"Nem azért jöttem, hogy hasonlítgassam a színvonalat" - interjú Thierry Henryval

Rosszul alakult Thierry Henry legutóbbi szezonja, a Barcelonában alig játszott, a francia válogatott pedig köznevetség tárgyává vált a dél-afrikai világbajnokságon. A támadó azt mondja, elsősorban a város iránt érzett vonzalma miatt szerződött a New York Red Bullsba, és még most is érzékenyen reagál az írek elleni kezezés felemlegetésére.

- Miért éppen most igazolt Amerikába?
- Mert úgy éreztem, hogy ez a megfelelő időpont arra, hogy megtegyem ezt a lépést. Gyakorlatilag már egy évvel korábban is készen álltam rá, de a világbajnokság miatt vártam. Dél-Afrika előtt maximálisan a válogatottra akartam koncentrálni. Imádom New Yorkot, és szerettem volna képviselni a várost a futballpályán is.

- Össze tudná hasonlítani az MLS és az európai topligák színvonalát?
- Ez nagyon nehéz, és nem is azért jöttem az Egyesült Államokba, hogy hasonlítgassam a színvonalat. Szeretném segíteni az új csapatomat, és a célom, hogy a Red Bulls versenyben legyen a bajnoki címért.

- Beszélt jó barátjával, Steve Nash-sel, amióta New Yorkba igazolt? Ő hogyan futballozik?
- Igen, beszéltem vele, gyakran szoktunk beszélni egymással. Lábbal is jól bánik a labdával, lehetett volna belőle futballista is, ha nem kosarasnak áll.

- Milyen volt hazatérni Párizsba a világbajnokság után?
- Alighogy megérkeztünk, találkoztunk az elnökkel, Nicolas Sarkozyvel, és csak utána mehettünk haza.

- Az elnök úr mérges volt?
- Egyáltalán nem. Teljesen normális hangnemben beszéltünk egymással, nem volt probléma.

- Mit gondol, a vuvuzela az MLS-ben is tért hódít majd?
- Remélem nem. Persze sosem lehet tudni, de játékosként nem volt valami kellemes a vuvuzelát hallani az egész mérkőzés alatt. Szóval bízom benne, hogy nem fog elterjedni.

- A döntőben a spanyoloknak drukkolt?
- Igen, és nagyon örültem, hogy ők lettek az aranyérmesek. Nyolc barcelonai klubtársam is ott volt a keretben, már csak azért is nekik szorítottam. Ráadásul azt hiszem, hogy ők tényleg játszani akarták a futballt, és teljesen megérdemelten nyerték meg a vébét.

- Nem gondolja, hogy elnézést kellett volna kérnie az írektől azok után, hogy az ön kezezését követő gól miatt nem lehettek ott Dél-Afrikában?
- Úgy látszik, az Egyesült Államokban az újságok nem írták meg, hogy mit mondtam rögtön a mérkőzést követően. Akkor azt mondtam, hogy a meccset újra kellene játszani. A FIFA hozhatott volna ilyen döntést. Egyébként pedig emlékszik a 2001-es FA-kupa döntőjére? A Liverpool védője, Stéphane Henchoz a gólvonalon kézzel ütötte ki a kapuba tartó labdát. A bíró nem látta, a Liverpool megnyerte a kupát csapatom, az Arsenal ellen, és értünk senki sem emelte fel a szavát. Az írek a selejtező során a grúzok ellen kaptak egy olyan tizenegyest, ami teljesen jogtalan volt. Ugyanígy senki sem sírt a grúzok miatt. Ilyen a futball, a játékvezetők néha tévednek. Nem voltam büszke arra, amit tettem, rosszul reagáltam az adott szituációban, elnézését kértem érte, azt mondtam, játsszuk újra a mérkőzést. De ennél többet nem tehettem. Vagy látta a vébén a brazil Luís Fabiano gólját Elefántcsontpart ellen? Kétszer is kézzel ért a labdába, mielőtt betalált volna. A bíró nem látta, megadta a gólt, és utána senki sem akarta megölni a csatárt.

- Az amerikai válogatottól két szabályos gólt is elvettek a vébén. Gondolja, hogy a videobíró segítene a helyzeten?
- Azt hiszem, szükség lenne valamilyen visszajátszásra az ilyen eseteknél. De megint csak azt tudom mondani, hogy nem én hozom meg ezt a döntést. Mennyi ideig tartana egy visszajátszás azonnali megnézése a sorsdöntő kérdésekben? Szerintem maximum tíz másodpercbe. A vitatott eseteknél ennél sokkal hosszabb ideig tart, amíg a focisták reklamálnak. Még egyszer elmondom: elnézést kérek az ír drukkerektől, de nem csak nyertem, hanem veszítettem is már ilyen módon meccseket.

Forrás: Sports Illustrated
www.global-soccer.eu