"Kirepültem az ajtón, olyan pofont kaptam" - Mezey-blog

Az ünnepekre való hangolódás jegyében írta meg legújabb blogbejegyzését Mezey György. A Videoton edzője elárulta: a futball mentette meg a lelkét, ennek ellenére nem biztos, hogy ismét ezt választaná, ha újrakezdhetné pályafutását.

"A futball mindig velem van, még szenteste is, hiszen az elképzelhetetlen, hogy a kis unokáim ne éppen a legaktuálisabb vidis mezt szeretnék tőlem karácsonyra, hogy a kedvenc játékosaik dedikált képeit már ne is említsem. (...) Egy szinten túl azonban nem engedem, hogy jobban belesodródjanak ebbe a szép, de kegyetlen világba, mert szeretném megóvni őket a csalódásoktól és attól a szennytől, amit nap nap után az emberre kennek" - írta blogjában az edző.

"Nyilván sokan biztosra veszik, hogy ha még egyszer kezdhetném, ezt az utat választanám megint. Ebben azonban magam sem vagyok biztos" - folytatta Mezey.

Az edző ezzel együtt vallja, a futball mentette meg: "Ma talán sok fiatal nem is érti, milyen az, amikor iskola után hazamenvén azt eszik az ember, ami jut, s hogy a nyomorúság és a csonka család - hat éves koromban vesztettem el édesanyámat - elől a felhőtlen játék örömébe menekül. Ezek az utcai, mezítlábas 'őrjöngések' mentették meg a lelkem."

A sport azonban nem csak örömöket, pofonokat is adott Mezeynek, volt, amikor szó szerint is: "Amikor kezdő ifistaként bekerültem a RAC nagycsapatába, és a BLSZ-ban játszottunk, volt nálunk egy 36 éves balhátvéd, akit én Jani bácsiztam. Egyébként Bikának szólították kegyetlen, dúvad belépései okán. Egyszer aztán a meccs hevében letegeztem, 'Add már, Jani!', kiáltottam neki. Na, az öltözőben olyan pofont kaptam ezért, hogy kirepültem az ajtón. 'Majd ha megittunk egy korsó sört és azt mondom neked, hogy szervusz, akkor majd tegezhetsz, fiam', tette hozzá János."