A Copa América csoportbeosztásának elkészítésekor három válogatottat emeltek ki: a házigazda Argentínát, a címvédő Brazíliát, illetve a legutóbbi világbajnokságon negyedik Uruguayt. A FIFA aktuális világranglistája is azt tükrözi, hogy ez a három legerősebb csapat a kontinensen, mindhárom ország ott van a legjobb 20 között. A torna eddigi eredményei azonban azt mutatják, hogy az erőviszonyok sokkal kiegyenlítettebbek Dél-Amerikában, hiszen a három tradicionális nagycsapat még nem nyert mérkőzést, és a csoportkör első két fordulója után még valamennyi indulónak van esélye a továbbjutásra - mint ahogyan a három sztárválogatott bármelyike ki is eshet.
Nem újdonság a szoros mezőny
A dél-amerikai bajnokság történetében korábban még sohasem volt példa arra, hogy Brazília, Uruguay és Argentína se nyerjen meg legalább egyet az első két találkozójából, mint ahogyan az is egyedülálló lenne, ha egyik sem jutna be a legjobb nyolc közé. Erre azért kicsi az esély, hiszen a kiírás értelmében a két legjobb harmadik is tovább jut, viszont ha a három nagy közül valamelyik nem az első helyen megy tovább, akkor nagyban megnő az esélye annak, hogy már a negyeddöntőben találkoznak. A legutóbbi két Copán egyaránt Brazília-Argentína döntőt játszottak, és most is erre adták a legnagyobb esélyt a fogadóirodák, de a két csapat eddigi szereplése egyelőre nem igazolja ezeket a várakozásokat.
Az eddigiek alapján immár egyetlen válogatottat sem lehet egy kézlegyintéssel elintézni, és a brazilok, illetve az argentinok már korántsem emelkednek ki úgy a mezőnyből, mint korábban. Mindez persze bizonyos szempontból nem újdonság: a legutóbbi világbajnokság dél-amerikai selejtezőjét ugyan Brazília nyerte meg, azonban csak egy ponttal előzte meg Chilét és Paraguayt, míg Argentína csak a negyedik, Uruguay pedig az ötödik lett, mindössze egy ponttal előzve meg Ecuadort és Kolumbiát, kettővel pedig Venezuelát. Tizennyolc mérkőzés után az első brazilok és a nyolcadik venezuelaiak között csupán 12 pont volt a különbség.
Már nem bűn a védekezés
A Copán az eddig lejátszott 12 összecsapásból hét is döntetlen hozott, és mindössze 18 gól született, ez mérkőzésenkénti másfeles gólátlagot jelent, vagyis negatív rekordot a torna történetében, ahol a kettes átlagnál még sohasem volt rosszabb a góltermés.
Korábban azonban minden viadalon volt egy-két nagyobb gólkülönbségű összecsapás, ami az egyes csapatok közötti szakadéknyi különbséggel volt magyarázható. Négy éve a brazilok például 6-1-re nyertek Chile ellen, Mexikó szintén egy hatost rúgott Paraguaynak, a 2004-es tornán pedig az argentinok szórták meg Ecuadort.
A mostani Copán ez szinte elképzelhetetlennek tűnik, a csapatok ugyanis sokkal nagyobb figyelmet fordítanak a védekezésre. A dél-amerikai futballhoz kapcsolódó sztereotípia, miszerint a kontinens csapatai még mindig úgy játszanak, mint évtizedekkel korábban, már rég nem igaz.
Munkában a venezuelai védelem
"Nem szabad démonizálni a védekezést" - jelentette ki az uruguayi szövetségi kapitány, Oscar Washington Tabárez. "Ha egy edző népszerű akar lenni, akkor kijelenti, hogy támadó futballt akar játszani. Ha pedig elmondja, hogy a védekezés is fontos a számára, akkor sokan úgy vélik, hogy valami hiányzik. Pedig az igazi erény az, ha egy játékos vagy csapat elég intelligens ahhoz, hogy tudja: mikor kell védekezni, és mikor támadni. Egyáltalán nem bűn, ha egy együttesnek jó a védelme."
A brazil Daniel Alves szerint a gólszegény meccsek korántsem jelentenek minőségi romlást, éppen ellenkezőleg. "A kevés gól is mutatja, hogy napjainkban sokkal kisebbek a különbségek, minden csapat sokat fejlődött. Ezzel együtt érthető, ha a drukkereink nem tudják elfogadni, hogy csak döntetlenre vagyunk képesek Venezuela ellen, a kritika teljesen jogos" - nyilatkozta az FC Barcelona védője Gazeta Esportivának
Messi talán még sohasem volt ilyen elveszett
Ezzel együtt természetesen igaz az az állítás, hogy Argentína, Brazília és Uruguay a játékosok egyéni képességeit tekintve jóval erősebb a többi csapatnál, és mind a három válogatott gyengélkedésének megvan az oka. Közös elem, hogy futballistáik többsége egy fárasztó európai szezon után érkezett a Copára (az argentin keretből a cserekapus Juan Pablo Carrizón kívül mindenki Európában játszik). A braziloknál és az argentinoknál a tavalyi világbajnokság után új szövetségi kapitány látott munkához, és mindkét szakembernek részben új csapatot kell építenie, miközben folyamatos az eredménykényszer.
Fokozottan igaz ez az argentinokra, akik 1993 óta nem tudtak semmilyen felnőtt trófeát megszerezni (a korosztályos vébéken remekeltek, és olimpiai aranyérmeket is szereztek), most pedig hazai pályán csak a végső győzelem az elfogadható a számukra.
Náluk játszik a világ legjobbja, Lionel Messi, aki azonban hazájában korántsem annyira népszerű, mint Barcelonában, és Sergio Batista hiába próbálja rá építeni a csapatot, egyelőre nem tudja ugyanazt nyújtani, mint klubjában.
Az argentinok nagy kedvence, Tévez (11) sem mutatott eddig sokat
Messi apja szerint fián hatalmas a lelki teher. "Sohasem láttam Leót ilyennek, elveszettnek tűnik. Pár héttel ezelőtt még nagyon lelkes volt, hogy hazai pályán játszhat a Copa Américán. Az emberek kritizálják őt, hogy nem énekli a himnuszt, de azt elfelejtik, hogy évekkel ezelőtt nemet mondott a spanyol válogatottnak. Senkinek sem kell bizonyítania, hogy igazi argentin" - mondta Jorge Messi a Radio 10 nevű rádióadónak.
Még bármi megtörténhet
A brazil szövetségi kapitány Mano Menezesnek azért van nehéz dolga, mert már a 2014-es, hazai rendezésű vébére is figyelnie kell. A többi dél-amerikai válogatottal ellentétben Brazíliának nem kell selejtezőt játszani, ami egyrészt több időt ad a csapatépítésre, másrészt viszont a csapat a 2013-es Konföderációs Kupáig csak barátságos mérkőzéseken készülhet - kivéve a Copát. A szakember ennek megfelelően a jövőre is gondol, amikor már most lehetőséget ad az olyan rendkívül tehetséges és kiváló képességű focistáknak, mint Neymar vagy Paulo Henrique Ganso, akik a 2014-es vébére érhetnek be, és ehhez az addig szerzett tapasztalat létfontosságú.
A brazilok, argentinok vagy uruguayiak gyengélkedésénél persze azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az utolsó csoportkörben akár még az is megtörténhet, hogy mind a három együttes magabiztosan hozza a meccsét.
Az egyenes kieséses szakaszban pedig - a régi közhely szerint - új torna kezdődik. "Természetesen jobb az első helyen végezni, mint másodikként. De igazából ennek semmi jelentősége nincsen abból a szempontból, hogy a negyeddöntőben milyen ellenfelet kapunk" - fejtette ki véleményét a kolumbiai szakvezető, Hernán Dario Gómez. Vagyis még mindig megtörténhet, hogy a három kiemelt végez az első három helyen.