Magyar sztár, hisztis zseni és sötét ló a Debrecen EL-ellenfelei között

Miután kiderült, hogy a Debrecen 15 ezer eurós pénzbüntetéssel megúszta a Liteksz Lovecs elleni mulasztást és így ott lehet az Európa Liga csoportkörben, érdemes megismerkedni az ellenfelekkel, amelyek között egy egykori BEK-, illetve KEK-győztes található, és kettőben is van magyar játékos. A Debrecen csoportjába a Dzsudzsák Balázzsal felálló PSV Eindhoven és a Koman Vladimirt foglalkoztató Sampdoria mellett az ukrán Metaliszt Harkiv került, amely az utóbbi években egyre jobban megközelítette a Dinamo Kijev, Sahtar Doneck duót.

PSV Eindhoven: európai sztárklub magyar kulcsemberrel

Furcsa helyzetbe került a jelenleg leghíresebbnek és legelismertebbnek számító magyar légiós, az egykori Debrecen-játékos, Dzsudzsák Balázs, hiszen nevelőegyesülete ellen kell majd pályára lépnie az Európa Ligában, köszönhetően annak, hogy a PSV Eindhovent a Lokival egy csopotba sorsolták. A magyar balszélső esetében szó sincsen arról, hogy a kezdő tizenegybe kerülése kérdéses lenne klubjában, hiszen egyike annak a kevés idegenlégiósunknak, akik alapembernek és meghatározó játékosnak számítanak egyesületükben.

Dzsudzsák az előző idényben úgy volt házi gólkirály az eindhovenieknél a bajnokságban 14 találattal, hogy elsődleges feladata nem is a befejezés, hiszen a PSV a klasszikus holland iskolának megfelelően három csatárral játszik, és a magyar focista a bal szélen kap helyet. Ennek megfelelően 14 gólja mellett 13 gólpasszt is adott, ennél több gólt az Eredivise-ben csak az Ajax klasszisa, Luis Suárez készített elő.

Jó teljesítménye ellenére azonban az együttes csak a csalódást jelentő harmadik helyet szerezte meg a bajnokságban, és így a Bajnokok Ligája helyett csak az Európa Ligában indulhatott, ahol a Szibir Novoszibirszket kiverve került be a csoportkörbe - az eindhoveni visszavágón Dzsudzsák kétszer volt eredményes, és a mezőny legjobbjának is megválasztották.

A PSV az Ajax Amsterdam mellett a holland bajnoki cím első számú várományosának számít, köszönhetően annak, hogy a klub a nyáron megerősítette keretét. Eddig csak két olyan játékos ment el, aki rendszeresen pályára lépett a korábbi szezonban: a világbajnokságon is szerepelt hátvéd, André Ooijer, illetve a csapatkapitány Timmy Simons szerződése is lejárt, és a fiatalítás jegyében mindkettőjüket ingyen engedték el (Ooijerre rögtön le is csapott az Ajax).

Szintén eligazolt a mexikói balhátvéd, Carlos Salcido, akit a Fulham szerzett meg, és kérdéses a sorsa Ibrahim Afellaynak is, akit egyik Európa Liga-mérkőzésen sem szerepeltettek, és a bajnokságban is csak perceket kapott. Bár Fred Rutten elégedetten nyilatkozott a keretről, az átigazolási időszak utolsó napján az eindhoveniek megszerezték Wilfred Boumát, aki éppen a PSV-ben kezdte a karrierjét.

A nyári igazolások közül az AZ Alkmaartól szerződtetett Jeremain Lens tűnik a legnagyobb fogásnak, aki a jelenlegi játékrendszerben a jobbszélső posztját foglalja el, és az utóbbi hetekben a Hamburgtól kölcsönkapott svéd középcsatár, Markus Berg is megtalálta góllövő cipőjét. A legdrágább új szerzemény, a lengyel Wisla Krakówtól 3,8 millió euróért megvett brazil hátvéd, Marcelo éppen a Szibir elleni visszavágón volt először a kezdő tizenegy tagja, és ezen a meccsen játszott a szintén nyáron szerződtetett kanadai középpályás, Atiba Hutchinson is.

Az eindhovenieknek egy viszonylag stabil kezdő tizenegyük van, hiszen eddig majd mindegyik tétmérkőzésen ugyanabban az összeállításban léptek pályára a szezonban. A kapuban a svéd Andreas Isaksson biztos pont, annak ellenére, hogy a rengeteg bravúr mellett képes hajmeresztő hibákra is.

A védelem jobb oldalán a bolgár Sztanislav Manolev sokat megy előre, míg a másik oldalon Erik Pieters már nem szokott ilyen aktív lenni az előrejátékban - középen rendszerint a mexikói Francisco Rodríguez, illetve a szerb Jagos Vukovic játszik. A középpályán a holland válogatott Orlando Engelaar elsődleges feladata a védekezés, de ha teheti, gyakran megy előre, és remekül lő távolról. Mellette Ottman Bakkal és a csatárból középpályássá lett Ola Toivonen szokott játszani (a Szibir ellen a sérült Bakkalt Hutchinson pótolta), utóbbi pazar formában van, hiszen a bajnokságban négy forduló alatt öt gólt ért el.

Isakssont a magyar válogatott ellen is láthatjuk védeni

A támadótriót pedig Lens, Berg és Dzsudzsák alkotja - a széleken bevethető még Nordin Amrabat, középen pedig Danny Koevermans jelenti az alternatívát. A PSV ugyan már nem számít olyan sztárklubnak, mint pár éve, amikor Guus Hiddinkkel a kispadon, és többek között Mark van Bommellel, Jefferson Farfánnal, a brazil Alexszel és Gomessel a soraiban rendszeres BL-résztvevő volt, 2004-ben pedig elődöntőt is játszott a sorozatban, ám az európai második vonal élcsapatai közé tartozik, amelynek egyik célja ebben a szezonban a bajnokság megnyerése mellett a lehető legjobb eredmény elérése az Európa Ligában.

Sampdoria: Cassano és a többiek

Alighanem az Európa Liga-sorsolás egyik legcsalódottabb csapata (az Anderlecht mellett) a genovai együttes volt, hiszen a Samp számára kézzelfogható közelségbe került a Bajnokok Ligája - azonban végül mégis csak a második számú európai kupasorozat csoportkörében folytathatja a küzdelmet.

A klub az előző idényben hatalmas bravúrt elérve a negyedik helyet szerezte meg a Serie A-ban, és bár a BL playoffjának sorsolásánál nem volt szerencséje, mivel az egyik lehető legnehezebb ellenfelet, a német Werder Brement kapta, a Sampdoria majdnem búcsúztatta a brémaiakat. Az első mérkőzésen idegenben elszenvedett 3-1-es vereséget követően (ami már önmagában is peches volt, hiszen a Samp rúgott egy kapufát, egyszer pedig a gólvonalról mentettek a német védők) otthon a rendes játékidő leteltekor már 3-0-ra vezetett, de ekkor a Werder szépíteni tudott, kiharcolva a hosszabbítást, amelyben az olaszok már nem tudtak ismét felpörögni.

Így maradt le a Samp a BL-ről:

A Sampnak így maradt az Európa Liga, amelynek elődjében, az UEFA-kupában az elmúlt öt szezonból háromban is ott volt az együttes. Mindez ahhoz képest nem rossz eredmény, hogy a klub csak 2003-ban jutott vissza az élvonalba, ami előtt négy idényt is a Serie B-ben töltött el, de ha azt is figyelembe vesszük, hogy a Sampdoria az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején európai sztárklub volt, amely olasz bajnokságot (1991) és KEK-et (1990) nyert, valamint BEK-döntőt játszott (1992), akkor inkább arról van szó, hogy a gárda kezdi visszanyerni egykori dicsőségét.

A legutóbbi szezonban megszerzett negyedik helyezés nagy részben a tréner, Luigi Delneri érdeme volt, akit nem is sikerült megtartani (a szakember a sportigazgatóval, Giuseppe Marottával együtt a Juventusba igazolt), ám a játékoskeret szinte teljesen együtt maradt. Gyakorlatilag a kapuson, Marco Storarin (visszament a Milanba, majd onnan a Juventushoz) kívül nem volt komolyabb távozó, a helyére a Siena játékosa, az egykoron az olasz válogatott keretben is megfordult Gianluca Curci érkezett.

A várható kettős terhelésre való tekintettel igyekeztek bővíteni a kereten, ennek érdekében vették kölcsön a Lazio védőjét, Luciano Zaurit, illetve szerezték meg a Cagliari középpályását, Daniele Dessenát, valamint az AS Roma focistáját, Stefano Gubertit. Kölcsönből is több focista jött vissza, köztük a magyar Vladimir Koman, aki azonban a brémaiak ellen csak kispados volt.

Cassano tipikus hangulatember, néha hisztizik, de ha van kedve, nagyon tud

A Werder elleni visszavágón az új igazolások közül Dessenát és Gubertit tette be a kezdők közé a Delnerit váltó Domenico Di Carlo mester, és a csapat játéka nagyjából ugyanolyan volt, mint az előző idényben. A Samp elsősorban a széleken igyekszik vezetni támadásait, a jobb oldalon a háromszoros olasz válogatott Franco Semioli rendkívül aktív, míg a másik szélen inkább a felhúzódó balhátvéd, a svájci Reto Ziegler a meghatározó.

A legfontosabb azonban a két csatár, Antonio Cassano és Giampaolo Pazzini, akik remekül megértik egymást, és kifejezetten gólerősek - bár Cassano inkább az előkészítésben, Pazzini pedig a gólszerzésben erősebb. Míg az előbbi játékos ösztönös zseniként futballozik, aki bármikor képes váratlan megoldásra, addig Pazzini vérbeli középcsatár, minden idegszálával érzi a kaput, fejjel és lábbal is életveszélyes.

Metaliszt Harkiv: a harmadik ukrán erő

Az ukrán labdarúgást elsősorban két egyesülettel, a Dinamo Kijevvel és a Sahtar Doneckkel szokták azonosítani, de az elmúlt években a harkivi gárda egyfajta harmadik erővé vált keleti szomszédunknál. A Metaliszt sorozatban négyszer szerezte meg a bronzérmet a bajnokságban, vagyis idén negyedszer indult el a nemzetközi kupákban, és az sem véletlen, hogy februárban éppen a klub szakvezetőjét, Miron Markevicset lérték fel a válogatott irányítására.

Más kérdés, hogy a tréner nemrégiben lemondott a nemzeti tizenegy éléről, mivel egy korábbi bundabotrány miatt kilenc pontot levontak a Metaliszttől, amit igazságtalannak talált. A jelenlegi bajnokságban eddig a csapat nem szerepel valami fényesen, a pontlevonás miatt csak utolsó előtti, azaz 15., de e nélkül is csak a középmezőnyben tanyázna. Az Európa Liga playoffját ugyanakkor sikerrel vette a Harkiv az Omonia Nicosia ellen.

A debreceniek első kézből szerezhetnek információt az ukrán csapat játékerejéről, hiszen az Omoniában ott volt a volt lokista Leandro, aki a harkivi visszavágón még gólt is szerzett - a Metaliszt végül 3-2-es összesítéssel továbbjutott, mivel az idegenbeli 1-0-s győzelem után otthon 2-2-es döntetlent ért el. A három harkivi találatból kettőt a szerb származású csatár, Marko Devic ért el, aki már 2006 óta a Metaliszt játékosa, és 2008-ban megkapta az ukrán állampolgárságot is, ami után be is mutatkozhatott újdonsült hazája válogatottjában.

Ő jelenleg nem tagja Ukrajna válogatott keretének, de a legutóbbi, Hollandia elleni barátságos mérkőzésre (amelyen még Markevics ült a kispadon) meghívót kapott a Metalisztből a hátvéd Olekszandr Romancsuk valamint a középpályás Denisz Olijnyik is. A klub egyébként a nyáron leigazolta az egykori 68-szoros ukrán válogatott csatárt, Andrij Vorobejt is, aki egy évtizeden keresztül a Sahtarban ontotta a gólokat, ám az Omonia ellen ő nem kapott játéklehetőséget.

A harkivi stadion a 2012-es Eb egyik helyszíne lesz

Az ukrán focistákon kívül természetesen rengeteg légiósa is van a csapatnak, akik közül a brazilok viszik a prímet. A ciprusiak ellen a továbbjutást érő egyenlítő gólt a visszavágón az a Cleiton Xavier szerezte, akit a nyáron 4,5 millió euróért vettek a Palmeirastól - ő a csapat karmestere, tizes mezszámmal futballozik. De nem ő a harkiviak legdrágább szerzeménye, honfitársát, Taisont ugyanis 6,3 millióért igazolták le az Internacionalból, amellyel a focista idén Libertadores-kupát nyert.

Utóbbi sorozat miatt csak a napokban csatlakozott a kerethez, és még nem lépett pályára ebben a szezonban az ukránoknál. Persze brazilok már a mostani idény előtt is voltak a csapatnál: a középpályás Edmar 2007, a balhátvéd Fininho pedig 2010 februárja óta játszik Harkivban - utóbbi bődületes szabadrúgásairól nevezetes. A dél-amerikai kontingenst erősíti az argentin Cristián Villagra, aki szintén a nyáron érkezett a River Plate-től, és kétszeres válogatottnak mondhatja magát - ő is a védelem bal oldalán vethető be, így Fininho valószínűleg egy sorral feljebb kerül. De akad még a Metalisztnál szenegáli (a hátvéd Papa Gueye), moldáv (a védő Vitaliy Bordian) és szerb (a középpályás Aleksandar Trisovic és a hátvéd Milan Obradovic) labdarúgó is.

www.global-soccer.eu