Az Internazionale elnöke, Massimo Moratti többször is nyíltan kritizálta a nyáron kinevezett Gian Piero Gasperinit amiatt, hogy a háromvédős felállást preferálta, és az edző mindössze öt tétmérkőzésen ülhetett a milánóiak kispadján. Moratti szombat este azonban a saját szemével bizonyosodhatott meg arról, hogy ez a játékrendszer is működhet tökéletesen: a Napoli ugyanis a 3-4-2-1-es felállást alkalmazva szedte ízekre az emberhátrányban futballozó Intert. A nápolyiak pár héttel ezelőtt az AC Milan ellen is nyerni tudtak, és a Bajnokok Ligája halálcsoportjában sem állnak rosszul - olaszországi szakértők egybecsengő véleménye szerint a bajnoki címre is esélyesek.
Fenntartható a fejlődés
Pedig a Serie A-ban 21 éve nem volt rá példa, hogy ne római, milánói vagy torinói klub végezzen az élen. 1991-ben a Sampdoria lett az aranyérmes, a genovaiak előtt pedig éppen a Napoli volt az a csapat, amely meg tudta szakítani a sztárklubok hegemóniáját.
A délolasz együttes 1987-ben és 1990-ban lett bajnok Diego Maradona vezérletével, akit azóta is szinte istenként tisztelnek a városban. Az elmúlt időszakban azonban Marek Hamsík, Ezequiel Lavezzi és Edinson Cavani is kezdi elérni Maradona státuszát, hiszen a triónak köszönhetően a Napoli az élcsapatok közé lépett.
Az aranykorszak után a klub a harmadosztályt is megjárta, mielőtt 2007-ben visszatért volna a legjobbak közé. Az új tulajdonos, a filmproducer Aurelio de Laurentiis hosszú távra tervezett, és az volt a célja, hogy előbb stabilizálja a csapat helyzetét a Serie A-ban, majd bejutassa az európai kupasorozatokba.
A terv egyelőre működik, hiszen amióta ő irányítja az egyesületet, azóta mindössze egyetlen olyan szezon volt, amikor a csapat nem lépett előre a tabellán az előző szezonhoz képest - 2009-ben csak 12. volt, míg egy évvel korábban nyolcadik. Egyelőre azonban ez a kivétel, és ha a tendencia folytatódik, akkor a Napoli a mostani bajnokságban vagy második, vagy első lesz, hiszen legutóbb a bronzérmet szerezte meg.
A fejlődés lehetősége adott, hiszen sokak meglepetésére a nyáron képes volt megtartani legjobb játékosait, pedig érdeklődésben nem volt hiány Cavani, Hamsík és Lavezzi iránt sem. Az alapemberek közül egyedül a lejárt szerződésű Michele Pazienza ment el, viszont a keret jelentősen megerősödött és bővebbé vált Gökhan Inler, Blerim Dzemaili vagy éppen Goran Pandev érkezésével.
Három védővel is sikeresen
Utóbbira már csak azért is szükség volt, mert az előző idényben megszerzett bronzérem azt jelentette, hogy a csapat ott van a Bajnokok Ligája csoportkörében, és a nemzetközi szereplést a nápolyiak nagyon komolyan veszik. Az olasz csapatokkal ellentétben a legutóbbi szezonban az Európa Ligában sem tartalékoltak, és a BL-ben is szeretnének a lehető legmesszebbre jutni, pedig nehéz csoportba kerültek, a Bayern Münchennel, a Manchester Cityvel és a Villareallal. Ehhez képest két kör után a Napolinak négy pontja van: idegenben ikszelt a manchesteriekkel, otthon pedig simán verte a spanyolokat.
Mindeközben a bajnokságban is remekel, hiszen öt forduló után tíz pontja van, és ami talán ennél is fontosabb, máris legyőzte mind a két milánói csapatot: a Milant otthon, az Intert pedig idegenben. Márpedig az előző évadban a két fenti sztárklub ellen a Napoli mindössze egyetlen pontot szerzett, az Inter ellen akkor játszott 1-1-es döntetlent, amikor az ellenfél számára az eredménynek semmi jelentősége nem volt. Az Intert most az első számú gólvágó, Cavani nélkül győzte le, mivel az uruguayi sérülés miatt hiányzott, de ezzel együtt a legnagyobb problémát még így is a BL miatti kettős terhelés, illetve a rotáció jelentheti.
Az egyetlen vereség ugyanis éppen egy olyan meccsen született, amikor Walter Mazzarri (képünkön) több kulcsjátékosát is pihentette. A Chievo Verona ellen Hamsík, Cavani és Lavezzi mellett Inler és Paolo Cannavaro sem volt kezdő, a nápolyiak pedig ki is kaptak 1-0-ra.
Ezzel együtt a Napoli sikereit nagy részben a tréner kiváló munkájának tulajdonítják - amihez persze kellett a tulajdonos is. Mazzarri 2009 októberében vette át a csapat irányítását, és rajta kívül jelenleg csak egyetlen olyan edző van a Serie A-ban, aki régebb óta vezeti együttesét (Edy Reja a Laziónál). A Napoli 3-4-2-1-es szisztémában játszik, ám míg a formáció nem változik, Mazzarri gyakran az ellenfélnek megfelelően finomhangolja a csapatot: szükség esetén kicsit hátrébb rendeli a szélső középpályásokat, esetleg az egyik védekező középpályást feljebb tolja, esetleg az előretolt ékek mögötti embereket vonja ki az oldalvonal mellé. Ehhez persze hatalmas összhangra van szükség, de a jelek szerint ezt sikerült megteremtenie.