Öngól-rekorddal lehet bajnok a Manchester United

Az angol bajnokságban 26 forduló alatt a Manchester United szerezte a legtöbb gólt, szám szerint 62-t - úgy, hogy tíz esetben az ellenfél csapatából került ki a gólszerző. Ilyen sok öngól egyetlen más klubot sem segített eddig, de ahogy a MU a Premier League-ből, úgy az angol élvonal is kiemelkedik a topligák közül az öngólok számát tekintve. De van-e értelme az öngólnak egyáltalán?

A Manchester United a múlt hétvégi bajnokiján úgy nyert 5-0-ra a Portsmouth ellen, hogy találatai közül három is öngól volt; az Aston Villa elleni szerdai mérkőzésen pedig szintén nem valamelyik MU-játékos, hanem a birminghami James Collins szerezte a csapat gólját.

Collins szerencsétlenül ért bele Giggs középre lőtt labdájába:

Így az idény során már tíz öngólt szereztek a Manchester ellenfelei, ami azt jelenti, hogy a házi góllövőlistán Wayne Rooney mögött nem valamelyik játékostársa áll a második helyen, hanem az öngólos ellenfelek (a csapatból Rooney után a második legtöbb találatot Dimitar Berbatov érte el, nyolcat). Ez új rekord a Premier League-ben, hiszen korábban sohasem fordult elő, hogy egyetlen idényben egy csapat javára ennyi öngól szülessen.

A három Portsmouth-öngól leglátványosabbja:

A manchesteriek kifejezetten támadó futballt játszanak, nem véletlenül szerezték ők a legtöbb gólt a bajnokságban. Ugyanakkor a náluk eggyel kevesebbszer eredményes Arsenalt csak három, a Chelsea-t öt öngól segítette.

Pedig a statisztikák szerint a bajnokságban Carlo Ancelotti csapata a legaktívabb: a Chelsea játékosai 457 alkalommal lőttek kapura (ebből 195-ször találták el), míg a manchesterieknél ugyanez a két adat 364, illetve 156 (amivel a második helyen állnak a Chelsea mögött). Ugyanakkor a londoniak támadásai sokkal kevésbé épülnek a szárnyjátékra, mint a Manchester Unitedéi, márpedig az öngólok nagy része éppen a szélről érkező beadások után születik.

Persze maga az öngól fogalma is gyakran vita tárgya: sokak szerint például a manchesteriek Portsmouth elleni harmadik találatát öngól helyett inkább Michael Carricknek kellene adni. A középpályás lövésébe a Pompey védője valóban beleért, és a labda rajta felperdülve védhetetlenül vágódott a léc alá, de az eredeti próbálkozás is kapura tartott, és akár abból is gól születhetett volna.

Carrick lövése Hughes lábán felpattanva hullott a kapuba:

Ez is mutatja, hogy az öngól fogalmát lehetetlen jól definiálni: általánosságban, ha a védekező csapat játékosán jelentősen megváltozik a labda útja, vagy a lövés nem a kapu irányába tart, akkor beszélhetünk öngólról, de ezt erősen szubjektív dolog megállapítani. Nem csoda, hogy a többi labdajátékban nem ismert az öngól fogalma, a találatot mindig annak könyvelik el, aki a támadó csapatból utoljára hozzáért a labdához.

Angliában külön bizottság foglalkozik az ilyen esetekkel: a Premier League-ben az úgynevezett Dubious Goals Committee, vagyis a Kétes Gólok Bizottsága hivatott eldönteni, hogy ki szerezte a vitatott gólokat. A liga azt nem hozta nyilvánosságra, hogy kik alkotják a bizottságot, csak annyit tudni, három egykori labdarúgóról van szó.

A bizottság legtöbbet vitatott ítélete a 2005-2006-os idényben született, amikor is Peter Crouch, a Liverpool színeiben már majd fél éve várt az első góljára. A csatár a Wigan Athletic elleni bajnokin egy távoli lövéssel próbálkozott, ami egy védőn magasra felpattant, és wigani kapus, Michael Pollitt csak beljebb tudta ütni a labdát. A találatot a helyszínen öngólként könyvelték el, de a bizottság végül Crouchnak adta, ami főleg Carrick hét végi lövését látva meglepő.

Crouch szerencsés gólja:

A többi topligával ellentétben - ahol inkább a támadónak adják a vitatott gólokat - a Premier League-ben nagyon komolyan veszik a kérdést. Alighanem ennek köszönhető, hogy az angol bajnokságban lényegesen több öngól születik, mint máshol, és a jelenlegi idény még így is kiemelkedőnek számít.

A mostani szezonban a PL-ben már 36 öngólt jegyeztek fel, míg a legutóbbiban csak 28-at. Ez azt jelenti, hogy a 2009-2010-es bajnokságban a Premier League-ben a gólok öt százaléka öngól. Ugyanez a szám a francia Ligue 1-ben és a német Bundesligában is három százalék (mindkét országban 17-17 öngól született), a spanyol Primera Divisiónban 1,8 százalék (10), az olasz Serie A-ban pedig alig éri el a fél százalékot - Olaszországban 23 forduló alatt csak háromszor talált valaki a saját kapujába.

Az eltérő értelmezés mellett az is növelheti az öngólok számát az angol bajnokságban, hogy a Premier League-ben sokkal gyorsabb az iram, és ennek köszönhetően a hibalehetőség is nagyobb. "Itt is nagyjából ugyanannyit kell futni, mint az orosz bajnokságban, de a sebesség teljesen más. Valamennyi meccs elképesztően kemény és gyors, hihetetlenül kell koncentrálni minden pillanatban. Olyan, mintha egy mosógépbe kerülne be az ember" - magyarázta a különbséget a nyáron az Evertonba igazolt orosz középpályás, Dinijar Biljaletgyinov.

www.global-soccer.eu