Amikor a Fradi 1995 őszén 1-1-es döntetlent ért el hazai pályán az Anderlecht ellen, és 2-1-es összesítéssel kiejtette a belga bajnokot, első magyar csapatként került be a legszűkebb elitbe, az akkor még mindössze 16 csapatot számláló BL-be. Akkor még szó sem volt a sorozat kibővítéséről, a topligák második-negyedik helyezettjeinek indulásáról, a selejezőből továbbjutó nyolc alakulat csatlakozott a nyolc kiemelthez, a 16 résztvevőt pedig négy négyes csoportba sorolták.
Nem mondhatni, hogy a Fradi könnyű csoportba került volna, hiszen a kiemeltek közül a címvédő és négyszeres BEK/BL-győztes Ajax, valamint az elsőszámú európai klubtrófeát addig hatszor elhódító, de 1966 óta hasztalan hajszoló Real Madrid került mellé. A selejtezős sorstársak közül a svájci Grasshoppers lett az FTC csoportellenfele, végre egy verhető ellenfél, sóhajthattak fel a Fradi-szurkolók, hiszen azzal nagyjából mindenki tisztában volt, hogy az Ajax és a Real ellen a pontszerzés is több mint bravúros lenne.
A kezdés álomszerű volt, az erősen tartalékos Fradi Vincze Ottó duplájával és Lisztes Krisztián góljával nyert a Grasshoppers otthonában, majd a második félidő közepén még döntetlenre állt a címvédő, Litmanennel, Overmarsszal, Van der Sarral, a De Boer ikrekkel felálló Ajax ellen, amely végül 5-1-re verte a hajrában elfáradó zöld-fehéreket az Üllői úton.
A madridi látogatás is gólgazdagra sikerült, a 18 éves Raúl triplázott, a Real (csak pár név emlékeztetőül: Hierro, Sanchis, Michel, M. Laudrup, Zamorano) pedig 6-1-gyel rángatta vissza a földre a magyar bajnokot. A visszavágóra már sokkal szívesebben emlékszik mindenki, Albert lécről bevágodó emelésével a 36. perctől majdnem félórán át vezetett a Fradi, aztán ismét jött Raúl, de a pontszerzés így is elismerésre méltó tett volt.
A zürichi diadal után a Grasshoppers elleni hazai döntetlen kisebb csalódást okozott, az amszterdami 0-4 a papírforma kategóriába tartozik, a Fradi így a hat meccsen szerzett öt pontot, rúgott kilenc gólt (ebből hatot a svájciak, kettőt a Real, egyet az Ajax ellen), kapott tizenkilencet (utóbbi rekordnak számított), és a harmadik helyen végzett, három pontot verve a svájci bajnokra. Az öt pontjával a 16-os mezőnyből négy csapatot is megelőzött Novák Dezső csapata, amely a csoportharmadikok összevetésében azonban leghátul zárt.
A Debrecen szereplése még friss emlék, a Loki, bár a Liverpool ellen mindkétszer szoros meccset játszott, és a Fiorentina ellen itthon vezetett, illetve idegenben félidőben döntetlenre állt, nem szerzett pontot, rúgott öt gólt, kapott tizenkilencet, és a négyes sereghajtójaként zárt. Nem a Debrecen volt az egyedüli nullapontos az idei főtáblások közül, a Bordeaux-val, a Bayern Münchennel és a Juventusszal egy csoportban lévő Maccabi Haifa is elbukta minden meccsét, ráadásul gólt sem szerzett, igaz, az izraeliek mínusz nyolcas gólkülönbsége hattal jobb, mint a magyar bajnoké.
Bár a Fradi és a Debrecen szereplésében közös, hogy mindkét csapat négygólos vereséggel búcsúzott a sorozattól, és mindketten BL-rekordot jelentő 19 gólt kaptak, adódik a kérdés, érdemes-e összehasonlítani a két csapat főtáblás produkcióját. Hiszen a Debrecen csoportjában nem volt kakukktojás, a Liverpool és a Lyon rendszeres résztvevője a BL-nek, az előzetesen a legverhetőbbnek tartott Fiorentina erejéről pedig mindent elmond, hogy végül a csoport élén végzett. A Fradi négyesében viszont ott volt a Grasshoppers, amely azért nem topliga-szintű, még akkor sem, ha a svájci válogatott 1994-ben ott volt a világbajnokságon.
Egy magyar csapat nem tud 90 percig koncentrálni
Novák Dezső, a Ferencváros akkori trénere amondó, nem szerencsés összehasonlítani a két magyar csapat BL-szereplését, szerinte akkor nehezebb volt bekerülni a legjobbak közé, de a végeredmény ugyanaz lett, mindkét csapat kipróbálhatta magát a legszűkebb elitben. Novák szerint nincs igaza azoknak, akik kritizálják a Fradit, hogy az öt pontból négyet a Grasshoppers ellen szerzett.
"A pontszerzés mindig dicsőség a BL-ben, mindegy, hogy ki az ellenfél, hiszen itt nem lehet leírni senkit. A Debrecennek is lett volna lehetősége pontot szerezni a Liverpool ellen, szoros meccset játszott a Fiorentinával is, de az ellenfelek jóval rutinosabbak voltak, ráadásul jobb játékosállománnyal rendelkeznek, ami eldönti a meccseket."
Bár a Ferencváros 1995-ös csapatának összeállítását talán nem fújják fejből az emberek, valami különleges mégis volt abban a garnitúrában, hiszen eljutott oda, ahol magyarok azelőtt még nem jártak, ráadásul nem is vallott szégyent. Novák szerint nagyon masszív és egységes volt a csapat, amelyben egyénilég is képzett játékosak szerepeltek, elöl két olyan csatárral, akikre az edző szavai szerint "mindig lehetett számítani".
Hogy mentálisan milyen erős volt az a csapat, arra legjobb példa a sorozat nyitómeccse volt, a Grasshoppers elleni, 3-0-ra megnyert meccsen ugyanis "selejtesen állt fel" a Fradi, Vincze Ottó például a balhátvéd posztján kezdett, a padon pedig ifik is ültek. "Manapság ha egy csapatban van 25-30 egyforma képességű játékos, és abból kiesik 3-4 ember, máris panaszkodik az edző. Nálunk akkor 16-18 játékos volt a keretben, és közülök többen nem voltak ott Zürichben, mégis tudtuk őket pótolni" - mondta Novák, érzékeltetve, miért volt bravúr a zürichi diadal.
Nagy Zsoltot üldözik a Real-védők az 1-1-re végződött meccsen
A Grasshoppers ellen siker után a Fradi is belefutott pár nagy zakóba, de a szurkolók mégsem bántották a csapatot. "Akik kijártak a meccsekre, fel tudták mérni, milyen ellenfelekkel kerültünk össze. Az Ajax például negyedórával a vége előtt csak egy góllal vezetett az Üllői úton, a vége mégis 5-1 lett. Olyan nagy volt a nyomás, hogy a végén összeomlottunk, fejben nem voltunk elég erősek. Ami akkor elég volt egy magyar bajnokin, az már nem fért bele egy nemzetközi meccsen, ahol főleg az ellenfél támadott, a magyar csapatok nem tudnak 90 percig konctrálni".
Novák szerint a Debrecen szereplését is reálisan kell értékelni, örülni kell, hogy eljutott a főtáblára, és tudomásul kell venni, hogy ekkora a realitás az európai élmezőny és a magyar bajnok között. "Helytáll a Loki, de nem hiszem, hogy számítottak arra, hogy nem szereznek pontot. Sajnos hiába tudjuk mi, hogy voltak szoros meccsek, a nemzetközi sajtó csak azt látja, hogy nulla ponttal zárták, ők nem azt nézik, hogy egy magyar csapatnak már a főtábla is nagy siker."
Ennek ellenére a nyugdíjasok életét élő, egykori kétszeres olimpiai bajnok szerint a Debrecen képes lehet arra, amit az utóbbi években csoportbeli ellenfele, a Lyon művelt: begyűjtse a legjobb francia játékosokat, és egymás után nyerje a bajnokságokat. Ahhoz azonban, hogy a nemzetközi színtéren is el tudjon érni komolyabb eredményeket, Novák szerint olyan klasszisokat kell hozni, akikkel meccseket lehet nyerni, ami viszont azért nehéz, mert a jegyzett külföldi játékosoknak egy magyar csapat még nem biztos, hogy elég csábító.
Szerdán Nyírmada, következő héten Liverpool
Dombi Tibor neve összeforrt a Debrecennel, a szélső részese volt a klub mind a négy bajnoki címének, és a BL-menetelésből is kivette a részét, igaz, a főtáblán három meccsen összesen csak ötven perc jutott neki. Dombi szerint sem szerencsés összehasonlítani a Loki és a Fradi teljesítményét, hiszen a futball is rengeteget változott 14 év alatt, de szerinte mindkét csapatnak jár a kalaplengetés azért, hogy egyáltalán eljutott a legjobbak mezőnyébe.
Ennek ellenére a nulla pont miatt több helyről, a szurkolóktól és a médiától is kapott kritikákat a Debrecen, de Dombi szerint csak a játékosok fanyaloghatnak amiatt, hogy nem sikerült legalább egy pontot összekaparni. "Összetehetné mindenki a kezét, hogy egy ilyen költségvetésű csapat bejutott a nagyok közé és hogy a Levszki-meccsel együtt összesen négyszer megtöltötte a Puskás-stadiont. A hatból három meccsünk is szoros volt, benne volt a pontszerzés lehetősége, de amilyen szerencsénk volt a selejtezők alatt, annyira nem állt mellénk Fortuna a csopormeccseken. Persze bosszantó a nulla pont, mi is csalódottak vagyunk, hogy nem sikerült. Amikor bejutottunk, akkor is mondtam, örüljünk annak, hogy itt vagyunk, de evés közben megjött az étvágy is".
A debreceni jobboldal: Dombi Tibor és Bodnár László
Novák Dezső az állandó koncentráció hiányát említette a bukás egyik okaként, de Dombi nem csak ebben látja a különbséget. "A Liverpool vagy a Fiorentina számára egy ilyen csoportmeccs csak egy a sok közül, hiszen ők havonta játszanak 2-3 hasonló intenzitású rangadót. Nálunk meg mindenki élete meccsére készült a BL-ben, a csapat 95 százaléka nem is játszott még ilyen ellenfelek ellen, és valószínűleg nem is fog, mint ahogy az itthoni játékosok 99 százaléka is csak tévén látott hasonló komoly csatákat. Nem akarok megbántani senkit, de amikor szerdán Nyírmadán játszol Magyar Kupa-mérkőzést, aztán következő héten meg Liverpoolban vár rád BL-fellépés, akkor elég nehéz átállni és feldolgozni, hogy Nyírmadán is tedd oda magad, aztán utána az Anfielden is jól menjen. Egy angol csapat ha elmegy egy negyedosztályú csapathoz, akkor majdnem ugyanolyan körülmények fogadják, mintha a Premier League-ben játszana, nálunk ez azért nem így van. Szomorú, de ez a nulla pont a realitás, utólag pedig már felesleges okoskodni, az lett volna a csoda, ha pontot szerzünk. Szerintem mindenki tudja, mennyire más világ az angol, az olasz vagy a francia futball, ennek ellenére a pályán volt a legkisebb a különbség."
Ha a nulla pontot nem is lehet megváltoztatni, az itthoni állóvízet sikerült felkavarni a Debrecennek, hiszen azzal, hogy Magyarország is részese lett a BL forgatagának, végre nem csak az ilyen-olyan zavaros ügyek miatt szerepelt a hírekben egy magyar csapat. "Jó érzés, hogy erre az időszakra a nép csapata lettünk, olyanok is megismertek minket, akik korábban nem is foglalkoztak a focival. Ebből nemcsak mi, hanem az egész magyar futball profitálhat. Bár félek tőle, januárban senki nem fog már a BL-meccseinkről beszélni, le fog csengeni ez az őrület, ami a szereplésünket kísérte" - mondta Dombi, aki abban bízik, hogy a Loki tavasszal meg tudja majd előzni a Videotont, és a következő idényben ismét szerencsét próbálhat a bajnokok sorozatában.