Kis híján tragédiával végződött a minap a spanyol másodosztályban rendezett Salamanca-Betis találkozó. Az 57. percben a hazaiak középpályása, Miguel García egyszer csak összeesett a kezdőkörben anélkül, hogy bárki is a közelében lett volna. Mind a két együttes orvosi stábja azonnal odarohant, szívmasszást alkalmaztak, majd kisvártatva előkerült egy defibrillátor is. García végül magához tért, és stabil állapotban hagyta el a stadiont, de mint kiderült, huszonöt másodpercre megállt a szíve, és csak a gyors orvosi beavatkozásnak volt köszönhető, hogy életben maradt. A középpályás a következő napokban alapos kivizsgáláson esett át a salamancai kórházban, amelyet követően orvosi tanácsra vissza is vonult a profi futballból.
Tíz eset nyolc év alatt
Az eset nem csak ijesztő volta miatt váltott ki váltott ki nagy visszhangot a helyi médiában, hanem azért is, mert az elmúlt években túlságosan is gyakran történtek hasonló események Spanyolországban. Az elmúlt három és fél évben ez volt a hatodik alkalom, hogy egy profi futballista szívével komoly problémák voltak, és nem minden eset végződött ilyen szerencsésen.
2007. augusztus 25-én a Sevilla balhátvédje Antonio Puerta esett össze a Getafe CF elleni bajnokin, és bár a saját lábán hagyta el a pályán, az öltözőben megint elveszítette eszméletét, és két nappal később a kórházban elhunyt.
2009 nyarán, a felkészülési időszakban az RCD Espanyol csapatkapitánya, Daniel Jarque az együttes szállodájában kapott szívrohamot, amit nem élt túl. Idén szeptemberben pedig a harmadosztályú Reus huszonhárom éves csatára, Jordi Pitarque szíve állt le az El Prat elleni bajnokit követően.
A Real Madrid középpályása, Rubén de la Red szerencsésebb volt: ő 2008 októberében a Real Unión elleni kupameccsen veszítette el az eszméletét szívritmuszavar miatt, és azóta sem léphetett pályára - karrierje alighanem véget ért, de legalább életben van. A Sevilla védőjénél, Sergio Sáncheznél januárban állapították meg, hogy alaposan ki kell vizsgálni a szívműködését, miután a játékos mellkasi fájdalmakra panaszkodott.
Bár az utóbbi években sajnos nem csak Spanyolországban fordultak elő hasonló esetek (a kameruni Marc-Vivien Foé, a magyar Fehér Miklós vagy a skót Phil O'Donnel szíve ugyancsak a futballpályán állt meg), a számok azonban azt mutatják, hogy a spanyol labdarúgás résztvevői vannak a legnagyobb veszélyben. A Marca kimutatása szerint 2002-ig csupán négy kardiopatológiás eset volt az országban, azóta viszont tízről számoltak be.
A szakértők nem a terhelésben látják az okokat
A Racing Santander csapatorvosa, Javier Cabellos ugyan elismeri, hogy ez a szám magas, ám egyelőre semmiféle tudományos magyarázatot nem tud adni a jelenségre. Szerinte azt sem lehet kizárni, hogy csupán statisztikai anomáliáról, vagyis puszta véletlenről van szó.
A Rayo Vallecano mestere, Pepe Mel úgy véli, hogy a dolog hátterében a megnövekedett követelmények állnak. "Futballista-pályafutásom idejében nem történtek ilyen esetek, manapság viszont egyre gyakoribbak. Nem tudom miért: a stressz, az edzések megnövekedett intenzitása, a meccsek nagyobb irama mind hozzájárulhat. A játékosoknak sokkal több mérkőzést kell játszaniuk, mint régen" - állította a tréner, aki karrierje során többnyire csak a másodosztályban futballozott.
A szakértők szerint azonban csak mítosz, hogy a focistáknak emberfeletti követelményeknek kellé megfelelniük. "A profi labdarúgók szívére háruló teher orvosi értelemben korántsem olyan kiemelkedő, mint több más sportágban, például a kerékpározásban vagy az evezésben" - állítja a Spanyol Kardiológusok Szövetsége. A szervezet a dopping szerepét is kizárja, mint mondják, a labdarúgásban a teljesítménynövelő szerek használatának nincsen sok értelme, a fent felsorolt esetek többségében pedig születési rendellenesség okozta a tragédiát. (De la Red és Pitarque esetében ez volt a helyzet, és Garcíának is voltak szívpanaszai korábban, még a Zaragoza tartalékcsapatának tagjaként.)
García életét Puerta mentette meg
A spanyol kardiológusok szerint a kulcsszó a megelőzés lehet, ezen a téren pedig még van hová fejlődni. Ugyan Sergio Sáncheznél éppen a tesztek mutatták ki a rendellenességet, az orvosok úgy vélik, hogy a vizsgálatok még mindig nem elég alaposak és szigorúak Spanyolországban.
A Gazzetta dello Sport spanyol tudósítója, Filippo Ricci összehasonlítása szerint a Serie A-ban a hasonló teszteket sokkal komolyabban veszik: már fiatalabb korban vizsgálják a játékosokat, figyelembe veszik a családi hátteret, és a vizsgálatok is alaposabbak. Nem véletlen, hogy Olaszországban az 1970-es évek óta nem történt haláleset a pályán, és olyan játékosoknál is észrevették a szívproblémát, akiknél máshol nem észlelték a rendellenességet (az Internazionale orvosai Nwankwo Kanu és Khalilou Fadiga esetében is jelezték, hogy szívük nem tökéletes - más kérdés, hogy mind a két labdarúgó folytatta pályafutását, Fadiga azonban az Interben egyszer sem léphetett pályára).
A spanyol kardiológusok a világ élvonalába tartoznak, a klubok mégis csak ritkán vonják be őket a tesztelésbe. Ahogyan a Santander orvosa, Javier Ceballos fogalmazott: "Az ilyen jellegű tesztek drágák és bonyolultak. Szigorúbbaknak kellene lennünk, több vizsgálatra lenne szükség, és a specialistákat be kellene vonnunk".
A korábbi tragédiák azért nem maradtak teljesen következmények nélkül, Puerta halála óta minden profi spanyol egyesületnek rendelkeznie kell speciális orvosi felszerelésekkel (ennek ára hatezer dollár), amelyek között ott van a defibrillátor is. Garcíát egy ilyen készülékkel élesztették újra: "García életét tulajdonképpen Puerta mentette meg" - nyilatkozta a Betis orvosa, Tomás Galero.