Egymilliárd euróért vihetik Ronaldót - kivásárlási záradék a fociban

Az átigazolási időszakban gyakran előkerülő fogalom a kivásárlási záradék, amely ma már szinte minden klasszis futballista szerződésében szerepel, Spanyolországban pedig törvény teszi kötelezővé. A kivásárlási záradék fejében a klubnak kötelező elengednie az adott játékost, ám a gyakorlat másképp működik. Jelenleg Cristiano Ronaldo a rekorder, akit kerek egymilliárd euróért lehet elvinni a Real Madridtól.

A nyári átigazolási időszak egyik legkelendőbb játékosa az Atlético Madrid argentin támadója, Sergio Agüero, aki még májusban jelentette be távozási szándékát. A Copa Américán a jobb teljesítményt nyújtó argentinok közé tartozó csatár leigazolása papíron kifejezetten egyszerűnek tűnik, hiszen szerződésében 45 millió eurós kivásárlási záradék szerepel, amelyik klub ezt az összeget hajlandó kifizetni, annak már csak Agüeróval kell megegyeznie. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű, mint ahogyan a kivásárlási záradék sem működik ennyire egyértelműen.

Vicente egykoron tizenöt Xavit ért

A kivásárlási záradék a Bosman-szabály leszármazottja, hiszen a klubok egészen odáig maguk diktálhattak egy játékos eladása esetében. A sportágat alapjaiban megrázó intézkedés után azonban a kluboknak ki kellett találniuk valamit, hogy legjobbjaikat ne veszítsék el aprópénzért.

Elsősorban Spanyolországban vált elterjedté, hogy a szerződésbe egy olyan bekezdést illesztettek, amely tartalmazta azt az összeget, amennyiért a focista a szerződése lejárta előtt mindenféle tárgyalás nélkül elvihető.

Eleinte ez a záradék még viszonylag reális összegeket tartalmazott, sőt a hősidőkben leginkább a fiatal tehetségek első szerződését látták el ilyen passzussal. Az 1990-es évek második felében a Real Madridnál például Guti első profi szerződésében egymilliárd, Xavinál kétmilliárd pezeta volt a meghatározott összeg, a csúcsot pedig a Levantéban felbukkant Vicente tartotta, akinek 30 milliárd pezeta szerepelt a záradékban. Később aztán a nagy sztárok szerződését is egyre többször látták el ilyen záradékkal, de a csapatok nem nagyon vették komolyan mindezt, hiszen nem volt példa rá, hogy a záradékot kihasználva szerezzenek meg valakit.

Figo kiengedte a szellemet a palackból

Így aztán 2000 nyarán hatalmas szenzációt keltett, amikor a Real Madrid elnökjelöltje, Florentino Pérez kijelentette: amennyiben ő nyeri a választásokat, leigazolja a Barcelona klasszisát, Luis Figót, kifizetve a portugál kivásárlási záradékában szereplő összeget. Ez a summa nem volt kevés, hiszen tízmilliárd pezetában, átszámolva hatvanmillió euróban határozták meg, azonban Péreznek ennyit megért Figo megszerzése, és a Barcelona nem tehetett mást, elengedte a játékost.

Ez az ügylet a mai napig is a sportág történetének ötödik legdrágább átigazolása, vagyis a katalánok joggal gondolhatták, hogy biztonságban vannak. Figo klubváltása óta viszont már valóban csillagászati, megfizethetetlen összeget írnak a kivásárlási záradékokba.

Elsősorban továbbra is Spanyolországban a legjellemzőbb az eljárás, elvégre a spanyol törvények szerint kötelező. A többi topligában csak kevés játékos esetében szerepel ilyen passzus, ahol igen, ott általában egy reális összeggel, vagy akár kifejezetten kevéssel, mint Nuri Sahin esetében, akit idén nyáron a Real Madrid tízmillió euróért szerezhetett meg a Borussia Dortmundtól.

Özil és Messi ugyanannyiért vihető

A Realnál és a Barcelonánál azonban a kivásárlási záradékban lévő összeg általában rendkívül magas, gyakorlatilag jelzés a többi egyesület számára: tőlünk csak akkor vehettek meg bárkit is, ha mi is akarjuk. A Real kis híján így is beleszaladt a saját Figo-ügyébe, a Manchester City állítólag tavaly hajlandó lett volna kifizetni Iker Casillasért a szerződésében lévő 150 millió eurót, ám a madridiak szerencséjére a kapus nem akart Angliába igazolni.

Casillas nem akart Angliában védeni

Hogy a Real mennyire biztosra megy, azt jól mutatja, hogy Cristiano Ronaldo esetében a pletykák szerint (hivatalosan ugyanis ezt nem erősítették meg) a kivásárlási záradékban szereplő összeg egymilliárd euró. A világon harminc olyan ország is van, amelynek éves nemzeti összterméke ennél kevesebb.

Amikor az Atlético januárban bejelentette, hogy az Agüero szerződésében lévő kivásárlási záradékot hatvanmillió euróról negyvenötre csökkentették, akkor a madridi drukkerek úgy vélték: a klubvezetés ezzel kitette az eladó táblát a csatárra. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű, mert ha egy vevő az Atlético beleegyezése és jóváhagyása nélkül jelentkezne be a játékosért, akkor a madridiaknak is van még egy kiskapu, amit kihasználhatnak. Ebben az esetben az ár rögtön emelkedik 18 százalékkal, Spanyolországban ugyanis ennyi az ÁFA, ami persze visszaigényelhető, és ezért rendszerint a két klub úgy állapodik meg, hogy az átigazolási összeg ÁFÁ-val legyen annyi, ami a szerződésben van. De ha adott esetben az Atlético kekeckedni akar, akkor a vevőnek máris nem 45, hanem 53,1 milliót kell fizetnie.

Ismert kivásárlási záradékok (millió euróban)

Cristiano Ronaldo	Real Madrid	1000
Mesut Özil	Real Madrid	250
Lionel Messi	FC Barcelona	250
David Villa	FC Barcelona	200
Carles Puyol	FC Barcelona	180
Sergio Ramos	Real Madrid	180
Pedro	FC Barcelona	150
Andrés Iniesta	FC Barcelona	150
Iker Casillas	Real Madrid	150
Sergio Canales	Real Madrid	150
Fernando Torres	Chelsea	100
Gerard Piqué	FC Barcelona	100
Thiago Alcántara	FC Barcelona	90
Juan Mata	Valencia	60
Javier Pastore	Palermo	60
Edinson Cavani	Napoli	50

www.global-soccer.eu