Pofon Puyolnak, bilincs a kézen, aranyérem a nézőknek - best of Mourinho

José Mourinho edzői kvalitásait nem lehet kétségbe vonni, eredményei önmagukért beszélnek, azonban nagyon gyakran mégsem ezért, hanem viselkedése miatt szerepel az újságok címoldalán. A portugál sokszor tudatosan próbálja manipulálni a médiát teátrális megnyilvánulásaival és harsány nyilatkozataival - íme Mourinho tíz legemlékezetesebb momentuma, szigorúan időrendi sorrendben.

Az FC Porto 2003-as UEFA-kupa-győzelmét követően Mourinho már nem számított ismeretlen edzőnek, de az angol közvélemény csak akkor figyelt fel rá, amikor a 2003-2004-es idényben a Bajnokok Ligájában csapatával ismét menetelésbe kezdett.

A nyolcaddöntőben a Manchester United volt az ellenfél, és a hazai 2-1-es győzelem után úgy tűnt, hogy a visszavágón az angolok kiharcolják a továbbjutást. 1-0-s manchesteri vezetésnél azonban az utolsó percben a portugálok szabadrúgáshoz jutottak, és a Tim Howardról kipattanó labdát Costinha a kapuba lőtte. Ez a gól a Porto továbbjutását jelentette, Mourinho pedig a kispadról felugorva és az oldalvonal mellett végigrohanva ünnepelt együtt játékosaival.

A Bajnokok Ligája elhódítását követően Mourinho az egyik legkeresettebb edző lett, a sztárklubok közül a Chelsea csapott le rá 2004 nyarán. Ha az angol újságírók addig esetleg nem tudták, hogy mire számíthatnak tőle, rögtön az első sajtótájékoztatón rádöbbentek, hogy Mourinho valóságos aranybánya a számukra. A portugál ugyanis nem az ilyenkor megszokott szerény válaszokat adta. "Remek játékosaink vannak, és elnézést, ha arrogánsnak tűnik, de remek edzőnk is. Kérem, ne gondoljanak nagyképűnek, de BL-győztes és különleges vagyok" - jelentette ki. Utóbbi kifejezéssel (Special One) mind a mai napig azonosítani szokták.

A Chelsea-vel Mourinho kétszer nyert bajnokságot, de a BL-győzelem nem sikerült. A sorozatban csapata hat alkalommal találkozott a Barcelonával, és mindegyik mérkőzés rendkívül emlékezetesre sikeredett. Mourinho nem csak emiatt köszönthette régi ismerősként a katalánok focistáit, hiszen korábban a Barca szakmai stábjában is dolgozott. Ezzel együtt alighanem Carles Puyolt is váratlanul érte, amikor a két együttes 2006-os, barcelonai találkozója előtt az öltözőfolyosón egy szolid, kis pofonnal üdvözölte a hátvédet.

Mourinho mindig is hajlamos volt a színpadias jelenetekre. Amikor a Chelsea-vel 2006-ban, sorozatban másodszor megnyerte a bajnokságot, a Stamford Bridge-en az éremátadást követően odasétált az őt éltető drukkerek elé, és a frissen kapott aranyérmet kihajította a lelátóra. Az érmet egy Dean Juckes nevű fanatikus kapta el, aki később egy aukció során 16 800 fontot kapott érte.

Két bajnoki címet követően a mesterhármas már nem jött össze a Chelsea-nél Mourinhónak, azonban 2007-ben sem maradt trófea nélkül. Ekkor az FA-kupát gyűjtötte be, ráadásul a fináléban az ősi rivális Manchester Unitedet győzte le együttese Didier Drogba góljával. A hosszabbításban született találatot követően Mourinho felidézte három évvel korábbi, Old Traffordon bemutatott gólörömét, és megint végigsprintelt az oldalvonal mellett.

Mourinho fiatalon maga is megpróbálkozott a futballal, pár meccsen pályára is lépett a portugál élvonalban a Rio Ave színeiben, de hamar rájött, hogy nem lesz nagy játékos belőle. Időnként azonban persze beszáll az edzéseken, és mint a videón is látszik, annyira nem is ügyetlen. Persze az is lehet, hogy Inter játékosai a békesség kedvéért nem is próbálták meg komolyan szerelni.

Olaszországban már korántsem fogadták olyan jól Mourinho látványos gesztusait, mint Angliában, és a Serie A-ban a portugál szakember több büntetést is kapott, mert nem rejtette véka alá véleményét. Az Inter mestereként úgy érezte, hogy a bírói döntések túlságosan is a csapata ellen szólnak, és amikor a Sampdoria elleni bajnokin két játékosa is piros lapot kapott már az első félidőben, Mourinho kisebbfajta show-t rendezett a kispad mellett, végül pedig egyértelműen jelezte, hogy elégedetlen a játékvezetéssel. A szövetség három meccsre szóló eltiltással büntette, és 40 ezer eurós pénzbüntetést is kiszabott rá.

Mourinho bevallása szerint élete legszebb vereségét szenvedte el a Bajnokok Ligája elődöntőjének visszavágóján a Barcelona ellen idén áprilisban - a Camp Nouban ugyan 1-0-ra kikapott az Inter, de ennek ellenére bejutott a fináléba. Megint bemutatta híres, pályára beszaladós gólörömét, amit azonban a katalánok kapusa, Víctor Valdés nem vett valami jó néven, és kisebb konfrontációba keveredett Mourinhóval.

A Barcelona kiverését követően a BL-döntőben a Bayern München sem jelentett akadályt az Internek, és a madridi Santiago Bernabéu-stadionban lejátszott finálé idején nyílt titok volt, hogy a szakember a Real Madridhoz igazol. A döntőt követően derült ki csak igazán, hogy a tréner mennyire kötődik egyes játékosaihoz: a stadionból távozva kiszállt autójából, és odament Marco Materazzihoz, akivel aztán egymás vállán sírtak egy kicsit.

Mourinho a Real Madrid edzőjeként sem hazudtolja meg önmagát, még ha a Barcelona elleni vereséget meglepően higgadtan fogadta is. A Real Sociedad elleni bajnokin például annak ellenére is dühöngött a kispadon, hogy csapata nyerni tudott - a jelek szerint a madridi sztárok sem mindig értik meg, hogy mit is akar tőlük.