyakorlatával szemben nem egyedül kell megtartaniuk elöl a labdát, és szabadabban mozogva gyakrabban kivehetik a részüket az összjátékból.