Líbia sorsa az olasz focira is kihathat

A világ jelenleg Líbiára figyel, az észak-afrikai országban megdőlni látszik az államot vezető Moammer Kadhafi uralma. Mindez az olasz labdarúgásra is hatással lehet, a Kadhafi-családnak ugyanis a Juventusnál és az AS Románál is vannak üzleti érdekeltségei. Kadhafi tábornok egyik fia, Szaadi maga is futballista volt, apja hatalmának és vagyonának köszönhetően három  Serie A-s klubban is játszott, de a már hazájában is gólképtelen csatárt összesen csupán 22 percre engedték a pályára az olasz élvonalban.

Líbiában már az első világháborút követően fociztak, de a válogatott első hivatalos mérkőzését csak 1953-ban játszotta. A nemzeti csapat a legjobb eredményét az 1980-as évek elején érte el: az 1982-es Afrika-kupa döntőjében - rendezőként - csak tizenegyesekkel kapott ki Ghánától. Kis híján az 1986-os vébére is kijutott, azonban a sikertelen selejtezőt követően Kadhafi visszaléptette a csapatot, a következő két világbajnokságra Líbia nem is nevezett.

A szövetség elnöke az év játékosa

A sportág helyzetén az változtatott a legtöbbet, hogy Kadhafi harmadik fia, Szaadi futballrajongó lett, sőt maga is focizott. Az 1973-ban született ifjabb Kadhafi a legsikeresebb líbiai klub, a tripoli Al-Ittihad csapatkapitánya volt, és természetesen a válogatottban is szerepelt. Címeres mezben két gólt szerzett, míg klubjában három év alatt egyes statisztikák szerint mindössze három alkalommal volt eredményes, de ez nem akadályozta a szövetséget abban, hogy 2001-ben, 2002-ben és 2003-ban is őt válassza meg az év játékosának. Ez persze nem meglepő, figyelembe véve, hogy a gólképtelen csatár előbb alelnöke, majd elnöke is volt a szervezetnek. A válogatotthoz azonban hiába szerződtették a neves olasz edzőt, Francesco Scogliót (korábban Terry Venables neve is felmerült), amikor szakmai szempontok miatt a kispadra ültette az ifjabb Kadhafit, rövid időn belül menesztették.

Két mérkőzés a Serie A-ban

A diktátor fia azonban nem érte be azzal, hogy meggyőzte az apját: engedje be az országban a korábban általa csak modern rabszolgatartásnak nevezett labdarúgást, és tegye őt hazájában elismert futballistává. Szaadi álma az volt, hogy egy európai klubban játsszon: már 2000-ben megpróbált a máltai Birkirkarába igazolni annak érdekében, hogy pályára léphessen a Bajnokok Ligájában. Ez végül nem sikerült, de az olasz kapcsolatokat kihasználva 2003 nyarán a Perugiához írt alá, amelynek extravagáns elnöke, Luciano Gaucci szerette sokkolni a közvéleményt - korábban iráni, kínai és dél-koreai játékost is igazolt. Alig két hónappal később azonban, anélkül hogy pályára lépett volna a Serie A-ban, Kadhafi pozitív doppingmintát produkált, ami miatt három hónapra eltiltották.

Bajnoki bemutatkozására végül 2004 májusában került sor: a Juventus elleni mérkőzésen az utolsó negyedórára cserélték be. Egy év elteltével az Udinese szerződtette, de ott sem kapott túl sok lehetőséget (aligha véletlenül): megint csak egyetlen mérkőzésen cserélték be, az utolsó fordulóban hét percre. Ezt követően a Sampdoriánál is próbálkozott, ami alighanem annak volt köszönhető, hogy a Samp tulajdonosa, Riccardo Garrone üzleti kapcsolatban állt a Kadhafi-családdal, ám ez ahhoz már kevés volt, hogy Szaadit pályára is küldjék, és 2007-ben fel is bontották szerződését.

Részesedés a Juventusban

Mindez azonban nem jelentette azt, hogy a Kadhafi-család kapcsolata megszűnt volna a profi futballal. A família ugyanis még 2002-ben a Lafico nevű cégen keresztül megvásárolta a Juventus részvényeinek 5,31 százalékát, és Szaadi egy ideig a torinói egyesület vezetőségében is szerepet vállalt - posztjáról csak azért mondott le, hogy a Perugia leigazolhassa.
A Lafico viszont nem szállt ki a Juvéból, sőt képviselője néhány éve az nyilatkozta a BBC-nek, hogy a cél a 20 százalék megszerzése. Ez ugyan nem valósult meg, de a Lafico jelenleg is 7,5 százaléknyi Juve-részvénnyel rendelkezik, amelyek értéke a líbiai történések hatására 3,1 százaléknyit zuhant. A Lafico képviselője, Kaled Fareg Zentuti a klub elnökségének a tagja, és egyelőre nem tudni, hogy mi lesz ennek a 7,5 százaléknak a sorsa.

De nem csak a Juventust érinthetik a Líbiában történtek. Az észak-afrikai állam ugyanis 2,59 százaléknyi részesedéssel rendelkezik az UniCredit bankban, amelyben a Líbiai Központi Bank további 4,98 százalékot tudhat magáénak. Mindez azt jelenti, hogy az UniCredit több mint 7 százaléka líbiai kézben van, márpedig a bank jelenleg az AS Roma tulajdonosa, és éppen befektetőt keres a klub számára.

www.global-soccer.eu