A topligák Júdásai Ibrahimovictól Tévezig

Nem minden futballista lesz kedvencből közellenség, ha távozik klubjától, de a szurkolók azt sokkal nehezebben bocsátják meg, ha egykori játékosuk a városi riválishoz szerződik. Az ilyen típusú transzfereknél persze az is sokat számít, hogy a két egymással rivalizáló csapat egy súlycsoportban van-e - előfordul, hogy az átigazolás szakmai előrelépést jelent, ami azonban a drukkereket általában a legkevésbé sem érdekli.

A szokottnál is érdekesebbek lesznek ebben a szezonban a milánói derbik, köszönhetően annak, hogy az AC Milan megszerezte az FC Barcelonától a svéd Zlatan Ibrahimovicot - aki is olyan régen még az Internazionaléban ontotta a gólokat.

Ibrahimovic 2006-ban igazolt a város fekete-kék csapatába a Juventustól, és a pletykák szerint a rivális már akkor is csábította, ám a csatár azért döntött az Inter mellett, mert gyermekkora óta ennek az együttesnek drukkolt. Mindezt az Internazionale hivatalos honlapjának nyilatkozta - nem csoda, hogy a klubnál eltöltött időszak alatt nem számított a Milan-szurkolók kedvencének.

Most viszont piros-feketében folytatja, és a Milan hívei máris elfelejtették, hogy három éven keresztül az ősi riválisnál játszott, hiszen amikor a Lecce elleni bajnoki szünetében bemutatták a közönségnek, nagy ováció fogadta.

Milánóban nem ritka a játékoscsere

Persze Milánóban megszokhatták, hogy az utóbbi időszakban a két egyesület viszonylag gyakran üzletel egymással - azonban az esetek többségében olyan játékosokkal, akik nem váltak be, és így nyugodt szívvel elengedték őket. A Milan például januárban kapta kölcsön a brazil Mancinit az Intertől, de a korábban az AS Romában remeklő szélső egyik milánói egyesületnél sem vált be.

A 2000-es évek elején szinte minden nyáron volt rá példa, hogy a két milánói egyesület játékost cserélt, és a transzferekből általában a Milan jött ki jobban. 2001-ben megszerezte azt az Andrea Pirlót a városi riválistól, aki az Interben sehogyan sem tudott megkapaszkodni, hol a Bresciának, hol a Regginának adták kölcsön, míg végül végleg lemondtak róla.

Egy évvel később pedig Clarence Seedorf igazolt az Intertől a Milanhoz, miközben az ellenkező irányba Francesco Coco, Ümit Davala és Thomas Helveg tartott. Utóbbi három játékost az Inter hívei legszívesebben valószínűleg elfelejtenék, míg Seedorf, illetve Pirlo ma is a Milan erőssége, vezérletükkel a csapat két BL-t is nyert.

Máshol azért nem jellemző, hogy két városi rivális egyesület ennyire gyakran cseréljen játékost - amihez valószínűleg az is hozzájárul, hogy az Inter, illetve a Milan sikerekben, elismertségben nagyjából egy szinten áll. Máshol a városi riválisok közül az egyik jóval sikeresebb, így az esetleges transzfer előrelépést jelenthet a játékosok számára.

Az 1860 München hívei ennek megfelelően aligha haragudtak Jens Jeremiesre, amikor 1998-ban a Bayern Münchenhez szerződött, hiszen tisztában voltak vele: a tehetséges középpályás csak így nyerhet trófeákat. A transzferrel mindenki jól járt: hiszen Jeremies a Bayernnel hat bajnoki címet, négy német kupát, egy Bajnokok Ligáját és egy Világkupát nyert.

Júdás Londonban és Budapesten

Angliában a londoni egyesületek közül az Arsenal és a Tottenham között a legnagyobb a rivalizálás, de az elmúlt majd két évtizedben az Ágyúsok rendre előrébb végeztek a Spursnél. Ezzel együtt óriási botrányt okozott, amikor a Tottenham saját nevelésű védője, Sol Campbell 2001 nyarán éppen az Arsenalhoz szerződött - ráadásul ingyen, miután lejárt a szerződése.

A White Hart Lane-en addig istenített középhátvéd hirtelen első számú közellenség lett, a Tottenham hívei gyakorlatilag csak Júdásként emlegetik (erre egyébként Magyarországon is akad példa, a volt újpesti kapus, Szűcs Lajos érdemelte ki ezt a lila-fehér drukkerektől azt követően, hogy a Fradiba szerződött), és még 2009-ben is négy Spurs-drukkert tiltottak ki Anglia összes stadionjából, mert Campbellt gyalázó dalokat énekeltek.

Cambell állandó céltáblája volt a Tottenham-szurkolóknak

A jelenlegi szezonban William Gallas számíthat valami hasonlóra az Arsenal híveitől azt követően, hogy a francia bekk éppen a Tottenhamhez írt alá. Ugyan az ő helyzete annyiban más, hogy az Ágyúsok nem tartottak rá igényt, de a klub hívei aligha bocsátják meg neki, hogy éppen az ősi riválishoz szerződött.

Az Everton rajongói hasonlóan éreztek Nick Barmby iránt, aki 2000-ben ahelyett, hogy a Manchester Unitedbe szerződött volna, a Liverpoolt választotta. Az Everton akkori tulajdonosa, Bill Kenwright így fogalmazta meg, mit érezhettek a Goodison Parkban: "Barmby kimondta azt a hat szót, amely a legnagyobb bűnnek számít szurkolóink szemében: inkább a Liverpool csapatában akarok játszani". Érdekesség, hogy a Liverpool több, saját nevelésű sztárja is az Evertonnak drukkolt gyermekkorában: így például Robbie Fowler és Michael Owen is.

Manchesterben Tévez a megosztó személyiség

A manchesteri futballrajongókat Carlos Tévez személye osztja meg, aki két idényen keresztül óriási kedvencnek számított az Old Traffordon. A Unitednél elégedettek voltak a teljesítményével, azzal viszont már nem annyira, hogy végleges megszerzéséért több, mint 25 millió fontot kellett volna fizetni. Amikor 2009 májusában az Arsenal elleni hazai meccsen Sir Alex Ferguson lecserélte, a drukkerek vastapssal köszöntötték, hiszen sejteni lehetett, hogy ez az utolsó mérkőzése a MU színeiben. Lehet, hogy a fanatikusok máshogy reagáltak volna, ha tudják: Tévez éppen a Manchester City ajánlatát fogadja majd el, ráadásul úgy, hogy a Vörös Ördögök mégis csak hajlandóak lettek volna fizetni érte.

Ferguson lemondott Tévezről, aki ma már csapatkapitány a Cityben

Akad azonban egy olyan játékos is, akire egész Manchesterben szívesen emlékeznek. A legendás skót csatár, Denis Law az 1960-61-es idényben a Cityben ontotta a gólokat, majd az olasz Torinóba igazol, ahonnan aztán 1962 nyarán a MU vette meg. Az Old Traffordon 11 évet töltött el, nyert két bajnokságot, FA-kupát, BEK-et és Aranylabdát is, majd miután nem tartottak rá igényt, visszatért a másik manchesteri egyesülethez.

Az 1973-74-es idény utolsó fordulójában derbire került sor, és a Unitednek mindenképpen nyernie kellett volna, hogy életben maradjanak bennmaradási reményei, de a hajrában az immár a Cityben futballozó Law a kapuba sarkalta a labdát, és a MU ezzel hátrányba került. Mint később kiderült, a Vörös Ördögök egy győzelem esetén sem kerülhették volna el a kiesést, de a köztudatban máig úgy maradt meg az eset, hogy Law gólja ejtette ki egykori csapatát a legjobbak közül - a csatárnak pedig ez volt az utolsó mérkőzése az angol élvonalban.

www.global-soccer.eu