"Ez a sunnyogás csak Magyarországon megy" - interjú Dárdai Pállal

Az orvosa nem érti, hogyan tud még játszani, szerinte az apja bokája is sokkal jobb állapotban van az övénél, így meglehet, hogy a hosszú kihagyás után visszatérni készülő Dárdai Pálnak ez lesz az utolsó szezonja futballistaként. A 34 éves játékos a Hertha előző edzőjét okolja a csapat mélyrepüléséért, de nem tudja elképzelni, hogy kiessenek a berliniek. Erwin Koemant rutintalan, de nagyon jó edzőnek tartja, szerinte a kapitány kényszerhelyzetben volt, amikor lemondott Gera Zoltánról. Úgy véli, az Eb-selejtezőben meglehet a második hely, mert a svédek már nem olyanok, mint régen. 

"Az előző héten 3-4 napot a csapattal készültem, de ezen a héten már keményen beszálltam, nem féltettem magamat, próbáltam úgy dolgozni, hogy jó benyomást keltsek. Majd az edző eldönti, hogy mikor lehetek ismét csapattag, talán egy félidőt már játszhatok az amatőrcsapatban" - nyilatkozta az [origo]-nak Dárdai Pál, akinek három hónapos kihagyás után jött rendbe a bokája, és bekerült a Hertha Mainz elleni keretébe.

- A csapat hat pontra van az osztályozós helytől, szerinted ledolgozható a hátrány?
- Egyetlen szerencsénk van, hogy az előttünk álló csapatok pontosan annyira gyengélkednek, mint amennyire kell. Egy átlagos évben ilyenkor már a hátul lévő csapatoknak is lenne 25-26 pontjuk, de most a 19 pontos Freiburg, a 17 pontos Hannover és a 16 pontos Nürnberg is le van szakadva, s közülük kettővel még játszani fogunk. Még 13 mérkőzés van hátra, ha ők ebből ötöt megnyernek, nekünk nyolc meccsen kellene győznünk. Hátulról a harmadik hely szerintem elcsíphető.

- Mi lehet az oka, hogy szinte ugyanez a csapat tavaly még a bajnoki aranyért állt harcban?
- Nagyon nagy hiba volt a korábbi edző, Lucien Favre részéről a fiatalítás, úgy gondolta, jobb, ha a nehezebben kezelhető karakterektől megválik a csapat, így elköszönt Pantelictől, Voronyintól és Simunictól is. Pedig ők sokat jelentettek a csapatnak, 4-5 ember figyelmét is lekötötték a pályán, és bármikor eldönthettek egy-egy meccset. Ha maradnak, biztosan nem futunk bele rögtön az elején három vereségbe. Nagyon elment ez a szezon, kész szerencse, hogy nem csak mi gyengélkedünk. Tavaly csak egy "csodaszázalékot" mondtam az aranyérmes esélyeinknek, idén viszont a rossz helyzetünk ellenére sem tudom elképzelni, hogy kiessen a Hertha.

- A télen érkezők és persze a visszatérő Dárdai Pál milyen erősítést jelenthet a továbbiakban?
- A mentalitásommal segíthetek, a csapattársak hallgatnak rám, és bátorítani fogom őket, hogy nyomni, hajtani, támadni kell. De hogy milyen formában leszek, azt nem tudom. A téli érkezők, Kobiashvili és Gekasz az előző klubjukban alig kaptak lehetőséget, a továbbiakban minden meccsen 10-esre kéne játszaniuk, hogy eredményesek legyenek. A kezdet szerencsére jó, Gekasz már két gólt lőtt, Kobiashvili oldalán pedig még nem kaptunk gólt, pedig tavaly 20 gólért a balszélünk volt felelős. Remélem, pont addig formában maradnak, amíg kiharcoljuk a bennmaradást.

- Furcsa lenne, ha azzal kerülne keretbe a pályafutásod, hogy az 1996-os érkezésed után 2010-ben visszakerül a másodosztályba a csapat?
- Ez azt jelentené, hogy épp mostanra fogyott el az erőm. Feljutni sokkal nehezebb, mint bennmaradni, már csak ezért sem lenne jó, ha most kiesnénk.

- Három meccsre vagy attól, hogy a Hertha csúcstartója legyél. Várod már, hogy meglegyen?
- Engem nem foglalkoztat annyira, mint másokat. A sérülésem előtt már sorban jelentek meg a cikkek Berlinben, hogy a Dortmund előtti meccsen hogyan ünnepelnek majd, videobejátszásokkal köszöntöttek volna a stadionban, erre tessék, sehol nem vagyok még. Ha rendben leszek, könnyen összejöhet a hiányzó három meccs, de ha nem, akkor sem esem kétségbe. Ennél a rekordnál sokkal büszkébb vagyok arra, hogy a Hertha mezében nem volt olyan játékos, aki annyi győzelmet hozott volna a klubnak, mint én.

- Felmerült benned, hogy akár már idén abbahagyd?
- A jobb bokám mindenesetre nagyon nagy bajban van. Szétment az ugrócsont, a szalag ki van cserélve, sokszor csak injekciókkal tudok játszani, a doktor nem is érti, hogyan tudok így játszani. Egy héten egy meccs az fasza, de heti kettő és az utazások, az már sok. Ha olyan lenne a bokám, mint a 60 éves apukámé, akkor 38 éves koromig játszhatnék. Márciusban 34 éves leszek, keményen dolgozom, az erőnlétem még a régi: a 30 méteres futások jól mennek, az állóképességi tesztjeim a csapaton belül továbbra is a legjobbak. Nemrég még a szabadnapjaimon is egész nap fociztam a gyerekeimmel, de ma már ezt sem bírom ugyanúgy.

- A német foci ugyanakkor a csúcson van, a Bundesliga legalábbis nézettségi rekordot döntött az őszi szezonban. Ez még mindig a három és fél évvel ezelőtti vb hatása?
- Annyira klassz stadionok vannak - a világbajnokság óta még inkább -, hogy Németországban igazi családi program lett a meccsre járás. A vb-t jól meglovagolták, felújították a stadionokat; a nézők szép helyre mehetnek, két perc alatt kapnak virslit, és két perc alatt el tudnak menni a mosdóba. Délután egykor felülnek a vonatra, fél négykor megnézik a meccset - ez 4-5 órás remek program, amelyben a nők is szívesen részt vesznek, mert jó a zene és jóképűek futballisták. Egykor Magyarországon is családi program volt a foci, a pécsi meccsekre 6 ezren, az Újpest és a Fradi meccseire 10-20 ezren jártak, most viszont mindenki plázákban ül és pizzázik, kólázik, a lányoknak löttyedt lesz a fenekük, a fiúk meg nem is tudom, hogy mit csinálnak.

- Mit szóltál az Eb-sorsoláshoz?
- Aránylag jól megúsztuk. Hollandia a legesélyesebb, a svédek viszont már nem olyanok, mint régen. Ha jól kijövünk a többi csapat elleni meccsekből, akkor előrébb léphetünk, és meglehet a második hely. Az már más kérdés, hogy a pótselejtezőn is szinte csak nehéz ellenfeleket lehet kapni.

- Változtatnál bármit a csapaton?
- Az U20-as válogatottból 4-5 játékost fel lehetne hozni. Persze az lenne az igazi, ha 22-23 éves korukra épülnének be a nagyválogatottba, de erre nincs idő. Egy 18-19 éves játékos még rutintalan, az idősebb védők úgy beléjük rúgnak, hogy leszakad a gatyájuk, más ugyanis az izomzata egy tinédzsernek és más egy huszonévesnek. A lényeg, hogy ne sérüljenek meg, ám lépni kell, mert otthon is hisznek bennük.

- Kik azok, akiket szívesen látnál a nagycsapatban?
- Ez a kapitány dolga, hogy eldöntse. Én fél évig, ha hívnak, szívesen megyek, ám ha nyáron esetleg abbahagyom, akkor átadom a helyemet a fiataloknak. Ha az MLSZ-ben akarják, segítőként, asszisztensként szívesen segítek - talán a rutinommal tudok valamennyit -, de ha nem, akkor meglehet, nyártól már én is csak szurkolni fogok a csapatnak a fiammal, és kiteszem a gyerekszoba falára a posztereket. Mondjuk már nem sok az üres hely, ki van rakva Gosztonyi, Németh Krisztián, Gulácsi, Huszti, Hajnal, de ott vagyok én és Torghelle is, illetve Toni és Ribéry mellett az a Ronaldinho-kép, amelyet Gilberto hozott, s rá van írva, hogy "Palkónak szeretettel!"

- Egy éve azt mondtad Koemanról, hogy nem érted, mit keres itt egy ilyen jó edző. Továbbra is tartod, hogy ő a legjobb választás a magyar válogatott élére?
- Úgy gondolom, hogy jó szakember, edzőnek még mindig fiatal, talán rutintalan is, de nagyon jó. A csapat körül kedvező a hangulat, a játékosok bíznak benne, erről bárkit meg lehet kérdezni.

- Akár Gera Zoltánt is?
- Akár őt is, nem hiszem, hogy Koeman edzésmódszereiről bármi rosszat mondana. Az afférjukkal semmi baj nem lett volna, ha Gerzson nem megy haza, hanem este a lelátóról megnézi a meccset. Akkor az edző pedagógiai érzékkel megoldotta volna az ügyet, és legközelebb is meghívta volna a keretbe, ám így kényszerhelyzetbe került. Innentől már csak a csapat tehetné meg azt, hogy leül, és azt mondja: szeretnénk, ha Gera ismét jönne - az edző már nem tud mit csinálni. A kapitány sajnos nem ismeri azt a Gerát, aki megnyeri a meccseket a csapatnak, mert ez nem sikerült neki az előző két évben. Róla mindenki tudja, hogy rendes, nem tudom, hogy ki uszíthatta fel arra, amit tett. Így, hogy lelépett, később ő sem mondhatott mást, mint hogy nem akar többé Koemannál válogatott lenni. Ráadásul nyert nélküle a csapat, így nehéz már ezt az ügyet széppé tennie, és ő sem lesz már fiatalabb. Ez a sunnyogás egyébként csak Magyarországon megy, mindenki vigyorog, ahelyett, hogy megmondaná a másik szemébe, hogy mi a baja. Lehet, hogy akkor összevesznek, de később még ugyanolyan viszonyba kerülhetnek.

- Most ugye nem csak a Gera-ügyre gondolsz?
- Nem. A közelmúltban a Pécs mostani edzőjét, Várhidi Pétert - aki korábban komoly kritikákat kapott tőlem - el akartam hívni Villányba, legalább 30-szor hívtam, sms-t küldtem neki, de nem reagált. Pedig semmi bajom nincsen vele, most kibékülhettünk volna, hiszen a vita, a beszélgetés jót tesz minden kapcsolatnak. Ha egy házaspár nem vitatkozik, hanem mindent csendben lenyel, akkor annak válás lesz a vége.

- Egy tavaly novemberi cikkünkben azt jósoltuk, hogy Dárdai Pál szövetségi kapitány vezetésével kijut a válogatott a 2014-es vb-re.
- Igen, olvastam, szerintem ezt a forgatókönyvet az egész ország aláírná, így én is, és az sem érdekelne, ha nem én lennék a kapitány, csak jusson ki a csapat a vb-re. A cikkben csak az nem tetszett, hogy szegény Torghelle megsérül.

- Ezt követően a Sport Plusznak azt mondtad, hogy egyszer valóban szövetségi kapitány akarsz lenni. Tényleg ez a célod?
- Most még futballozom, először is meglátjuk, mi lesz a lábammal. Nem félek egy ilyen feladattól, jó kihívásnak tartom, majd meglátjuk. Még kell egy pár év, míg elválik, hogy megkaphatom-e az esélyt edzőként, aztán ki tudja, lehet, mire odaérek, azt mondom, ez mégsem nekem való. Berlinben egyelőre jó helyen vagyok, számítanak rám. Innen jól tudom rendezni az életemet, Budapestet 120 euróért megjárom repülővel oda-vissza, autópályán Pécs két órára van, s Berlinből előbb beérek az MLSZ-be, mint Pécsről. A fiaim is erősebb gyermekek között készülhetnek, itt többet szívnak magukba.

- A gyerekek ereje a foci vagy az iskolai tekintély miatt fontos?
- Mindkettő miatt, de a foci tényleg nagyon fontos. A legnagyobb nagyon ügyes, a középső szorgalmas, a gömbérzéke pedig a kicsinek a legjobb. Ki tudja, a futball talán benne van a Dárdai-génekben?