Sokat beszélnek arról, hogy manapság a játékosok jóval nagyobb igénybevételnek vannak kitéve, mint régebben, hiszen sokkal több mérkőzést kell játszaniuk. Ez elsősorban a rengeteg sérülésben mutatkozik meg: a sztárklubok többségénél az ideálisnak tartott kezdő tizenegy csak nagyon ritkán tud összeállni, mert valamelyik kulcsember szinte biztosan hiányzik sérülés miatt.
Harmadával nőtt a sérülések száma a Serie A-ban
Mindezt a számok is alátámasztják. A Premier League sérüléseit számon tartó honlap, a Physioroom.com statisztikái szerint a bajnokság 16. fordulója előtt összesen 108 játékos nem állt csapata rendelkezésére kisebb-nagyobb sérülés miatt. Ez klubonként átlagban öt focistát jelent, vagyis a hivatalosan benevezett, huszonötös keret ötöde nem volt játékra alkalmas állapotban. Akadt olyan csapat (az Aston Villa és a Tottenham Hotspur), ahol a honlap mindössze tizenegy labdarúgót sorolt fel az egészségesek között.
A probléma természetesen nem csak az angol első osztályt érinti. Az olasz szaklap, a La Gazzetta dello Sport november végén közzétett kimutatása alapján a Serie A 13. fordulója előtt 124 labdarúgó volt sérült, ez klubonként átlagosan hat focistát jelent. Egy neves olasz erőnléti edző, Roberto Sassi (aki korábban dolgozott a Chelsea-nél is, jelenleg pedig a Dinamo Moszkva játékosainak kondíciójáért felel) tanulmányban mutatta ki, hogy a Serie A-ban a 2006-2007-es és a 2009-2010-es szezon között harminckét százalékkal nőtt a sérültek száma.
Beníteznél több a súlyzózás
A sérüléshullám egyes klubokat különösen érzékenyen érint, a BL-címvédő Internazionale pedig még közülük is kiemelkedik, szintén a Gazzetta írt arról, hogy decemberig ebben az idényben a milánóiaknak volt a legtöbb sérültjük. Az újság cikke szerint a bajnoki címvédőnél eddig harminchét sérülés fordult elő, és az első keret tagjai emiatt összesen hatvannyolc mérkőzést voltak kénytelenek kihagyni. A lista második helyén az AC Milan áll huszonhat sérüléssel, de a Juventusnál is rengetegen dőltek ki a sorból ebben az idényben.
Például Jorge Martinez
A három csapatban közös, hogy új szakvezető érkezett a nyáron, és mindegyik érdekelt a nemzetközi kupákban is, játékosainak többsége pedig hazája válogatottjában is szerepel, nagy részük ott volt a nyári vébén is.
A focisták tehát fokozott terhelésnek vannak kitéve, ráadásul a nyáron az edzőváltás miatt a megszokott edzésmódszerek is változtak. Leginkább az Internél, mert amíg José Mourinho idejében a tréningek kilencven százalékát a különböző labdás foglalkozások tették ki, Benítez sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a fitneszteremben, illetve a súlyzókkal végzett munkára.
A másfajta edzésmunka sérülést okozhat
"A mi szakmánkban nem létezik egyetlen üdvözítő módszer" - mondta erről a román válogatott erőnléti edzője, Diego Longo azt követően, hogy az Inter játékosa, Cristian Chivu izomsérülést szenvedett. "Minden trénernek megvan a maga elképzelése, és mindegyik eredményes lehet. Az Internél azonban a váltás nagyon éles volt: a focisták hozzászoktak egy bizonyos fajta mozgásfajtához, de most mást várnak tőlük, és a szervezetük ezt megérzi."
Beníteznél ritkábban labdázhaztank a milánóiak
A holland Raymond Verheijen ugyanakkor úgy véli, hogy a sérülések mintegy nyolcvan százaléka elkerülhető lenne a megfelelő módszerekkel, szerinte ugyanis a profi futballban nagyon sok játékos túledzettséggel bajlódik. A harminckilenc éves szakember 1998 és 2010 között minden Eb-n és vébén ott volt, dolgozott a holland, a dél-koreai és az orosz válogatott mellett is, másképpen fogalmazva segítette Dick Advocaat, illetve Guus Hiddink munkáját. A hét tornából háromszor egyetlen sérülés sem fordult elő a csapatánál, és a többi esetben is csupán egy-egy, amit az ellenfél okozott. Ezen kívül Verheijen tevékenykedett a Barcelonánál (Frank Rijkaard idején), a Chelsea-nél és a Zenit Szankt-Petyerszburgnál (utóbbi két klubhoz Advoaat kérésére szerződtették).
Bellamynak bejött a kevesebb tréning
Verheijen szerint a kluboknál dolgozó erőnléti edzők nagy része nem a foci oldaláról közelíti meg a tréningeket, és ez okozza a problémát. "A szakvezetőknek a meccsekből kellene kiindulniuk, és az edzéseket úgy kellene megtervezniük, hogy a játékosok teljesen felépülhessenek, és a következő találkozóra frissek legyenek. A labdarúgásban az intenzitás számít, vagyis van, amikor a kevesebb több. Nincsen értelme kifárasztani a focistákat például napi két foglalkozással: elég egy is, ha az elég intenzív" - jelentette ki a szakember, aki a világbajnokságot követő időszakot hozta fel példának. "A vébén szerepelt focisták fitten, de fáradtan kezdték a felkészülési időszakot. Esetükben nem volt értelme az erőnléti foglalkozásoknak az idény előtt, mert ez csak fáradtabbá tette őket, ami miatt romlott a mozgáskoordinációjuk, és ez sérülésekhez vezet" - fejtette ki, rámutatva arra, hogy a holland válogatott huszonhármas vb-keretéből ebben a szezonban már tizennégyen megsérültek.
Hogy a holland edző módszere működik, arra a walesi Craig Bellamy a jó példa. A csatár az előző idényben a Manchester Citynél találkozott Verheijennel, és annyira lenyűgözte a vele való munka, hogy távozása után is ő maradt a személyes erőnléti edzője. "Régebben minden edzésen maximális sebességgel dolgoztam, és fáradt voltam. Mindig azt hittem, hogy ez logikusan következik a játékstílusomból, és ha nem voltam fitt, még keményebben edzettem. Raymondnak köszönhetően most fele annyit edzek, de azt sokkal intenzívebben, és soha nem éreztem jobban magam" - nyilatkozta a jelenleg a Cardiff Cityben játszó csatár.
Bellamy korábban híres volt sérülékenységéről, profi karrierje első tizenkét szezonja alatt sohasem lépett pályára tizenöt egymást követő meccsen, az előző idényben azonban negyvenkét találkozón szerepelt, a mostani bajnokságban pedig sorozatban tizenkét bajnokinál tart. Pedig eleinte ő sem bízott Verheijenben: az előző idény előtt a felkészülési időszakban kifejezetten kevésnek érezte a tréningeken végzett munkát, és edzésnaplót vezetett azért, hogy később legyen bizonyítéka, ha nem megfelelő az erőállapota. Később azonban éppen az ellenkezője történt: ez volt pályafutása első felkészülési időszaka, amelyikben nem volt sérült, és a teljesítményére sem lehetett panasz eddig a bajnokságban.