Mint a dobogósok névsorából is látszik, a Barcelona jelenleg egyeduralkodó a világ labdarúgásában, annak ellenére, hogy 2010-ben csak bajnokságot nyert. Az Internazionale BL-győzelme a jelek szerint a szavazók számára kevésbé számított, a világbajnokság sokkal többet nyomott a latban, így aztán az első három között két spanyol végzett. Mindez persze egyáltalán nem meglepő, hiszen amióta az Aranylabda-szavazáson nem csak európaiakra, hanem Európában légióskodókra is lehet voksolni, vb-évek közül csak 1998-ban fordult elő, hogy az első háromban ne lett volna két friss aranyérmes. De az első helyezett akkor is egy olyan játékos volt, aki vébét nyert.
A hollandos Milan nyomában
Klubszinten már ritkább, hogy egyetlen csapat képviselői kibéreljék a dobogót. Arra több példa is akadt, hogy az első két helyezett csapattárs volt: 1959-ben Alfredo di Stéfano és Raymond Kopa (Real Madrid), 1968-ban George Best és Bobby Charlton (Manchester United), 1972-ben Franz Beckenbauer és Gerd Müller (Bayern München), 1981-ben Karl-Heinz Rummenigge és Paul Breitner szintén a bajoroktól szerezte meg az első két helyet, 2002-ben pedig Ronaldo és Roberto Carlos a Real Madrid játékosaként volt díjazott. Az viszont csak egyetlen klubnak jött össze, hogy az Aranylabda-szavazáson, egy évben begyűjtse az első három helyet: az AC Milan 1988-ban és 1989-ben is végrehajtotta ezt a bravúrt. Mind a kétszer Marco van Basten végzett az élen, Frank Rijkaard pedig a harmadikon - a különbség csupán annyi volt, hogy előbb Ruud Gullit, egy évvel később pedig Franco Baresi lett a második.
2006 októbere óta együtt
A Barcelona tehát a Milan eredményét ismételi meg, azonban van egy óriási differencia: a 2010-es dobogósok mind a Barca utánpótlás-akadémiájáról, a La Masíáról kerültek ki, és egyiküknek sem volt még más klubja felnőttként. Jellemző, hogy amikor Messi bemutatkozott 2004 októberében az Espanyol ellen, beállásakor mind Xavi, mind Iniesta a pályán volt. Két évet kellett várniuk az első olyan találkozóra, amikor mind a hárman kezdőként szerepeltek: 2006 októberében a Sevilla elleni 3-1-es meccsen Messi gólt is szerzett. Azóta viszont csak sérülés akadályozhatta meg, hogy az álomtrió pályán legyen.
Hogy a három klasszis közül ki végez az első helyen, azt jelenleg még csak nagyon kevesen tudják, bár a tekintélyes La Gazzetta dello Sport már hetekkel ezelőtt arról írt, hogy Iniesta a győztes. Mind a három futballista mellett és ellen is lehet felhozni érveket, megpróbáltuk összeszedni őket.
Miért Iniesta kapja az Aranylabdát?
Vb-évben ez a legfontosabb esemény a labdarúgásban, Iniesta pedig a torna legfontosabb gólját szerezte, a döntő hosszabbításában Francesc Fabregas átadása után lőtte be az aranyat érő győztes találatot.
A legutóbbi három vébé után kétszer is olyan nyert, aki betalált a fináléban: 1998-ban Zinédine Zidane, 2002-ben pedig Ronaldo. Pedig a brazil abban az évben sérülés miatt csak keveset játszott, a vébén mutatott teljesítménye azonban mindent vitt. A Kicker osztályzatai alapján Iniesta volt a világbajnokság legjobb futballistája.
Több poszton is képes kiemelkedő teljesítményre. Alaphelyzetben bal oldali középpályásként szokták pályára küldeni, azonban gyakran megtörtént, hogy balszélsőként kapott lehetőséget, és ezt a feladatot is szinte tökéletesen oldotta meg. Labdakezelése egészen kiváló, a legszűkebb területekről is úgy tudja kihozni a labdát, mintha a lábához lenne ragasztva.
Személyében olyan játékos kaphatja meg az Aranylabdát, aki csak és kizárólag a pályán nyújtott teljesítményével hívja fel magára a figyelmet. Nincsenek botrányai, a magánélete rendezett, igaz, nem is lehet túl sokat tudni róla. Ő az a focista, akit még az ellenfelek is maximálisan tisztelnek és elismernek, nemcsak a tudása, hanem a magatartása, szerénysége miatt is. A döntőn szerzett gólja után például gyermekkori jó barátja, a szívelégtelenségben 2009-ben elhunyt Espanyol-játékos, Dani Jarque emlékének tisztelgett, ami miatt a városi rivális drukkerei a két csapat meccsén állva tapsolták meg.
Miért ne Iniesta legyen a nyertes?
Az év első felében, sérülés miatt viszonylag sokat hagyott ki. Április elején a Real Madrid elleni rangadón dőlt ki a sorból, és másfél hónapig nem lépett pályára, így kihagyta az Internazionale elleni BL-elődöntőt is.
Támadó középpályás létére nem elég eredményes. A Barcában 2010-ben mindössze öt gólt ért el, a Bajnokok Ligájában egyszer sem talált be. Hiányzik belőle a vérbeli gólvágókra jellemző önzőség, sokszor gólhelyzetben is inkább passzolni akar.
Miért Xavi kapja az Aranylabdát?
Nincsen nála pontosabban passzoló futballista, szinte nincsen olyan mérkőzés, ahol ne érné el legalább a 90 százalékos pontosságot. Volt olyan bajnoki, ahol egymaga több passzt adott, mint az ellenfél összes játékosa együttvéve. Sir Alex Ferguson egyszer azt nyilatkozta róla: "Xavi a karrierje során egyszer adta el a labdát, még valamikor 1996-ban".
2010-ben magához képest kifejezetten eredményes volt. Tavasszal és ősszel is három-három találatot ért el a bajnokságban, és ezek közül az egyik a Real Madrid elleni rangadón született, ráadásul az volt az első gól az őszi mérkőzésen.
Elismerése egyfajta életműdíjnak is felfogható lenne, hiszen Xavi évek óta folyamatosan ugyanazt a rendkívül magas szintű teljesítményt nyújtja a Barcában, és a válogatottban is. A 2008-as Európa-bajnokságon őt választották a torna legjobbjának, de az akkor csak egy ötödik helyre volt elég az Aranylabda-szavazáson.
Miért ne Xavi legyen a nyertes?
A világbajnokságon kissé visszafogottan futballozott. Két gólpasszt ugyan kiosztott, és szokásához híven nagyon pontosan passzolt, de nem tudta ugyanazt a teljesítményt nyújtani, mint a Barcelonában, pedig a társai majdnem teljesen ugyanazok voltak. A Kickernél például az osztályzatok alapján csak a 13. helyet szerezte meg, márpedig olyan játékos ne nyerjen Aranylabdát, akinél egy tucatnyian jobbak voltak a vébén.
Róla is elmondható az, ami Iniestáról: ahhoz képest, hogy támadó középpályás, nem szerez elég gólt. Szép dolog a passzolás, de a játék célja mégiscsak a gólszerzés, és bár Xavinak nem ez a legfontosabb feladata, ebben van mit javulnia.
Miért Messi kapja az Aranylabdát?
Az argentin egészen elképesztően gólerős volt, nem akadt nála eredményesebb futballista a topligákban. Összesen hatvan gólt szerzett 2010-ben, ebből negyvenkettőt a bajnokságban, tizenkettőt pedig a Bajnokok Ligájában. Mind a két sorozatban gólkirály volt, ő lett a Primera División legjobb futballistája is. Mesternégyest rúgott az Arsenalnak, és négy mesterhármasa is volt az év során.
Ő az a futballista, akit sosem lehet vádolni azzal, hogy feldobja magát. Gyakran még akkor is megpróbálja továbbvinni a labdát, ha az ellenfél két kézzel rángatja a mezét, a szabálytalanságok után azonnal felpattan, és folytatni akarja az akciót. Minden idegszálával a labdára és a játékra koncentrál.
Nemcsak a gólszerzésben jeleskedett, hanem a csapattársak kiszolgálásában is. A bajnokságban, az év során tizenöt gólpasszt osztott ki, ebből kettőt a Real Madrid elleni rangadón, a világbajnokságon pedig négy gól született az ő átadásából. Játéka tehát nem csak abból áll, hogy ontja a gólokat.
Miért ne Messi legyen a nyertes?
Hiába futballozott rendkívül eredményesen 2010-ben, az év legfontosabb mérkőzésein nem tudta győzelemre segíteni csapatait. A Bajnokok Ligájában az Internazionale elleni elődöntőn gól nélkül maradt, és a világbajnokságon sem tudott betalálni. Márpedig a vébé évében egy olyan focista, aki elmaradt a várakozástól a sportág legnagyobb seregszemléjén, nem érdemli meg az Aranylabdát: a Kicker ranglistáján húszan is jobbnak bizonyultak nála Dél-Afrikában.
Rengeteg gólpassza ellenére játékában sokszor még mindig felbukkan az önzőség. Gyakran úgy tűnik, mintha azt gondolná, hogy egymaga is képes átcselezni magát az ellenfél teljes védelmén, és ezt számos alkalommal meg is próbálja. Szó se róla, van, amikor ez összejön neki, ám jó pár esetben hasznosabb lenne, ha leadná a labdát.