Egyelőre nem sokra megy a labdával és Benítezzel az Inter

Az Internazionale minden lehetséges trófeát megnyert José Mourinhóval, a helyére érkezett Rafa Benítezzel viszont eddig elmaradt a várakozásoktól, pedig a csapat kerete alig változott. Mindez persze nem meglepő, hiszen a spanyol edző pont ellenkezőjét várja el a játékosaitól, mint azt Mourinho tette. 

A milánóiak tíz forduló után csak a harmadik helyen állnak, öt éve nem rajtoltak ilyen rosszul az olasz élvonalban. Utoljára a 2004-2005-ös idényben fordult elő, hogy a tizedik játéknapot követően csak 19 pontjuk volt, akkor ez a negyedik helyet jelentette.

Különösen éles a differencia, ha a mostani eredményeket az előző szezonnal hasonlítjuk össze: Mourinho irányításával az együttes tavaly tíz mérkőzés után 25 pontnál járt, és természetesen vezette a tabellát. Ráadásul a 2009-2010-es bajnokságban tíz meccs alatt az Inter 26 gólt szerzett, míg most csak tizenkettőt. Pedig a játékoskeret, sőt az alapfelállás is gyakorlatilag ugyanaz, Rafa Benítez azonban más stílusban játszatja a csapatot, ennek elsajátítása lassan megy.

A felfogás változott

A Liverpooltól érkezett spanyol edző már a kinevezésekor tisztában volt azzal, hogy nagyon magas elvárásokkal kell szembenéznie, elvégre az Inter az előző idényben minden trófeát begyűjtött, megnyerte a bajnokságot, az Olasz Kupát és a Bajnokok Ligáját is. Így aztán amikor a változtatásokról kérdezték, Benítez nagyon okosan azt a témát vette elő, amivel kapcsolatban Mourinho a legtöbb kritikát kapta. "Azt szeretném, ha szebben játszanánk, többet birtokolnánk a labdát. Tanulmányoztam az Inter játékát, és úgy láttam, hogy elsősorban a gyors kontráik miatt nyertek. Nem őrizték sokat a labdát, hanem gyorsan előrejátszották, amikor megszerezték. Ezen szeretnék változtatni, és a játékosok is erre kértek" - fejtette ki első milánói napjaiban.

Az alaptaktika tehát maradt a 4-2-3-1, a keret pedig inkább gyengült, mint erősödött. A kulcsjátékosok közül ugyan senki nem ment el, de Mario Balotellit eladta a klub a Manchester Citynek, márpedig a problémás támadó nyolc gólt szerzett és hat gólpasszt adott a bajnokságban, arról nem is beszélve, hogy alternatívát jelentett a kezdő tizenegy összeállításakor.

A csapathoz a nyáron csak két új játékos érkezett, de ők sem Benítez kérésére, a francia Jonathan Biabiany és a brazil Coutinho játékjoga részben már korábban is az Interé volt. Egészen az átigazolási időszak végéig tartotta magát a pletyka, hogy a milánóiak vesznek még egy támadót (a kiszemelt a Genoa játékosa, Giuseppe Sculli volt), de ez végül nem valósult meg.

Mourinhónak a pozíció fontosabb a labdabirtoklásnál

A kérdés tehát az volt, hogy Benítez mennyire tudja megvalósítani az elképzeléseit az újfajta játékstílusról, ami éles váltást jelent a Mourinho-érához képest. A legnagyobb különbség talán úgy foglalható össze, hogy a portugál irányítás alatt az Inter nem törekedett a labdabirtoklásra, nem az volt a célja, hogy minél előbb megszerezze azt. A csapat mélyen behúzódott a saját térfelére, és valóságos kettős falat húzva a kapuja elé hagyta, hogy az ellenfél támadjon - és hibázzon. Ha ez megtörtént, az Inter villámgyorsan lecsapott, köszönhetően annak, hogy Wesley Sneijder azonnal képes volt indítani Diego Militót vagy Samuel Eto'ót.

A milánói gólok általában nem sok passzból álló, hosszú támadások után születtek, a Bajnokok Ligájában a Barcelona és a Bayern ellen is így volt eredményes a csapat. A BL-döntőben 24, a Barca elleni visszavágón pedig csak 14 százalékban volt az Internél a labda, ami egy tudatos megfontolás eredménye volt. "Nem is akartuk, hogy nálunk legyen a labda, mert amikor a Barcelona letámad, és megszerzi a labdát, akkor a játékosok elveszítik a pozíciójukat. Sohasem akarom, hogy ez megtörténjen, ezért jobbnak láttam, ha nem is birtokoljuk a labdát" - nyilatkozta a meccs után Mourinho.

A csatároknak nem kell védekezniük

Benítez viszont másfajta futballfilozófiát követ. A spanyol az olasz edzőképzésben is részt vett, és a covercianói akadémián csak "Arrigo Benítez" volt a beceneve, mivel példaképének az Arrigo Sacchi-féle Milant tekintette, amelynek egyik fő ismérve a letámadás volt. Benítez ezt igyekszik megvalósítani mindegyik csapatánál, így az Internél is. Mindez azt jelenti, hogy az egész együttes sokkal feljebb játszik, mint Mourinho idején: a portugálnál a két szélső csatárnak teljesen vissza kellett lépnie, most viszont Benítez kifejezetten azt kéri tőlük, hogy maradjanak elöl, és igyekezzenek labdát szerezni. Ugyanígy a középpályásoknak is elsődleges feladatuk a letámadás, és értelemszerűen a védelemnek is feljebb kell futballoznia.

Még tanulják az új leckét

Mindez persze csak akkor működik, ha a csapatrészek együtt mozognak. Amennyiben a középpálya vagy a hátvédsor ezt nem teszi meg, akkor nagy területek nyílnak a csapatrészek között. Ez főleg a védelemre helyez nagy terhet, hiszen a hátsó alakzat nem ehhez szokott hozzá, ráadásul a középső védők (Walter Samuel, Iván Córdoba vagy Lúcio) nem a gyorsaságukról híresek. Az AS Roma ellen pedig a balhátvédként futballozó Cristian Chivu a meccs közben ment ki panaszkodni az oldalvonal mellé, mondván, Eto'o nem jön vissza védekezni. Ez persze nem csoda, hiszen Benítez nem is ezt kérte tőle.

A Benítez-féle taktika másik fő veszélye, hogy még ha jól is működik, a védelem mögött mindenképp hatalmas terület nyílik. A Tottenham részben ezt használta ki Gareth Bale révén, aki sokszor egész egyszerűen belőtte a labdát az üres területre, majd mindenkit lesprintelt.

Eddig csak Eto'o járt jól

A kameruni támadónak persze nagyon ízlik ez a játékrendszer. Mourinhónál gyakorlatilag középpályást kellett játszania, most viszont szabadon fickándozhat elöl, és ennek megfelelően rendkívül eredményes. "Mourinho irányítása alatt a kontrákra játszottunk, Beníteznél viszont sokkal bátrabban letámadunk, ami kedvez a csatároknak, hiszen ha labdát szerzünk, könnyebben tudunk helyzetet teremteni. Egy támadónak fontos, hogy közel legyen az ellenfél kapujához" - magyarázta Eto'o is, aki Diego Milito sérülésekor ráadásul kedvenc posztján, középcsatárként szerepelhetett.

Egyelőre azonban Eto'o sokkal gólerősebb játéka az egyetlen pozitívum, ami a Benítez-féle váltásnak köszönhető. A spanyol mentségére legyen mondva, a szisztémájához nagy összeszokottság kell, jelenleg azonban rengeteg a sérült, és így nehéz csapatot építeni. A tíz forduló alatt csak Eto'o és Lúcio kezdett minden bajnokin, rajtuk kívül még Chivu és Sneijder az, aki csak egyszer hiányzott. Dejan Sztankovics csak a találkozók felén játszott, Thiago Motta eddig összesen 21 percet töltött a pályán, Walter Samuel pedig éppen most dőlt ki, és hosszú kényszerpihenő vár rá.

Mindez nem könnyíti meg a tréner dolgát, és az Inter hívei csak abban bízhatnak, hogy ha a Benítez rendzsere összeáll, akkor nem csak eredményes, hanem látványos futballt bemutató együttesük lesz. Csak győzzék kivárni.

www.global-soccer.eu