Az első magyar vidéki bajnok: Nagyváradi AC

1944-ben meglepetésre a korábban már ezüstéremig jutó Nagyváradi AC nyerte meg a magyar labdarúgó-bajnokságot. Az 1940-es második bécsi döntéssel visszacsatolt Észak-Erdély csapatai közül legmesszebbre jutó együttes olyan világsztárokat adott a magyar válogatottnak, mint Lóránt Gyula vagy Bodola Gyula.

Évtizedeken keresztül a Budapest-centrikusság jellemezte a magyar labdarúgást, a legeredményesebb klubokat a főváros adta a Ferencváros, az Újpest és az MTK révén, de mire a vidék felzárkózhatott volna, az első világháborút lezáró békediktátum éppen a feltörekvő városokat, illetve azok csapatait szakította el az anyaországtól.

Így aztán az első két BTC-sikert követően 1903 és 1930 között csak a Fradi és az MTK nyert aranyat, 1942-ig még az Újpest is összeszedett öt bajnoki címet (1930, 1931, 1933, 1935, 1939), míg a vidéki együttesek 1926-ban mutathatták meg magukat az élvonalban a Szombathelyi Sabaria és a Szegedi Bástya révén.

Ahhoz, hogy vidéki csapat nyerjen aranyat, a II. világháború is "kellett": az 1940. augusztus 30-án megszületett ún. második bécsi döntéssel Magyarország 43 492 négyzetkilométernyi területet kapott vissza Romániától.

Észak-Erdély visszacsatolásával az 1941-42-es bajnokság létszámát 16 csapatosra bővítették, a négy kieső (BSZKRT, Tokod, Törekvés, Szombathelyi Haladás) helyére hat csapat érkezett, az NB II három csoportjának bajnoka (Kolozsvár AC, Lampart FC, Szeged Vasutas SE), illetve a Budapesti MÁVAG, a Nagyváradi AC és az Újvidéki AC.

Az 1943-44-es szezonban első vidéki bajnokcsapatként a Nagyváradi AC zárt az élen, és még a Kolozsvárnak is jutott hely a dobogón. A nagyváradi zöld-fehérek a magyar bajnoki cím mellett 1963-as megszűnéséig egyszer a román bajnokságot és a román kupát is elhódították.

A háborús évek alatt még megfordult az élvonalban az Ungvári AC is, amely a másodosztály Északi csoportját megnyerve az 1944-45-ös idényben állt rajthoz, ám az a bajnokság 4 forduló után félbeszakadt. (A kárpátaljai csapat csak három fordulót játszott, három vereséget szenvedett, 3 gólt szerzett és 13-at kapott.)

Az 1943-1944-es bajnokság végeredménye:

1.	Nagyváradi AC	30	24	1	5	78-36		49
2.	Ferencváros	30	16	4	10	71-46		36
3.	Kolozsvár AC	30	15	6	9	54-45		36
4.	Gamma FC	30	14	7	9	53-40		35
5.	Újpest	30	13	7	10	92-59		33
6.	Újvidéki AC	30	12	7	11	68-58		31
7.	Salgótarjáni BTC	30	13	4	13	71-60		30
8.	Szolnok	30	13	4	13	59-58		30
9.	Csepeli Weisz Manfréd FC	30	12	5	13	63-66		29
10.	Kispest	30	11	6	13	66-64		28
11.	Diósgyőri MÁVAG	30	11	6	13	49-59		28
12.	Debreceni VSC	30	10	8	12	48-70		28
13.	Kinizsi Vasas	30	8	11	11	54-61		27
14.	Tisza Szegedi VSE	30	9	6	15	53-68		24
15.	Elektromos FC	30	9	2	19	60-97		20
16.	BSZKRT SE	30	4	8	18	50-102		16

Nagyváradi AC: a kezdetektől az első bajnoki címig

"A Nagyvárad című napilap 1902. április 27-i számában a következő cikk jelenik meg: Labdarúgók Nagyváradon" - írja dr. Demjén László A Nagyváradi AC a magyar nemzeti bajnokságban 1941-44 című könyvében. "A cikk tájékoztatja az olvasókat a labdarúgás történetéről, a játékszabályokról, és felhívja az olvasók figyelmét, hogy hetenként több alkalommal, délutánonként a Rhédey kertben láthatják ezt az új labdajátékot."

A Bihari Napló centenáriumi visszaemlékezése szerint 1902. június 1-jén került sor hivatalos keretek között az első labdarúgó-mérkőzésre. Jelenik Géza játékvezető sípjelére a következő két csapat lépett pályára, Piros mezesek: Marcsa - Popovics, Persz - Mondsza, Platner, Lukács - Kistener, Koczó, Dajka, Varga, Kodat. Kék mezesek: Hantha - Medvigy, Cseresznyés - Sipos, Alegander, Zigre - Böszörményi, Erdelt, Jeszenszky, Beöthy, Gál.

A mérkőzést a piros mezesek nyerték 2-0-ra, akik között két budapesti vendégjátékos is szerepelt: Kistener és Kodat. "Ezzel az összecsapással indult el útjára a bőrlabdával való gyönyörű játék, amely évről évre fejlődött, tökélesedett" - írja Demjén László.

Az 1910-ben alakult Nagyváradi AC röviddel megalakulása után kérte felvételét a labdarúgó-szövetségbe. Felvételének egyik feltétele az volt, hogy oda-vissza alapon mérkőzést kell játszania egy olyan csapattal, amely már tagja a szövetségnek. Így került sor a Kolozsvári Vasutasok elleni első találkozóra, amelyet a vendégek nyertek meg 2-1-re, a visszavágón viszont a váradiak 5-1-re diadalmaskodtak.

A klub névváltozásai:
1910-1945: Nagyváradi Atlétikai Club (NAC), románul: Clubul Atletic Oradea (CAO)
1945-1948: Clubul Sportiv Libertatea Oradea, magyarul: Nagyváradi Szabadság SC
1948-1951: Intreprinderea Comunala Oradea (ICO)
1951-1958: Progresul Oradea, magyarul: Nagyváradi Haladás
1958-1961: Clubul Sportiv Oradea
1961-1963: Crisana Oradea

1912-ben megalakult a Nagyváradi Törekvés, majd 1921 őszén beindult a kerületi bajnokság a NAC, a Törekvés, az Egyetértés, a Makkabea, a Szalontai SC, a Szatmári Törekvés és a Nagykárolyi AC csapatainak részvételével.

A NAC fejlődése 1920-tól 1940-ig, kivéve az utolsó 2-3 évet, szinte töretlennek bizonyult. A váradi zöld-fehérek igazi értéke a régiekre épülő új labdarúgókkal 1940 után domborodott ki: a második világháború alatt a váradiak a magyar élvonalban szerepeltek, s az 1943/44-es idényt - 13 ponttal megelőzve a második Ferencvárost - magabiztosan nyerték meg.

A NAC együttese: Krüger Károly, Rónai Ferenc, Vécsey Adolf, Mészáros Ferenc, Ónody Andor, Perényi (Pecsovszki) József, Juhász Gusztáv, (Demetrovics) Deményi Rudolf, (Simatoc) Szegedi Miklós, Kovács II. János, Lóránt Gyula, Kovács I. Miklós, (Stibinger) Barna János, (Spielmann) Sárvári Ferenc, Bodola Gyula, Tóth III. Mátyás, Krausz András, Tóth Sándor, (Scherz) Fuszek Kamill, (Fernbach) Ferenczi Antal.

A második világháború után megszűnt NAC helyét a Progresul ICO vette át, amely 1949-ben román bajnoki címet nyert, majd 1956-ban a román kupában is diadalmaskodott.

Nagyváradi világsztárok

1943. július 31-én lett a Nagyváradi AC igazolt játékosa Lóránt Gyula, aki érettségi után szerződött az együtteshez, s lett tagja a bajnokcsapatnak. Játszott még a Budapesti Vasasban (1947-1950), a Bp. Honvédban (1951-1956), a Bp. Spartacusban (1956) és a Váci Vasasban (1956-1957). 37 mérkőzésen szerepelt a magyar válogatottban, tagja volt a legendás Aranycsapatnak, amellyel 1952-ben, Helsinkiben olimpiai bajnok, két évvel később a svájci világbajnokságon ezüstérmes lett. Edzőként többek között dolgozott a Kaiserslautern, a Köln, a Frankfurt, a Bayern München és a Schalke csapatainál, 1976-ban bajnok lett a görög PAOK Szalonikivel.

Bodola Gyulát 1930-ban szerződtette a Nagyváradi AC, hét idény után Bukarestbe igazolt, ám Észak-Erdély visszacsatolását követően 1940-ben visszatért Nagyváradra. Tagja volt a legendás bajnokcsapatnak, összesen 334 mérkőzésen játszott a román és a magyar első ligában, 48-szoros román és 13-szoros magyar válogatott volt. Két világbajnokságon vett részt csatárként. 58 évig volt Románia gólkirálya.

"Bodola univerzális tehetség volt. Óriási munkabírással rendelkezett. Kitűnően lőtt jobbal, ballal, futtában és kapásból. Bodola 20-30 méteres keresztlabdái éppúgy, mint fejes góljai élményszámba mentek. Bodola olyan tiszteletnek és csodálatnak örvendett Váradon, amely senkinek sem jutott ki osztályrészül. Bodoláról még ma regéket mesélnek. Az idősebb korosztály előtt neve úgy cseng, mint az irodalom terén Adyé vagy Juhász Gyuláé" - írta róla a korabeli sajtó.

"Az 1941-es őszi első hazai mérkőzésen több száz román ajkú szurkoló kiabálta kórusban: Nindzsala Bodola!, vagyis Labdát Bodolának! A Nagyváradi AC 1944 tavaszán 13 pontos előnnyel nyerte meg a bajnokságot. A második helyezett Ferencvárost viharos szélben, az Üllői úton, Bodola világklasszis játékával 4:1 -re verte meg a NAC. Az 1944. szeptember 6.-i angol légitámadás szőnyegbombázása felszántotta a NAC-pályát. Könnyes szemmel mentünk át a Törekvés pályára, ahol elcsukló hangon énekeltük a NAC-indulót: Tizenegyen megszálljuk a pályát, Kitűzzük a zöld-fehér kokárdát, Aki nem tud kapura suttolni, ki fogjuk a csapatunkból zárni."

Forrás: Bodoland.blog.hu