"Naponta csak egyszer tudtunk enni" - interjú a Barcától a ManCityhez igazolt Yaya Touréval

Yaya Touré Afrikában naponta csak egyszer evett, ma pedig ő a világ egyik legjobban kereső futballistája - a Manchester City 27 millió fontért szerződtette, ahol hetente közel kétszázezer fontot (64 millió forint) keres. Az elefántcsontparti középpályás többek között azért igazolt a spanyol bajnok FC Barcelonától Manchesterbe, mert így együtt játszhat testvérével, Kolóval, és úgy érzi, hogy hozzásegítheti a leggazdagabb angol klubot ahhoz, hogy a csúcsra érjen.

- Nehéz döntés volt elhagyni a Barcelonát?
- Az biztos, hogy sokan őrültnek tartanak, elvégre a Barca igazi sztárcsapat, fantasztikus együttes, senki sem akar elmenni egy ilyen sikeres klubtól, én mégis szabad akaratomból döntöttem a távozás mellett.

- Miért éppen a Manchester Citybe?
- Tavaly, amikor a Barcelonával tárgyaltam a szerződésem meghosszabbításáról, megkeresett a Manchester United is, amelyik szintén sztárcsapat, a világ egyik legnagyobb klubja. Akkor nemet mondtam. Most viszont a Manchester City ajánlatára rábólintottam, mert a klub az utóbbi időben semmilyen trófeát nem nyert. Nagyon jó érzés, hogy részese lehetek egy új, feltörekvő együttesnek, amelynek komoly célkitűzései vannak.

- Gondolja, hogy a City tényleg megvalósíthatja a céljait?
- Új fejezetet akarunk írni a klub történetében. Már eddig is egészen kiváló játékosokat igazolt a csapat, de nem akar itt megállni. Számomra nagyon fontos, hogy a klubvezetés keményen dolgozik annak érdekében, hogy igazi nagy neveket szerződtessen. Szeretnénk naggyá tenni ezt az egyesületet, és biztos vagyok benne, hogy ez majd sikerül. A labdarúgásban sohasem lehet tudni, mi történik holnap. Az újságokban rengeteg dolgot írtak arról, hogy miért is igazoltam ide, de nekem az is nagyon fontos szempont volt, hogy együtt akartam játszani a testvéremmel, Kolóval.

- Ilyen játékoskeret mellett nagyok az elvárások, nem lesz túlságosan nagy a nyomás a csapaton?
- Emiatt nem aggódom. Tudom, hogy nem lesz könnyű jól szerepelni, ez egy nagy kihívás a számomra. Ha egy klub rengeteg pénzt költ valakire, akkor azt várják tőle, hogy jól teljesítsen, de a futballban semmi sem biztos: egyik nap jól játszol, a következő nap pedig rosszul, aztán még rosszabbul.

- Komoly váltás lehetett, amikor Elefántcsontpartról Európába került.
- A családom nagyon szegény volt. Kilencen vagyunk testvérek, két lány és hét fiú. Csak Kolo és én futballozunk Európában, még három testvérem szintén a kontinensen dolgozik, az egyik öcsém pedig Tunéziában játszik. Igazi futballistacsalád vagyunk, de az életünk nem volt mindig jó. Mielőtt elhagytam Afrikát, naponta csak egyszer tudtunk enni. Amikor először profi szerződést írtam alá egy európai egyesületnél, azt mondtam Kolónak: a családunk most már boldog lehet. Mielőtt Belgiumba szerződtem volna, megbeszéltem velük a dolgot, és mindannyian helyeselték a döntésemet, és azt mondták, az a legfontosabb, hogy a pályafutásom megfelelően alakuljon.

- Akkor a pénz sokat számít önnek?
- Ha az embernek megváltozik az élete, és pénzhez jut, még ha csak kevéshez is, akkor rögtön segíteni akar a családján. Én is ezt teszem. Sohasem volt sok pénzünk, normális emberek vagyunk, és igyekszünk egymásnak segíteni, amiben csak tudunk. Tavaly nyáron Kolóval közösen több kamionnyi élelmet és ruhát vettünk az elefántcsontparti gyerekeknek, és szeretnénk egy alapítványt is létrehozni. Tisztelnünk kell az embereket, és tisztelnünk kell a pénzt is. Az apám azt mondta: ha tiszteled a pénzt, a pénz is tisztelni fog téged. Az afrikai és európai emberek mentalitása teljesen más. Afrikában sokan nehéz körülmények között élnek, nincs mint enniük, egy ilyen háttérből érkezve tisztelni fogod a pénzt, ha megdolgozol érte. Az életben néha szerencsére is szükség van, és elismerem, hogy én szerencsés vagyok.

Forrás: Guardian

www.global-soccer.eu