Del Neri gatyába rázta a Juventust

A 2009-2010-es idény katasztrofális eredményeit követően a Juventus labdarúgócsapatánál komoly változásokra volt szükség. A vezetőség, a szakmai stáb és a játékoskeret is kicserélődött, az eredmények pedig máris látszanak: a Juve nyolc forduló alatt a legtöbb gólt szerezte a Serie A-ban, Milos Krasic személyében pedig egy igazi klasszisra lelt.

A Juventus gyalázatosan szerepelt az előző idényben, hiszen csak a hetedik helyen végzett a Serie A-ban, és elképesztő módon negatív gólkülönbséggel fejezte be a bajnokságot. A nyáron aztán jelentős változások történtek Torinóban: gyakorlatilag a teljes vezetőséget lecserélték.

Új elnök került a klub élére Andrea Agnelli személyében, akinek egyik első döntése az volt, hogy szakvezetőnek Luigi del Nerit, sportigazgatónak pedig Giuseppe Marottát nevezte ki. Mindketten a Sampdoriától érkeztek, amelyet a 2009-2010-es szezonban a negyedik helyre vezettek a bajnokságban, és feladatuk nem volt egyszerű a Juvénál: úgy kell vadonatúj csapatot építeniük, hogy közben eredményesek legyenek, hiszen a torinóiak még egyszer nem maradhatnak le a BL-ről.

Teljes vérátömlesztés a keretben

Marottáék nagytakarításba kezdtek, és szinte teljesen kicserélték a játékoskeretet. Olyan, korábban alapembernek számító futballistákra nem tartottak igényt, mint Mauro Germán Camoranesi, David Trézéguet vagy Jonathan Zebina, a kölcsönjátékosok közül Martín Cácerest és Antonio Candrevát sem tartották meg.

A veterán középhátvéd, Fabio Cannavaro távozása már korábban ismert volt, de Del Nerinek nem kellett a hatalmas tehetségnek tartott Sebastian Giovinco sem. Ami az új szerzeményeket illeti, az erősítéseknél fontos szempont volt a stáb számára, hogy elsősorban olasz nemzetiségűeket szerződtessen. Ennek a koncepciónak megfelelően érkezett Simone Pepe, Leonardo Bonucci, Marco Motta, Fabio Quagliarella és Alberto Aquilani is.

Mivel Del Neriről köztudott, hogy a 4-4-2-es játékrendszer elkötelezett híve, így aztán a csapatnak szüksége volt vérbeli szélsőkre is. Pepe és Quagliarella megfelelt a feladatra, de a klub az egész nyáron üldözte az orosz CSZKA Moszkva szerb középpályását, Milos Krasicot is, akit csak augusztus közepén sikerült megszerezni. Az ő leigazolása egyben azt is jelentette, hogy a torinóiak nem vehettek még egy, EU-n kívüli focistát, ami gyakorlatilag meghiúsította a wolfsburgi Edin Dzseko szerződtetését.

Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy Torinóban lemondtak volna a bosnyákról. Erősen tartja magát a pletyka, hogy a két egyesület már megegyezett: a csatár a következő szezontól a Juvéé, és Diego eladása a wolfsburgiaknak már ezen megállapodás része. A brazil játékos búcsúja volt talán az egyetlen furcsa transzfer a nyáron, hiszen ő a felkészülési időszakban nem futballozott rosszul, és úgy tűnt, hogy Del Neri számít rá.

Egyénieskedés helyett csapatjáték

Más kérdés, hogy Diego nem illett a szakember taktikai elképzelésébe, jobban mondva, nem karmesterként, hanem csatárként számított volna rá. Del Neri 4-4-2-es szisztémájában ugyanis nincsen klasszikus irányító: a támadójáték elsősorban a szélekről épül, és a középső középpályásoknál nem a kreativitás, hanem a labdaszerzés és a pontos passzjáték a legfontosabb. Ebből a szempontból Aquilani a lehető legjobb választás volt, és a Liverpooltól érkezett futballista az elmúlt fordulókban már bizonyította, hogy sérüléséből felépülve bizony nagy erőssége lehet az együttesnek.

Az elmúlt szezonnal ellentétben a torinóiaknál most világosan látszik a taktikai elképzelés, és az, hogy a focisták tökéletesen tisztában vannak azzal, mi a feladatuk a pályán. Del Neri az egyénieskedés helyett a csapatjátékban hisz, és nem szívesen változtat az ideálisnak tartott kezdő tizenegyen. Chiellini, Bonucci, Krasic és Felipe Melo eddig mind a nyolc bajnokin a kezdő csapat tagja volt, Marchiso és Quagliarella pedig mindössze egyszer-egyszer szorult a kispadra. Ez olyan stabilitást ad a gárdának, amely a meglehetősen hektikus előző szezonban bizony nem volt jellemző a Juvéra.

Krasic volt a nyár igazolása

A torinói szurkolók ugyanakkor kicsit tartottak attól, hogy Del Neri irányításával az együttes ugyan stabilan futballozik majd, de játéka nem lesz látványos, gólerős. Ehhez képest a Juventus nyolc forduló alatt a legtöbb gólt szerezte a Serie A-ban, 16 alkalommal vette be az ellenfelek kapuját. A csapatnak négy olyan meccse volt, amikor legalább háromszor betalált, igaz, három találkozón képtelen volt gólt szerezni, más kérdés, hogy ezek között volt az Internazionale elleni idegenbeli rangadó (0-0) is.

A csapat taktikáját illetően pedig az is jól látható, hogy Del Neri mégsem ragaszkodik olyan mereven a 4-4-2-höz, hanem annak egy asszimetrikus variációját játszatja. Ez azt jelenti, hogy az egyik csatár (rendszerint Quagliarella) kihúzódik a bal oldalra, és a középpálya bal szélén szerepet kapó játékos (általában Marchisio) kissé beljebb helyezkedik.

A jobb oldalon Krasic klasszikus szélsőként futballozik, és a szerb játékos eddigi teljesítménye alapján a nyár legnagyobb fogása. Nyolc játéknapot követően négy gólpassz és három gól áll a neve mellett a bajnokságban, és a La Gazzetta dello Sport osztályzatai alapján hét forduló után ő volt a Juve legjobbja, a középpályások között pedig a negyedik helyet foglalta el.

www.global-soccer.eu