- Sok lövés ment a kapujára a Fulham elleni kupameccsen, mégsem kapott gólt, ráadásul a Sky Sports olvasói, illetve a Goal.com szerkesztői hetesre értékelték a teljesítményét. Egyetért az osztályzattal?
- Erről még nem is tudtam, de tényleg jól éreztem magamat a kapuban. Sok lövés középre jött, voltak távoli kísérletek is, egy-kettőt fölé bombáztak, és volt egy nagy bravúrom is. Magabiztosnak éreztem magam, remélem, hogy velem folytathatjuk majd a kupamenetelést a Birmingham City ellen, ahol már a négy közé kerülés lesz a tét.
- Minek köszönhette a bizalmat, a rotációs rendszernek?
- Úgy vélem, hogy igen. Edzőnk, Owen Coyle azokra is számít, akik a bajnokságban nem kapnak 90 perceket, a cserejátékosokban is megbízik. Persze a Fulham ellen pályára lépőké sem volt egy tejfogú brigád, mindannyian szerepeltünk már a Premier League-ben. A kupameccs ugyanakkor az olyanoknak, mint én, nagy lehetőséget is jelenthet: ha élek a bizalommal, akkor nehezebbé teszem az edzőnk döntését, hogy kit tegyen legközelebb a kapuba.
- Meccs közben hallgatnak önre a védők?
- Persze, hiszen mindenki tudja, hogy mi egy kapus feladata. De nem könnyű tudatnom velük, hogy mit akarok, hiszen 8-10 ezer néző előtt nagyon hangosan kell kiabálni, hogy meghalljanak. A hangom is azért ilyen mély most, mert vasárnap rekedtre ordítottam magamat.
- Az első számú kapus, Jussi Jääskeläinen már 448 meccsen védett a Boltonban, és már 35 éves. Jó kapusnak tartják, a finn-magyar meccsen viszont nem akármilyen hibát követett el. Tényleg jobb, mint ön, vagy csak a dicső múltja miatt tartják benn a csapatban?
- Minden kapus hibázik, szóval, ami a válogatott meccsen történt, attól szemernyit sem lett rosszabb futballista. Óriási a rutinja, rengeteg Premier League-meccs van a háta mögött, és iszonyatosan topon van most is, jól véd a bajnokságban, és nagy erőssége a Boltonnak.
- De azért ki akarja szorítani?
- Megpróbálok már az edzéseken is jobbnak lenni nála, mert meg akarom előzni, hogy én legyek az első számú kapus. Sokat lehet tőle tanulni, ráadásul pozitívan áll hozzám, a Fulham-meccs alatt is segített a tanácsaival. Ettől függetlenül az a célom, hogy megelőzzem.
- Vasárnap a válogatott csapatkapitánya, Gera Zoltán ellen testközelből futballozhatott ellenfélként. Milyen volt?
- Nagyon különleges élmény. Nagy dolog ez a számomra, mert úgy nőttem fel, hogy Gera Zolit láttam a tévében, és az volt a célom, hogy eljussak arra a szintre, ahol ő is van Angliában. Ez megadatott, hiszen egymás ellen játszhattunk egy FA-kupa-meccsen.
- Gera kezdő volt, de lecserélték. A játékán látszott, hogy miért csak statiszta a Mark Hughes-féle Fulhamben?
- Idén kevesebbet játszik, mint tavaly, amikor kulcsember volt az Európa Ligában, de ez változhat. Én annyit érzékeltem, hogy nagyon szeretik és elismerik Angliában. A csapattársam, Paul Robinson jól ismeri őt a West Bromból, sokat beszélgettünk róla, és Paul is megerősítette, hogy milyen nagyszerű játékos Zoli.
- Nemrég még úgy tartották, egy angol bajnoki arany a közelébe sem érhet egy FA-kupa-győzelemnek, ám mára ez megváltozott. Mára miért nem akkora már a presztízse, csak mert nem ad BL-kvalifikációt?
- Régebben talán tényleg nagyobb volt az ázsiója, de ma már a BL-szereplés sokkal több pénzzel jár. De én azt érzem, hogy csodálatos a varázsa az FA-kupa-meccseknek. Nézem, hogy az Arsenal nem bírt a harmadosztályú Leyton Orienttel, ez is mutatja, hogy mekkora lehetőség ez a kupasorozat a kiscsapatok számára. De nem csak szakmailag, hanem anyagilag is, mivel a továbbjutás egy meccsen dől el, és a bevételt a felek elosztják. Egy kiscsapatnak sokat jelent, ha egy sztárklubot fogadhat, mert a biztos telt ház miatt jó pénzhet juthat. Az FA-kupát a múltja miatt is imádják az emberek, ha valaki pedig jól szerepel, arra felfigyelnek.
- A bajnokságban a kifejezetten előkelő nyolcadik helyen áll a Bolton, titkon bíznak az Európa Liga-kvalifikációban?
- Ez nem egy betervezett célkitűzés, de ha már ilyen jól szerepelünk, akkor megpróbáljuk elérni. És erre meg is van minden esélyünk, hiszen jó a csapatszellem, jók játékosok, a csapatnak pedig nagyon jól megy a foci.
- A válogatott első számú kapusa, a nemsokára 35 éves Király Gábor azt mondta, hogy huszonkét évesnek érzi magát. Ön huszonhárom évesen mennyinek?
- Tizennyolcnak. Csak vicceltem, 23 éves vagyok, és jól érzem magam a bőrömben.
- Ha már virtuálisan majdnem egyidősek, felmerül a kérdés: ha úgy adódna, Hollandia ellen bevállalná a kezdőcsapatot? Elég érettnek tartaná magát hozzá?
- Már hogy ne vállalnám be, ez nem is lehet kérdés. Máskülönben miért futballoznék, ha nem az lenne a célom, hogy ilyen meccseken lépjek pályára?
- 2006-ban hány lépcsőfok ugrást jelentett a másodosztályú Vecsésből a Boltonhoz igazolni?
- Ezt nehéz elmagyarázni, mert a különbség óriási.