Az Arsenal hívei között éveken keresztül az volt a jelszó: "Arséne knows", azaz "Arséne tudja". A szurkolók szinte vakon megbíztak a francia döntéseiben, hiszen Wenger az elmúlt másfél évtizedben csak nagyon ritkán nyúlt mellé.
A 2005 óta tartó trófeamentes sorozat azonban lassan, de biztosan kikezdte a drukkerek idegeit, akik egyre kevésbé értették, hogy a klub miért nem kipróbált, azonnali erősítésnek számító focistákat igazol. Az előző szezon utolsó fordulójában, a Fulham elleni találkozón már azt skandálták: "Spend some fucking money", vagyis "Költsünk már egy kis pénzt", és ez a rigmus a nyári események után még aktuálisabbá vált, a Newcastle United elleni bajnokin ismét felcsendült.
A klub történetének legdrágább futballistája a spanyol José Antonio Reyes, akit még 2004 januárjában vettek a Sevillától. Hogy pontosan mennyiért, azt nem tudni, mert az Arsenal hivatalosan sohasem hozza nyilvánosságra az összegeket: az átigazolásokkal foglalkozó, mérvadónak számító honlap, a Transfermarkt.de 35 millió eurót ír.
Ezután azonban új korszak kezdődött a klub életében: megkezdődött az új stadion, az Emirates építése, ami alapvetően meghatározta az egyesület anyagi lehetőségeit. A 470 millió fontos beruházás nagy részét kölcsönből fedezték, miközben a régi stadion, a Highbury területén lakóparkot hoztak létre, amelynek értékesítéséből jelentős haszonra számítottak, ám a gazdasági válság miatt a tervezettnél jóval kisebbek lettek a bevételek. Wenger így a drága igazolások helyett továbbra is a fiatal játékosokra koncentrált, akik ugyan olcsón megszerezhetők, de csapatba építésük hosszabb ideig tart.
Pénz van, siker nincs
A legdrágább labdarúgó, akit 2004 óta az Arsenal szerződtetett, az orosz Andrij Arsavin (16,5 millió euró). Ezen idő alatt mindegyik rivális nagyobb összegeket áldozott több olyan játékosért is, akik készen álltak a nagyobb feladatokra. Ezen felül az Arsenal kénytelen volt alapembereket eladni (a fenti összegnél többért kelt el Patrick Vieira, Thierry Henry, Alekszandr Hleb, Emmanuel Adebayor és Kolo Touré is) annak érdekében, hogy anyagilag stabil maradjon a klub.
Utóbbival nem is volt hiba, hiszen az Ágyúsok készpénztartaléka évről évre növekedett (a pénzügyi jelentések szerint 2006 novemberében ez az összeg 53 millió font volt, négy évvel később pedig már 110 millió), és tulajdonképpen a csapat sem szerepelt rosszul, hiszen folyamatosan ott volt az élmezőnyben, rendre kvalifikálta magát a Bajnokok Ligájára. Valami azonban mindig hiányzott ahhoz, hogy igazán nagy sikert érjen el, és a 2005-ös FA-kupa-győzelmet követően semmilyen trófea nem jött össze.
Gervinho az idei egyetlen komoly erősítés
Az angol futballszakértők már tavaly nyárra azt jósolták, hogy Wenger komolyabb költekezésbe kezd majd. A Highbury Square projekt, vagyis a lakóparkos beruházás lassan kezdett nyereségessé válni: a lakások nagy részét eladták, és a felvett banki kölcsön 2010 decemberében lejárt (eredetileg áprilisig kellett volna kifizetni, de a klubnak sikerült átütemeznie ezt az adósságot). Az új stadion lényegesen nagyobb bevételeket generált, így lassan kezdi behozni az árát. Nagy név azonban nem érkezett, csak Laurent Koscielny, Maruan Csamak és Sébastian Squillaci, kevesebb mint 20 millió euróért.
Még a Stoke is többet adott ki
Idén nyáron pedig eddig ugyanez a trend folytatódott, azzal a különbséggel, hogy a csapatkapitány Francesc Fabregast nem sikerült megtartani, és egyre inkább úgy tűnik, hogy Samir Nasri is távozik. A spanyolért a Barcelona 29 millió eurót fizetett, ami azt jelenti, hogy csak az idén nyáron az Arsenalnak (a szintén eladott Gael Clichy, Emmanuel Eboué és Jay-Emmanuel Thomas vételárát is beleszámítva) már 42 millió folyt be a kasszájába az eladásokból.
Ebből eddig 28 milliót költöttek el, és Wenger megint elsősorban fiatalokban gondolkozott, csupán az elefántcsontparti Gervinho számít rutinosabbnak. A sportingelligence.com című angol oldal kiszámolta, hogy az elmúlt tíz évben a transzfereknél lévő pénzmozgásokat tekintve a jelenlegi Premier League-csapatok közül nyolc is többet költött, mint az Arsenal: még a Stoke vagy a Sunderland is megelőzi az Ágyúsokat.
A 2002-2003-as idény óta elköltött átigazolási összegek (millió fontban a játékoseladások és -vételek mérlege):
Chelsea | 515,455 |
Manchester City | 479,830 |
Tottenham Hotspur | 235,294 |
Liverpool | 201,444 |
Manchester United | 172,651 |
Sunderland | 103,866 |
Aston Villa | 100,905 |
Stoke City | 57,477 |
Arsenal | 47,643 |
West Bromwich Albion | 47,311 |
Wolverhamtpon | 46,270 |
Fulham | 45,368 |
Newcastle United | 42,165 |
Everton | 42,086 |
Bolton Wanderers | 31,584 |
Most viszont már nincs mese, Fabregast és minden bizonnyal Nasrit is pótolni kell, és a védelmet sem ártana megerősíteni. A klubot a nyáron rengeteg futballistával hozták kapcsolatba, és az Everton bekkjéért, Phil Jagielkáért ajánlatot is tett, a 12 millió fontra a liverpooliak azonban nemet mondtak, és állítólag 20-at szeretnének kapni.
Az Udinese elleni BL-selejtező előtti sajtótájékoztatón az újságírók rá is kérdeztek Wengernél, hogy miért nem költ erősítésekre, mire ő azt válaszolta.
"Nem félünk költekezni, de nem az a célunk, hogy szórjuk a pénzt, hanem hogy megtaláljuk a megfelelő játékost, aki kerülhet kétmillióba vagy húszba is. Furcsának tartom, hogy az alapján ítélnek meg egy focistát, hogy mennyibe kerül. Egyébként pedig akár 30 milliót is hajlandó vagyok kiadni a megfelelő labdarúgóért".
Az újságíróknak annyit sikerült kihúzniuk belőle, hogy a Valencia szélsője, Juan Mata, és a Sahtar Donyeck brazil középpályása, Jadson biztosan nem érkezik, viszont egy középhátvéd alighanem igen. Augusztus 31-ig ennek megfelelően még számtalan játékos neve felmerül majd a hírekben, de hogy az Ágyúsok kit fognak igazolni, azt csak Arséne tudja.