Nem mindig kell NB I-es alap a magyar futballkarrierhez

A hazai labdarúgásban visszatérő vitatéma, hogy érdemes-e egy tehetségnek nagyon fiatalon külföldre igazolni. A példák azt mutatják, hogy nincs egységes, mindenkire érvényes recept: van, aki élvonalbeli mérkőzés nélkül is megállja a helyét, más pedig a hazai villogás után csődöt mond külföldön.

Egyelőre nem a legjobban alakul a nem is olyan régen a magyar labdarúgás egyik nagy reménységének tartott Németh Krisztián karrierje. A fiatal csatár ebben a szezonban csak elvétve kap játéklehetőséget klubjában, a görög Olimpiakoszban, amely a hírek szerint tavasszal szívesen kölcsönadná - több görög csapat mellett a spanyol másodosztályú Villarreal B is érdeklődik iránta. Mindez hatalmas változás ahhoz képest, hogy 2007 nyarán a Liverpool hárommillió eurót fizetett érte, és a magyar szurkolók joggal gondolhatták úgy, hogy mindez egy sikeres nemzetközi pályafutás első lépése.

Németh ugyan nagyon fiatalon, mindössze 18 esztendősen szerződött Angliába, azonban már másfél élvonalbeli szezon állt a háta mögött. Az NB I-ben 2005 novemberében mutatkozott be, második bajnokiján rögtön gólt szerzett, összesen 37 találkozón 14 alkalommal volt eredményes.

A Liverpool tartalékcsapatában is ontotta a gólokat, azonban a felnőttek között tétmérkőzésen nem tudott bemutatkozni, csak pár előkészületi találkozón lépett pályára. Hiába választották meg a szurkolók a tartalékgárda játékosának a 2007-2008-as idényben majd kapott hivatalosan is mezszámot az első keretben 2008 nyarán, a nagycsapathoz nem jutott el, és ez nem csak rajta múlott.

A sérülésekkel kifejezetten balszerencsés volt: amikor kölcsönadták a Blackpoolnak, rögtön az első találkozón arccsont-törést szenvedett, majd amikor az AEK Athénnál kezdte volna bejátszani magát a kezdők közé, szintén megsérült, mégpedig a korosztályos válogatott színeiben.

Koman felépítette karrierjét

Amíg Németh eddig mindössze 20 élvonalbeli bajnokin szerepelt külföldön, addig kortársa, Koman Vladimir a teljes ismeretlenségből lett stabil Serie A-s játékos és válogatott. Ő sohasem futballozott az NB I-ben, bár a Haladás színeiben egy szezont lehúzott a második vonalban, a Sampdoria onnan szerződtette 2005-ben.

Két évet töltött el a genovaiak korosztályos együttesében, amellyel 2008-ban bajnokságot is nyert, de ekkor már elmondhatta magáról, hogy bemutatkozott a felnőttek között.

Első Serie A-s találkozóján gólpasszt adott, de ennek ellenére a Samp előbb az Avellinónak, majd a Barinak adta kölcsön, és Koman mindkét klubban rendszeresen pályára lépett.

Anyaegyesülete mindezek alapján a jelenlegi idény előtt visszahívta, és ha nem is alapember a csapatban, rendszeresen pályára lép az olasz élvonalban.

Különböző sorsok az újpesti ifiből

A Németh Krisztiánnál két évvel idősebb Hrepka Ádámtól szintén nagyon sokat vártak, ami a pályafutásának kezdete alapján valamelyest érthető. A szegedi születésű csatár 2004-ben került az Újpest korosztályos gárdájából az MTK-hoz, ahol két és fél idény alatt 61 bajnokin 25 gólt szerzett, és a válogatottban is bemutatkozhatott.

Ugyanakkor igazolt külföldre, amikor Németh, ám a holland NEC Nijmegenben nem ment neki a játék, fél év után visszaküldték az MTK-hoz, és karrierje azóta folyamatosan lejtmenetben van. Előbb a kék-fehérektől szorult ki, majd a Honvédnek sem kellett, és végül a Vasas sem tartott rá igényt, pedig képességei nem lettek rosszabbak.

Hrepka az Újpest ifiben két olyan játékossal is együtt szerepelt, akik még nagyon fiatalon külföldre igazoltak, és sokáig teljesen ismeretlenek voltak a hazai közvélemény számára - manapság azonban mindenki ismeri őket, hiszen rendszeresen futballoznak Németországban, nem is akárhogyan.

Szalai Ádámot a lila-fehérektől a Stuttgart vitte el, ahol csak a korosztályos csapatokban játszott, de olyan jól, hogy a Real Madrid csapott le rá. Ez már felkeltette a média érdeklődését is, más kérdés, hogy a spanyoloknál Szalai hiába volt nagyon eredményes a harmadosztályú tartalékcsapatban, a felnőttek közé nem volt esélye bekerülni. A Mainznak azonban kellett, és a Bundesligában már bizonyította, hogy mire képes.

Részben hasonló karriert futott be Stieber is, aki szerepelt próbajátékon az Arsenalnál és a Manchester Unitednél is, de végül az Aston Villa szerződtette. A tartalékok között mutatott remek teljesítménye után profi szerződést kötöttek vele, majd kölcsönadták a Yeovil Townnak, és itt is megállta a helyét. A birminghamieknél a nagycsapatban tétmeccsen sohasem játszott, és 2009 telén ingyen elengedték a német másodosztályú Koblenzbe, ahol remekelt, és tavaly nyári aacheni igazolása újabb előrelépést jelentett számára.

Sziliből nem lett sztár

A fenti példák leginkább azt mutatják, hogy nem lehet általános receptet mondani arra: mikor érdemes külföldre igazolnia egy tehetségnek. Van, akinek bejön, hogy már fiatalon légiósnak áll, és képes feltörni a tartaléksorból, de olyan is akad, aki a magyar bajnokságban való remeklést követően képtelen külföldön befutni azt a karriert, amit várnak tőle. Mindez az egyéntől függ, kevésbé a külső körülményektől, ez már régebben is így volt.

A szupertehetségnek tartott Lisztes Krisztián alig 20 évesen, de már BL-rutinnal a háta mögött igazolt a Bundesligába, ahol kifejezetten sikeres volt.

A nála mindössze két évvel idősebb Szili Attilának viszont ugyanez nem jött be: az egykori újpesti középpályás csapatkapitánya volt az 1997-es U20-as vébén szerepelt válogatottnak, akkor már az 1860 München játékosaként. Szili 1996-ban, 18 évesen, 17 NB I-es meccsel a háta mögött szerződött Münchenbe, ahol azonban csak a tartalékok között játszott, a nagycsapatban egyszer sem lépett pályára.

Háromévnyi bajor szereplés után visszatért az NB I-be, szinte az összes fővárosi gárdában megfordult, de játszott a francia negyedik vonalban is.

www.global-soccer.eu