"Nem szerettem védeni. Mindig azoké a dicsőség, akik gólt szereznek, és azoké a szégyen, akik gólt kapnak. Persze később, befutott kapusként már megváltozott erről a véleményem" - mondta az MTI-nek az 1952-es helsinki olimpián aranyérmes labdarúgó, aki már 14 évesen bemutatkozott az élvonalban szülővárosa, a Dorog színeiben.
Arra a kérdésre, hogy elcserélné-e ötkarikás győzelmét a világbajnoki címre, igennel válaszolt. "1952-ben még a legjobbak szerepeltek az olimpián, mert a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség 1956-ban szabályozta le, hogy csak utánpótláskorúak szerepelhetnek a nyári játékokon, így a Helsinkiben aratott diadal rendkívül értékes. Ennek ellenére már akkor is a világbajnokság volt a sportág csúcsa. Életem legfájdalmasabb emléke az 1954-es berni vb-döntő, elsősorban azért, mert ez azon ritka esetek egyike, amikor nem az ellenfél nyert, hanem mi vesztettünk" - mondta Grosics, aki jelenleg is követi a futballt, de már csak a televízióban, mert egészségi állapota ezt teszi lehetővé.
A Fekete Párducként ismert sportember egészségével kapcsolatban elárulta, hogy nem dicsekedhet, panaszkodni pedig nem akar. Három szívinfarktus érte, az egyiknél, amikor elesett, eltört a bordája, amely megsértette a tüdejét. Utána ötször lyukadt ki a tüdeje, és emiatt két éve hosszú ideig kezelték kórházban.
"A rekeszizmot húzták rá a problémás területre. Azóta nincs gondom vele, csak a légzésem vált nehezebbé, már egy apró séta is kifáraszt. Minden héten vizitre kell járnom, illetve vissza kell fognom magam, mert veszélyes lehet az egészségemre a sok közszereplés" - mondta Grosics.
Névjegy |
Grosics Gyula, a Fekete Párducnak nevezett labdarúgó kiváló reflexével, magabiztos labdafogásával és remekül időzített kifutásaival a világ legjobb kapusainak sorába emelkedett. Tagja volt a legendás Aranycsapatnak, amely 1953-ban "az évszázad mérkőzésén" 6-3-ra legyőzte az addig hazai pályán veretlen angol válogatottat a londoni Wembley-stadionban. Született: 1926. február 4., Dorog Legjelentősebb eredményei játékosként: Kitüntetései: |
A Dorogon született, nyolcvanhatszoros válogatott kapus óriási megtiszteltetésnek tartaná, ha beválasztanák a Nemzet Sportolói közé. Elmondta, hogy szavakkal nem kifejezhető, hogy mit érezne, ugyanakkor hozzátette, nem akarja beleélni magát ebbe a helyzetbe, inkább nyugtával dicséri a napot, mert korábbi jelöltségei során nem került be a kiemelkedő társaságba.
A játékosként elért kiváló eredményei mellett arra nagyon büszke, hogy Budapesten iskolát, Gyulán pedig labdarúgó-akadémiát neveztek el róla. Amikor ennek jelentőségébe belegondol, akkor elsősorban azokra emlékezik, akik lehetővé tették számára, hogy ilyen pályafutása legyen, külön kiemelve a szüleit.
"Ami tegnap történt, az nem foglalkoztat. Viszont gyermekkorom emlékei egyre élesebbek. Számomra fontos ezek újraélése. Úgy kell viszonyulni a sporthoz, hogy legyenek élmények, amire öregkorában szívesen gondol vissza az ember. De csak az élheti át újra ezeket az emlékeket, aki mindent megtett a sikerekért" - mondta Grosics, akinek életéről dokumentumfilmet forgattak, amelynek a díszbemutatója hétfőn lesz Schmitt Pál államfő és Orbán Viktor kormányfő jelenlétében.