Ferguson kimatekozta a ManUnited aranyát

A Blackburn elleni 1-1-es döntetlennel a Manchester United csapata megnyerte a 2010-11-es angol labdarúgó-bajnokságot, begyűjtötte története 19. aranyérmét, megelőzve az örökranglistán a Liverpoolt. Az idei diadal elsősorban Sir Alex Ferguson érdeme, hiszen a sok sérülés ellenére egy olyan keretből hozta ki a maximumot, amely egyénekre lebontva valószínűleg nem a legerősebb Angliában.

A múlt heti, Chelsea elleni győzelmem után már a mindig óvatosan fogalmazó Ferguson is elismerte, ugyan matematikailag még nem nyerte meg a bajnokságot, de az aranyérem biztosan a csapatáé lesz. A Manchester Unitednek ugyanis az utolsó két fordulóban egyetlen pontot kellett szereznie, amit a szombati, Blackburn elleni idegenbeli összecsapáson abszolvált is a csapat, amely ugyan elég vérszegény teljesítményt nyújtott, de Rooney tizenegyesével kicsikarta a döntetlent.

Fergusonnak ez az elsőség különösen fontos, tizenkilencedik bajnoki címével ugyanis a MU megelőzte az örökranglistán a Liverpoolt. Márpedig a szakember korábban sokszor hangoztatta, hogy ez az egyik célja. "Fantasztikus érzés az ország legsikeresebb klubjánál edzőnek lenni" - jelentette ki a skót.

Az Old Trafford bevehetetlen volt

A mostani elsőség a tréner egyik legnagyobb sikerének számít, mert egy olyan keretből tudta kihozni a maximumot, amelyet messze nem tartottak a legerősebbnek. Olyannyira nem, hogy a szezon közben többször még a manchesteri fanatikusok körében is erős kétségek merültek fel, hogy a csapat sikeres lehet-e. Az év elején a MU-nak mindössze egyetlen vendéggyőzelme volt a bajnokságban, és idegenbeli mérlege később sem javult sokat: 18 meccséből csak ötöt tudott megnyerni, igaz, csak négyszer kapott ki.

Hazai pályán ugyanakkor ellenállhatatlan volt a csapat, egy kivételével mindegyik találkozóját megnyerte, egyedül a West Bromwich Albion tudott pontot szerezni az Old Traffordon.

Ferguson zseniálisan sakkozott a rendelkezésére álló kerrettel, hiszen egyénekre vagy posztokra lebontva nehéz lenne azt mondani, hogy a Manchester United a legerősebb a Premier League-ben. Ugyanakkor maximálisan kihasználta, hogy sokkal több futballista áll a rendelkezésére, mint mondjuk Carlo Ancelottinak a Chelsea-nél. Amíg 36 forduló alatt a londoniak huszonnégy játékost alkalmaztak, közülük heten minimum harminc alkalommal voltak kezdők, addig a Manchesternél huszonkilencen léptek pályára a Premier League-ben, és közülük csak hárman (Patrice Evra, Nemanja Vidic és Edwin van der Sar) kezdtek legalább harminc mérkőzésen.

A gólkirály a kispadra szorult

A keret létszáma azért is nagyon fontos volt, mert az együttest nem kerülték el a sérülések, alapemberek dőltek ki a sorból, azonban mindegyik hiányzót sikerült megfelelően pótolni. A középhátvéd Rio Ferdinand mindössze tizenkilenc bajnokin szerepelt (mindannyiszor kezdőként), a tavaly nyáron igazolt Chris Smalling azonban remekül pótolta őt. Antonio Valencia még az idény elején szenvedett súlyos sérülést, csak nemrégiben tért vissza, és így csupán tíz bajnokin lépett pályára, de az ő hiánya sem bizonyult végzetesnek.

Ferguson eredményes zsonglőrködésére alegjobb példa a bolgár Dimitar Berbatov esete, aki jelenleg 21 találattal vezeti a Premier League góllövőlistáját, és akár még gólkirály is lehet, miközben csak 23 bajnokin volt a kezdő tizenegy tagja. Ferguson a nagy rangadókon rendre mellőzte őt, hol taktikai okokból, hol pedig azért, mert Javier Hernández jobb formában volt.

Mindez összefüggött azzal is, hogy Wayne Rooney-nak ezúttal kicsit más volt a feladata, mint az előző szezonban: gyakran szinte a középpályássorba húzódott vissza, amolyan árnyékékként játszott. Mindezt a statisztikák is jól mutatják: a 2009-2010-es bajnokságban 26 gól mellett három gólpasszt adott, a mostaniban pedig csak tizenegy gólig jutott, viszont ugyanennyi gólpasszt is kiosztott. Vagyis szó sincsen arról, hogy gyengébb formában lenne, egyszerűen csak más a feladata.

Az egész erősebb, mint a részei külön-külön

Rooney példája is jól mutatja, hogy Ferguson miként képes szinte mindenkiből kihozni a maximumot. Az angol válogatott csatár októberben még elégedetlen volt a helyzetével, és távozni akart a klubtól, de Fergusonnak (na meg az új szerződésnek, ami nagyobb fizetést biztosít számára) sikerült maradásra bírnia, és Rooney éppen az idény végére került csúcsformába.

Ugyanez elmondható szinte mindegyik manchesteri focistáról, Ryan Giggs például a négy Chelsea elleni találkozón (két bajnoki és két BL-negyeddöntő) összesen négy gólpasszt adott. Az ő szerepe is jelzi, hogy milyen fontos volt a keret mélysége: a veterán középpályás arra aligha lett volna képes, hogy a teljes idényen keresztül így futballozzon, de Ferguson megtehette, hogy csak a fontos meccseken vetette be.

A manchesteri keretben nem sok focistáról lehetne elmondani, hogy a saját posztján ott van a világ legjobbjai között, talán csak Vidic, Evra, Rooney, Van der Sar és az idényben fantasztikusan teljesítő Nani jelent kivételt. Van, akinél a játéktudás vagy képesség hiányzik, és akad, aki túl sokat volt sérült a szezon során (leginkább Valencia és Ferdinand).

Azonban a papíron gyengébbnek tartott futballisták is szinte tökéletesen el tudták látni azt a feladatot, amivel Ferguson megbízta őket. John O'Shea, a Da Silva ikrek, Anderson vagy Darren Fletcher egy megbízható szintet mindig hoztak, időnként pedig kifejezetten jól futballoztak. Erős a gyanú, hogy erre csak a Manchester Unitedben, Ferguson keze alatt képesek.

Az idény felfedezettjét, Javier Hernándezt az angol szakírók egyenesen az évtized igazolásának tartják:a mexikói 13 gólt ért el a bajnokságban, pedig 27 bajnokijából csak tizenötször volt kezdő.

Az ő megvétele, illetve Smalling megszerzése feledteti Gabriel Obertan vagy Bebé szerződtetését - utóbbiak példázzák, hogy még Ferguson sem tévedhetetlen. De ezt valószínűleg Manchesterben senki sem mondaná a szemébe, főleg az újabb bajnoki aranyérem és BL-döntő után.

www.global-soccer.eu